Búza és repce betakarítás, értékesítési lehetőségek A búzatermelők körében ma a leggyakoribb kérdés, hova lehet értékesíteni a betakarításra váró termést. Ha tárgyilagosak vagyunk, azt kell mondani, ez évben is az állam lehet a legnagyobb vásárló az intervención keresztül. Az elmúlt év tapasztalata bebizonyította, hogy intervenció nélkül nehéz helyzetbe kerülhettek volna a termelők. Akkor is így van ez, ha a rendszer még mindig vontatottan működik és sok esetben az új búza majd ott találja a régit a raktárakban. Az intervenció pozitívuma, legfőképp a "garantált védőár", emellett azonban van negatív hatása is. A jelenlegi alacsony intervenciós minőségi követelmények nem ösztönzik a termelőt a minőségi áru előállítására. Intervenciós minőséget lehetett produkálni az elmúlt évben a bizonytalan eredetű, fémzárolatlan vetőmaggal, melynek aránya a fémzároltak kárára jelentősen nőtt. Sajnos a kedvezőtlen piaci viszonyok is (indokolatlanul erős forint, fuvarhátrány, a tengeri kikötőkig stb.) a raktárakban "marasztalták" a búzát, ami tovább rontja a betakarításra váró még ismeretlen minőségű búzák értékesítési esélyeit. Mire lehet számítani az új búza raktárba kerülésével? Az lenne a legrosszabb, ha a betakarításkor a már érett búza többször megázik, mert akkor reális veszélye lehet annak, hogy az esésszám még az intervenciós érték alsó (220 sec.) határát sem éri el. Az ilyen búzák egyaránt kizárják magukat a malmi és az intervenciós értékesítésből. Megfontolandó tehát - ahol erre lehetőség van - a búza magasabb, 16-20 % körüli nedvesség tartalommal való betakarítása, majd átfúvatása, szárítása, elkerülve ezzel az esetleges alacsony esésszám miatti veszteségeket, nem utolsó sorban a csírás szemek okozta minőségromlást. A sikeres búzatermesztés érdekében amennyire fontos a korszerű agrotechnika alkalmazása, ugyanolyan lényeges feladat a betakarítás, a terménykezelés szakszerű végrehajtása. Az lenne a kívánatos, ha a műszaki feltételek mindenhol lehetővé tennék a 10 napon belüli termény betakarítást, a búzát pedig minőség szerint lehetne elkülöníteni. Sajnos a termelők többsége - főleg a magángazdaságok - nem rendelkeznek ilyen feltételekkel. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gabonatárolásra használt épületek, raktárak betakarítás előtti fertőtlenítése egyáltalán nem, vagy nem megfelelő szakmai körültekintéssel valósul meg. Az ilyen tárolókban elhelyezett termények idő előtt rovartetőzöttek lesznek, az árut így nem lehet piacra vinni, a vevői lehívások (malmokba, uszályba stb.) késnek, az elhúzódó teljesítésnek anyagi konzekvenciái vannak. A fő növények körül a búzának a legszélesebb körű a minőségi követelmény rendszere. Az egyes minőségű tételek piaci árának szóródása ezért ilyen tág határok között mozog, elérheti a tonnánkénti 3-5 e Ft-ot is. Ahol ez lehetséges érdemes tehát a minőség szerinti tárolás. Minden, a terményt saját vagy bérraktárban elhelyező termelőnek minőségi bizonyítványt kell szerezni az árujáról, annak birtokában lehet csak korrekt üzletet kötni, és a szerződéseket teljesíteni. A minőségnek ki kell terjedni az MSZ előírásaira, egyben célszerű megrendelni az intervenció szerinti minőségi vizsgálatot is. Az elmúlt évben már egyre több vevő, főleg külföldiek kérték az alveográfos W és P/L érték szerinti vizsgálatot is, azok a termelők, akik ilyen paraméterekkel is rendelkeznek, könnyebben értékesítik áruikat. Átlagos betakarítási időjárás mellett van esély arra, hogy az új termés több mint a fele étkezési minőségű lesz. A magas sütőipari értékű, hibátlan búzák a hazai malmokban rövid időn belül vevőre találnak. Értékesítési gond várhatóan a takarmány búzával lesz főleg akkor, ha az állatállomány tovább csökken, vagy ha a forint lényegesen nem gyengül. Az ország keleti régiói a magas szállítási költségek miatt verseny hátrányban vannak azokkal a Dél-Dunántúli régiókkal szemben, melyek területén futnak az export útvonalak. Hosszabb távon csökkenthetné a különbségeket a tiszai folyami szállítás feltétel rendszerének kiépítése. Segítheti a külpiaci értékesítést, ha az öt fő búzatermelési régió közül (USA, Kanada, Argentína, Ausztrália, EU) háromban bármilyen okból csökken a búzatermés, ami felhajthatja az árakat. A fenti értékesítési gondok miatt nem megkerülhető a további dinamikus tároló építés, állami szerepvállalás mellett. A megfelelő tároló kapacitás kiépítése jelenthet csak biztonságot a tartósan jelentkező áru többlet mennyiségi és minőségi elhelyezéseire. Reálisan nem lehet számítani arra, hogy a hazai gabonatermelésnek rövid vagy hosszabb távon lesz alternatívája. Az olajos növények vetésterülete várhatóan jelentősen nem változik részben piaci, részben agrotechnikai okok miatt, a vetés szerkezetben marad tehát a 60 %-ot meghaladó gabona túlsúly. Várhatóan nem lesznek értékesítési gondok a másik nyári betakarítású növényünk, a repce esetében. A felmérések szerint, minthogy 250 e t magra lehet számítani országosan, melynek nagyobb részét a nyugat-európai olajütők veszik fel, a termés egy kisebb része bio dízel gyártó üzemhez kerül, mint alapanyag. Tároló hiány a repce esetében is jelentkezik, ezért az eladásokat célszerű július-augusztusi határidőkre kötni. A tároló térrel rendelkező termelőknek egy novemberi szállításra jobb ár esélyeik vannak, legalább 2-3 e Ft-al tonnánként. Szinte kivétel nélkül minden termelő már most szeretné tudni, hogy áruját milyen áron értékesítheti. Ahogy az előzőekben utaltunk rá az ár függ a raktárakban maradt elmúlt évi termés mennyiségétől, a várható terméstől, a főbb gabona termelő régiók termés kilátásaitól, tehát a kereslet, kínálati viszonyoktól, nem utolsósorban a Ft erőségétől, vagy gyengeségtől. A hazai felvásárlók, malmok, keverőüzemek számítva az ismételt nagy termésre még kivárnak az árajánlatokkal. A termelők, integrátorok a minőség ismerete nélkül csak takarmánybúzára mernek külpiaci szállításra szerződést kötni. Néhány héttel a betakarítás előtt a piaci várakozásokból arra lehet következtetni, hogy az étkezési búza ára 20.000-22.000 Ft/t, takarmánybúza 18.000 Ft/t körül alakulhat, kissé alacsonyabban az elmúlt évinél. A repce ára rövidebb szállítási határidőre (július, augusztus) 43.000 Ft/t, novemberre 46.000 Ft/t körül alakulhat, ezekre a határidőkre már voltak ilyen áron kötések. Az árak telephelyi paritáson értendők. Tudjunk azt, hogy a termelési költségek a fő növények esetében meghaladják a 100,000 Ft/ha értéket (a termelés színvonalától függően változó mértékben), a hozamok és az árak ismerete alapján kiszámítható a termelés eredménye. A jövedelmező termelés érdekében elkerülhetetlen a ráfordítás, hozam viszonyának szigorú elemzése, ennek figyelembevételével a 2005/2006-os év tervezése és megszervezése. Dr. Marton László