A fogoly élőhelyvédelme

Szuda Zoltán  2008.09.04. 08:58

Középpontban a fogoly

A fogoly a tyúkalkatúakhoz (galliformes) tartozó fácánfélék (Phasianidae) közismert képviselője. Népi nevén szürke fogolynak is említik, a tengerentúlon azonban magyar fogoly a neve, mert a múlt században hazánkból telepítették be, s kedvező feltételeket találva elszaporodott.

A fogoly (Perdix perdix) biológiája

A fogoly egész Európában elterjedt, de hiányzik a Skandináv államok északi részéről, Dél-Spanyol- és Görögországból, Korzika és Szardínia szigetéről. Hét alfaja ismert, állománya legnagyobb Közép-Európában. A kakas és a tyúk olykor megtévesztésig hasonlít egymásra és többnyire közvetlen közelről lehet különbséget tenni köztük. Színük szürkés, az arcon és torkon rozsdabarna, a felsőtestük feketés és vörös harántcsíkokkal mintázott. A kakasokra jellemző a mellközépen viselt barna patkófolt, de ez idősebb tyúkokon is látható. A szélső faroktollak vörösek, a középsők szürkésbarna árnyalatúak. A tyúk színezete halványabb. A kifejlett madár hossza 30�33, szárnyfesztávolsága 46�50, szárnyhossza 12�16,3 centiméter, súlya 330�350 gramm. Kedveli a mezsgyeszéleket, az árok- és csatornapartokat, a mezőgazdasági kultúrákat, főleg ezeknek a széleit, a búzavetéseket, herést, lucernást. Az utóbbiakban a gépi kaszálás jelent veszélyt számukra. Csapatban élő monogám madár. A csapat február végén párokra szakad, tagjai párt kizárólag másik családból választanak maguknak. Azért nehéz újra felszaporítani állományát, mert mesterséges állománydúsítás nélkül nehezen talál párt. A szülői megható gondoskodás példája, ahogy a tyúk, de a kakas is, a közelgő ember figyelmét próbálja elterelni a fészekaljától. Fel-felrebben, lebukik, egy-egy pillanatra eltűnik, azért, hogy magára hívja az ember, illetve a ragadozók figyelmét, és a fészektől lehetőleg messzebbre csalja. Rejtőszíne miatt a fészken ülő szülőket nehéz észrevenni, csibéiket nagy odaadással és szeretettel együtt nevelik. A mezőgazdaságban rendkívül hasznos madár a fogoly, mert táplálékát fiatal kortól a rovarok, főleg az ízeltlábúak képezik, csak fokozatosan térnek át a növényi táplálékra. Gyommagvak, a termesztett növények magvai, zöld növényi részek adják étrendjüket. Kiterjedt gyom- és rovarirtás során nem jutnak elegendő táplálékhoz, s ilyenkor kénytelenek a megszokott környezetből, amelyet egyébként nem szívesen hagynak el � elvándorolni. Télen, magas hótakaró esetén feltétlenül indokolt takarmány kihelyezése a területre. Állandó madár, csak huzamosabb veszélyeztetettség és szélsőséges viszonyok miatt hagyja el megszokott területét. A zúzájában mindig megtalálhatók az apró kavicsszemek. A természetben szaporodása a párválasztással, majd a fészkelőhely gondos kiválasztásával kezdődik. Kezdetleges fészkét mindig a földre rakja, növényzet közé rejti, részben fűszálakkal, levelekkel be is takarja, kibéleli. Szolid dürgést követően a tyúk fészket készít, melybe 8�16, olykor 20 egyszínű, olajbarna tojást rak. A költési idő 23�25 nap. A tojásokat csak a tyúk üli, de a kakas mindig a közelben őrködik.

Az első tojás megpattanásától kezdve 16�20 órán belül minden csibe kikel. A csibék kelésének idején a kakas mindig a fészek közelében tartózkodik, védve azokat, s ha már mindannyian kikeltek, a tyúkkal együtt kel útra a család, amelynek vezetésében, védelmezésében a kakas kiveszi részét. A csibék azonnal és önállóan kezdik az állati eredetű táplálékot keresni. Kéthetes korukban már repülnek, másfél hónaposan már teljesen önállóan mozognak, de még mindig a kakas, s főleg a tyúk közelében tartózkodnak, hozzájuk futnak veszély esetén.

A faj helyzete

A fogoly védelemre szorul, mert a nagytáblás mezőgazdaságban a gyomos mezsgyék, parlagterületek és kaszálatlan szegélyek megszüntetésével életterük és táplálékbázisuk állandóan szűkült. Ellenségei a szarka, a szürke és a vetési varjú, valamint a szőrmés ragadozók, elsősorban a róka.

Jó kutyával keresővadászata a legszebbek közé tartozik. Állománya � amely jó, ha 60�80 ezerre tehető � sajnos apadóban van. Ezt igyekeztek gátolni az ország különböző területein indított fogolyprogramok. A szakemberek a jövő apróvadfajának tartják, mert a privatizáció során csökkentek a táblanagyságok, változatosabbak a termesztett növényfajok és csökken a vegyszerfelhasználás, azaz megváltozik mindazon kedvezőtlen élőhelyi hatás, amely a hazai fogolyállomány drasztikus csökkenését okozta. A tapasztalható, kétségkívül kedvező élőhelyi változások csak hosszú távon hozhatnak eredményeket.

Biológiájából eredően, mivel párválasztáskor másik családból választ párt a kakas és a tyúk is, felszaporodása alacsony sűrűség esetén csak hosszabb idő után valószínű. A kritikus sűrűség 2 pld/km², ami alatt csak kibocsátást követően remélhető az állomány regenerálódása.

Hazai és külföldi vizsgálatok egyaránt az egyes élőhelytípusok szegélyterületének használatát emelik ki a fogoly esetében. Nagyrészt a 15�30 m széles szegélyszerű élőhelyeket használja mind a költés, mind a fiókanevelés, mind a táplálékszerzés során. A vegyszerezetlen táblaszegélyek, füves mezsgyék, sövények jelentenek esélyt ennek a vadnak a jelentős állományfeldúsulásra. Az élőhely jelentős mértékű javulását, újak létesítését és fenntartását a 2004-ben elkezdődött és 2009�ig tartó a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) agrár-környezetgazdálkodási intézkedése támogatja.

A fogoly természetvédelmi megítélése

Állománya jelentősen lecsökkent, mára vörös könyves fajjá vált. A fogoly, mint őshonos faj kivívta a természetvédelem szimpátiáját. Elterjesztését, állományának növelését a hivatalos és a civil természetvédelem egyaránt kívánatosnak tartja. A vad állományok genetikai eróziója kizárt. Kockázatot a behurcolt betegségek jelenthetnek, ez azonban ellenőrzött keltetett állomány esetén elenyésző veszély.

A fogoly vadászati megítélése

Fogolyra indokolt esetben a hivatal külön engedélye alapján szabad vadászni. A fogoly vadászidénye: október 1�november 30. Azokon a vadászterületeken, ahol a vadászati idény kezdete előtt kibocsátás történt, a fogolyteríték a korábbi szabályozástól eltérően akár meg is haladhatja a kibocsátás 30 százalékát. A Csongrád Megyei Vadgazdálkodási Tanács eddigi álláspontja kibocsátás esetén az volt, hogy abban az esetben támogatta a tevékenységet, ha hasznosítás nem történt.

Egykori állománynagyságának elérése kedvező évjárat és gondos munka, azaz szegélyszerű élőhelyek fejlesztése, állománydúsítás és ragadozókontroll együttes következménye lehet. Ehhez nekünk vadászoknak kell jelentős mértékben hozzájárulnunk. Csak ekkor lesz újra vadászidényben vadászható faj ez a madár. A vadászat � valljuk be � negatív megítélésén is javíthat a fogolyért hozott áldozat.

Az elmúlt évben országos Fogolyvédelmi Program indult el, mely azzal a reménnyel kecsegtet, hogy ismét széles körben elterjedt faj lesz a fogoly.

Természetesen ez a tevékenység csak a természetvédelem aktív védelmi politikájának alkalmazása révén lehet sikeres. Kezdetben, akár kísérleti jelleggel, a kiválasztott mintaterületeken a ragadozókontroll terén az általánostól eltérő gyakorlat alkalmazását engedélyezhetné a hatóság (esetleg szakmailag jártas munkatársak biztosításával), az állomány alakulását figyelemmel kísérné, mérések, elemzések végzésével monitorozná a területet, pénzügyi támogatást nyújthatna a program megvalósításához, akár a fogoly megvásárlásáról, az élőhely fejlesztéséről, a program során felmerült költségekről legyen szó.

Minden esetre megszívlelendő mind a hazai, mind a nemzetközi kutatási tapasztalat, miszerint jó élőhely, téli gondoskodás, megfelelő állománysűrűség és erős ragadozókontroll együttes alkalmazása esetén remélhető ezen faj tartós állománynövekedése.

Milyen élőhelyet alakítsunk ki a fogoly számára?

Az egykori mezsgyék újbóli megjelenésében nemigen reménykedhetünk, de valami hasonlót kialakíthatunk 6 ha feletti parcellákon. Ez a valami, ami hasznos lehet a fogolyprogram megvalósítása során, a bogárteleltető bakhát. Egyszerűen létre lehet hozni, nem kell más hozzá, mint szántáskor bakhátat készíteni, összevettetni. Majd vetéskor a művelési iránnyal párhuzamosan a táblán általában hosszában kb. fél méter szélességben ebbe a bakhátba csomós ebírből, angol perjéből és lucernából álló keveréket vetni. Ez a bakhát akár több évig is megmaradhat. Szegélyként feltárja a tábla belsejét, zöldfolyosóként működik, fészkelő- és táplálkozóhelyet biztosít. Neve is elárulja, hogy a hasznos élő szervezetek, az ízeltlábúak közül a futóbogarak és a pókszabásúak számára nagyszerű áttelelési lehetőséget biztosít.

Az ideális vadföld fogoly számára

Amire a fogolynak még szüksége lehet, az a mezőgazdasági parcellák változatossága, a gazdag rovarvilág, ami a gyomokhoz és a virágzó fajokhoz kötődik. Nem csupán arra gondolok, hogy egymás melletti parcellákon eltérő növények legyenek, hanem arra is, hogy egy parcellán belül legyen változatos a növényi borítás. Ezt elérhetjük úgy is, hogy a gyomnövényeket nem irtjuk ki a táblán. Ezzel azonban a talaj értékét csökkentjük, és bosszúságot okozunk magunknak és a szomszédoknak is. A másik megoldás, hogy mesterségesen teremtünk fajgazdag élőhelyet. Ezeknek az elvárásoknak a magkeverékek kiválóan megfelelnek. Olyan magkeverékekről van szó, amelyek akár 10-15, sőt közel 30 kultúrnövény magjának keverékei, és egy, de akár több éven át is borítják a talajt. Ezek a keverékek a természetes növénytakaró sokféleségét utánozzák. Sokszínűek, az év során mindig akad olyan faj, amely táplálékot, védelmet biztosít. Ne emberésszel mérlegeljük az értékét, hanem a földön fészkelő fajok �eszével� mérlegeljünk. Számukra a csibenevelés időszakában a gazdag rovarvilág a meghatározó, a fészkelés időszakában a megfelelő takarás, az ősz folyamán a magvakból álló táplálék, a tél folyamán a táplálék és a búvóhely. Ezeknek az elvárásoknak messzemenően megfelelnek a kevert vetések, amelyek több mint tíz, megfelelően válogatott kultúrnövényekből állnak össze. Tehát nem gyomnövények, hanem kultúrnövények keverékei. Ez a gyakorlat a hagyományos paraszti gazdálkodásban is megvolt, gondoljunk csak a ritkában vetett kukoricára, amiben köztesként bab és tök is helyett kapott. Makó környékén valamikor petrezselymet, kukoricát és vöröshagymát vetettek egymás mellé, közé, hogy háromszor teremjen a parcella. Egyedüli gondot az évelő gyomok jelenthetnek. Ezek ellen azonban tarlókezeléssel vagy vetés előtti permetezéssel védekezhetünk. Ekkor totális hatású, lebomló (Roundup) szereket érdemes használni, melyek tartamhatással nem rendelkeznek. Ha évelő gyomoktól mentes a parcella, akkor az időben elvetett magkeverék kellő borítást ad és elnyomja a magról kelő gyomokat. Vetéskor nem kell attól tartani, hogy lehetetlen elvetni azt a keveréket, amelyben különböző méretű és fajsúlyú magvak találhatók. Egyszerű, hagyományos gabonavetőgéppel kell ezeket a keverékeket vetni, a hektáronkénti súlyt beállítva, és a legnagyobb méretű maghoz igazodva. Ha nem rázatjuk a magkeveréket kilométereken át a vetőgépben, hanem közvetlenül vetés előtt a parcella szélén öntjük be a tartályba a jó alaposan összekevert magot, akkor kellőképpen egyenletes lesz a vetés. A magkeverék nem boltozódik a vetőgépben, mert az eltérő méretű és alakú magvak ezt nem teszik lehetővé.

A parcellák méretének kialakításakor arra gondoljunk, hogy a fogoly, a fácán, a fürj szegélyhasználó, azaz a parcellák szélein, 30 m-es szegélyében költ és nagyrészt itt neveli fészekalját is. Tehát amennyire lehet, ehhez igazodva alakítsuk ki a parcellákat. Természetesen ilyen magkeverékekkel ültetett parcellák közé ékelt napraforgó vagy kukorica az őz számára is a téli időszakra kiváló takarást és táplálékot jelent.

Vadvédelmi szempontból sokkal kifizetődőbb és olcsóbb ilyen vadföldet létesíteni, mint etetőket és azokat folyamatosan feltölteni. Azonkívül az etetőket más, kevésbé védendő fajok is látogatják, a különböző betegségeket terjesztő rágcsálókról nem is beszélve.

Miért fásítsunk? A fásítás előnyei
Az alábbi néhány gondolat a fasorok, fásítások tervezéséhez és megvalósításához nyújt támpontot

A fásítás védi a veteményt a szélkártól a vegyszersodródástól, a kiszáradástól, élőhelyet biztosít az élővilág számára. Előnyös mikroklímát teremt azáltal, hogy a szelet lelassítja. Csökkenti a párolgást, továbbá a ködöt, havat, zúzmarát is megállítja, így többlet csapadékot biztosít a terület számára.

Tájképet, látványt teremt, ami nem csupán a gazda szemét gyönyörködteti.

Fásításról a fogoly kapcsán

Miért inkább sövény, mint fasor vagy mezővédő erdősáv? Mert olcsóbb, gyorsabb, kisebb helyet foglal. Nem kell a fatolvajlás veszélyével számolnunk. A ragadozó madarak nem találnak jó fészkelőhelyet és beszállófát sem. A fogoly, a fácán, a mezei nyúl, sőt az őz is jól érzi magát közelében.
A fogoly számára ideális a hazai cserjefajokból álló 1-2 soros növény.

Ajánlott elhelyezési módok

A sövény elhelyezése nem okoz komolyabb gondot, hiszen amennyiben cserjefajokból áll, úgy kicsi a szélessége és a magassága is. Nem kell jelentős árnyékhatástól tartani, így a szomszéd felőli mezsgyére is ültethetjük. Célszerű azonban úgy elhelyezni, hogy az árnyék a saját területre essen, így megelőzhetünk sok kellemetlenséget, szomszédviszályt. A sövény előnye termése mellett, hogy jól látható módon megjelöli a földterület határát. Ültetéskor a kifejlett növény térigényére gondoljunk, ezért a telepített fajoktól függően 1�3 méter elhagyása a mezsgyétől indokolt. Az ültetéskor gondoljunk az első évek ápolási munkáira is, hiszen az első évek gondos gyomtalanítását követően remélhetjük növényeink olyan mértékű megerősödését, hogy évtizedekre meghatározó elemei lesznek a tájképnek. A sövényhez hozzátartozik a két oldalán futó 1�2 m széles füves szegély. A fűfélék szántóföldi betelepedésének megakadályozására célszerű 1 m széles fekete ugarsávot kialakítani a füves mezsgye mellett.

Amennyiben az út elszántásától kell tartani, a határjelölés kiváló módja a fasor telepítése. A megválasztott fafajoktól függően évek során kiváló faanyagot is nyerhetünk, vagy rendszeresen szedhetjük a fák gyümölcsét. Fasort szántók oldalhatárának jelölésére nem célszerű telepíteni. Fasort, egyéb fásítást, vízfolyások, csatornák partján is létesíthetünk. Ebben az esetben mindig kérjük ki a vízügyi létesítmény tulajdonosának, kezelőjének véleményét, engedélyét.

A több sorból álló fásítást, mezővédő erdősávot is célszerű a dűlőúttal párhuzamosan elhelyezni. Alkalmazása akkor is haszonnal jár, ha egy-egy nagyobb táblát kívánunk megosztani. Ekkor az uralkodó szélirányra merőlegesen célszerű ültetni a növényeket. Ezzel az elhelyezéssel a kora tavaszi szárító szelek pusztításától védhetjük meg vetésünket. Az így elhelyezett fásítások havas teleken jelentős víztöbblettel gyarapíthatják környezetüket. Mindezeken túl a vegyszersodródás ellen is kiváló védelmet nyújtanak.

Sövény egyik oldalán 1 m széles műveletlen szegély,
menedék a rovaroknak és az apró gerinceseknek 

Az ugar definíciója az agrár-környezetgazdálkodási célprogramokban az Érzékeny Természeti Területeken

Az ugar ebben az értelmezésben vetett ugar, legalább 3 fajból áll, ebből az egyik pillangós kell legyen. Az ugar nem etethető, legeltethető, széna nem készíthető belőle, rajta magot fogni tilos, vegyszerezése, műtrágyázása szintén tilos. Egy helyen 1�3 évig tartható fenn ugar. Kaszálása, szárzúzása csak június 15-ét követően lehetséges 15 cm magas tarló meghagyása mellett. Zöldtrágyaként leforgatható július 30-át követően.

Vadvédelmi szempontból a több évig egy helyen maradó ugarok az igazán hasznosak, hiszen itt nem folyik kaszálás. A talaj számára is a több éves ugarok jelentenek előnyt. Sőt, a gazda számára is kifizetődőbb a több éves ugar.

Az alábbi magkeverékek megfelelnek ennek az elvárásnak:

Szárnyasvad keverék:
(2-3 évig maradhat fenn, télen is kiváló táplálékot biztosít. 20 kg/ha)

• Évelő rozs, olajlen, pohánka, kék édes csillagfürt, őszi káposztarepce, fekete zab, vöröshere, napraforgó, svéd here, inkarnáthere, alexandriai here, takarmánykáposzta, édeskömény

Tarlókeverék:
(gabonatarlóba vethető, tavasszal akár meghagyható, de helyére kora tavaszi elmunkálást követően direktvetőgéppel kukorica, napraforgó vethető. 10 kg/ha)

• őszi káposztarepce 3 fajtája, őszi takarmányrépa, takarmánymustár, takarmány-olajretek

Pillangóskeverék:
(2-3 évig maradhat egy helyen, sok pillangós miatt a talajt nitrogénben dúsítja. 80 kg/ha)

• édes csillagfürt, olajlen, seradella, lucerna, takarmányborsó, vörös here, svéd here, áttelelő bükköny, inkarnáthere pohánka, lóbab.

Téli vadlegelő 1.:
(kétéves takarást biztosít, télen megfelelő zöldtakarmányt és takarást nyújt a vadvilágnak 20 kg/ha)

• Pohánka, svéd here, mézontófű, fehér here, őszi tarlórépa, édes csillagfürt, takarmányrepce, westfáliai fodroskel, vörös here, len, takarmánykáposzta, takarmányrepce, alexandriai here, mályva, takarmánykáposzta, lucerna.

Téli vadlegelő 2.:
(kétéves takarást biztosít, télen megfelelő zöldtakarmányt és takarást nyújt a vadvilágnak. 20 kg/ha)

• Pohánka, svéd here, mézontófű, őszi tarlórépa, takarmányrepce, westfáliai fodroskel, vörös here, takarmánykáposzta, alexandriai here, mályva, téli takarmányrépa, évelő rozs

Virágos keverék 1.:
(kiváló apró- és nagyvadnak, számos rovar, így a méhek is rendszeresen látogatják, 1-2 éves növényborítást jelent. 20 kg/ha)

• Pohánka, napraforgó, olajlen, seradella, perzsa here, inkarnáthere, alexandriai here, mézontófű, mustár, vörös here, tavaszi bükköny, téli bükköny, fehér here, kultúrmályva, körömvirág.

Virágos keverék 2:
(rövid tenyészidejű, tavaszi belvizes területre is vethető késő tavasszal, kiváló méhlegelő, utána repce is vethető 30 kg/ha)

• Pohánka, mézontófű, takarmányborsó vagy tavaszi bükköny.

Az említett magkeverékek költsége 10 000�25 000 Ft/ha, ami egy évre vetítve 5000�10 000 Ft-ot jelent hektáronként.

A telepítés és ápolás, avagy mire ügyeljünk?

A telepítés idején tudnunk kell milyen eszközökkel kívánjuk az első évek ápolását megvalósítani. Sövények esetében legszélszerűbb őszi mélyszántást követően gondosan előkészített, asztalsimaságú talajba kora tavasszal ültetni a csemetéket. Az ápolásra, talajmunkákra a kerti kistraktorok a legalkalmasabbak. Évente a gyomosodás függvényében 2�5-szöri kapálás szükséges. A sövény esetében fekete fóliás talajtakarást is alkalmazhatunk. Ez a kapálást szükségtelenné teszi, hiszen a gyomok nem fejlődnek ki a fólia alatt. A későbbi években a sövény két oldalán fűnyírót vagy fűkaszát alkalmazva a gyomok eltűnnek és füves növényzet alakítható ki. Ezt követően a sövény metszése jelenthet munkát, amit vagy a sövény méretei indokolhatnak, vagy valamilyen sajátos cél. Úgymint a termés fokozása, fészkelőhelyek biztosítása. Ez utóbbi szempontból ne egyszerre metsszük, nyírjuk a sövényt, hanem egy-egy szakaszát külön években, így mindig lesz alkalmas fészkelőhely.

 

Fasorok telepítésénél kétféle megközelítéssel próbálkozhatunk. Vagy nagy tőszámmal dolgozunk (2-3 csemete/fm) és ez esetben nem védjük meg a csemetéket a várható vadkártól, vagy kevesebb csemetét ültetünk, inkább koros, többször iskolázottakat és azokat gondosan megóvjuk minden sérüléstől. Ha szántón létesítünk fasort, akkor ugyancsak őszi mélyszántást követően ültessünk. Ebben az esetben a lehető legmélyebben kell a talajt megforgatni, hogy az eketalprétegen a fák gyökere könnyen áthatolhasson.

Ha a nagy tőszám mellett döntünk, akkor már ősszel elültethetjük a fákat. Ebben az esetben a visszametszést nagyrészt elvégzik a nyulak és az őzek. Tavasszal, fakadáskor azonban minden fát 1-3 rügyre metszünk vissza, majd a sövénynél leírtak szerint gondozzuk a fasort. Évről-évre a végleges alak kialakításáig törzsalakítást végezhetünk.

Ha az alacsonyabb tőszám mellett döntünk � ez akkor gyakori, ha ritka vagy koros fát, illetve drága fafajokat telepítünk � akkor célszerű tavasszal telepíteni, így a téli vadkártól megóvhatjuk a telepítést. Ebben az esetben méretes ültetőgödröt kell ásni a csemeték számára. A törzset gondosan védeni kell mind a rágáskártól, mind a széltöréstől, mind a rosszindulattól. A legbiztosabb védelmet a legalább 3-4 karóból és drótfonatból álló törzsvédelem biztosítja. Ebben az esetben is célszerű a törzset karóval erősíteni, melyet csúszó, ún. nyolcas kötéssel rögzítünk a törzshöz. Korosabb csemeték ültetése esetében nem szabad elhanyagolni a locsolást sem.

Mezővédő erdősáv telepítésekor szintén a művelőeszköz szabja meg a sortávolságot. A legtöbb erőgép számára megfelelő a 2,5�2,7 m. Ilyen sortávolság esetén akár tárcsával, akár talajmaróval, sőt kultivátorral is művelhetjük a talajt. Két nyár elteltével a harmadik nyáron kaszálással, esetleg szárzúzóval alakíthatjuk ki a fűfélékből álló, talajtakarást biztosító aljnövényzetet. A későbbi években csak a fák ápolása (törzsnevelés, ritkítás) és pótlása szükséges.

Fontos a két oldalt húzódó átmeneti füves zóna
a rovarvilág és fogyasztói számára

Sövény madárvédelmi célból

Gazdag fajösszetételű, sok táplálékot és fészkelőhelyet biztosító sövény a madárvédelmi sövény. Célszerű egy-egy vadgyümölcsöt is a sövénybe ültetni annak érdekében, hogy a rovarevő fajok mellett a gyümölcsöket kedvelő fajok is kellő táplálékot találjanak. A vadgyümölcsök nem csupán a madarak számára jelentenek csemegét, hanem egyéb állatfajoknak is. Metszéssel szabályozhatjuk a fészkelőhelyek számát és a gyümölcstermést is. Használható fajok: bodza, kökény, nyugati ostorfa, májusfa, berkenye, som, varjútövis benge, vadrózsa, fagyal.

Sövény, fasor, mint méhlegelő

Mint korai méhlegelő a fűzfélék, a mogyoró, a som, majd a kökény és az akác, valamint a májusfa kínál kiváló lehetőséget a méhek számára. Egy-egy japánakác koronája nyári méhlegelőnek kiváló, akárcsak a hárs. Ha többcélú hasznosításra gondolunk, akkor az akác mellé bodzát is ültethetünk, melynek virága és termése is feldolgozható, értékesíthető, mindkettő növénynek helye van a házi patikában.

A gyümölcstermő fásítás

Nem csupán a madaraknak, hanem a gazda számára is csemegét, akár kiegészítő jövedelmet jelenthet egy-egy sövény, fasor. Ilyen párosítás a törökmogyoró fasor bokormogyoró cserjeszinttel. Telepíthetjük egy sorba is a kétféle mogyorót. Ebben az esetben 12 méterenként ültetve a törökmogyorót, majd közéjük 3 méterenként ültetve a bokormogyorót hozhatunk létre fasort. A törökmogyoró törzsét meg kell óvni az őzek és nyulak kártételétől. A bokormogyorót ritkítással nevelhetjük gyümölcstermő bokrokká. Ültethetjük három sorba is úgy, hogy a középső sor törökmogyoró, a két szélső pedig bokormogyoró.

Gyümölcséért ültehetünk kerti berkenyéből, somból, mandulából, bodzából, dióból, eperfából, sőt akár régi, ellenálló gyümölcsfajtákból álló sövényt vagy fasort is. Tavasszal gyönyörű látványt nyújt a somból és mandulából álló párosítás. A látványt tovább fokozhatjuk, ha az alsó cserjeszintre törpemandulát ültetünk. Ugyancsak terméséért ültethetünk vadrózsából álló sövényt. Ez a sövény az illetéktelen behatolók ellen is védelmet nyújt.

Alkalmazható fajok

Érdemes talajtani szakvélemény alapján kiválasztani a telepítendő fajokat, illetve az erdészeti szolgálat szakmai segítségét kérni, hiszen az egyes fafajoknak eltérő a talaj iránti igénye, valamint a tűrőképessége. A dió a mélyben sós, azaz szikesedő talajok esetében nem jó választás, hiszen valószínűleg termőre fordulást követően, amint eléri a sós talajréteget, kipusztul. A környékre ajánlható cserjefélék a következők: vadrózsa, bodza, kökény, galagonya, mogyoró, fagyal, gyöngyvessző. A fák közül a magyar kőris, a mezei és a tatár juhar, kocsányos tölgy, török mogyoró, fehér nyár, fekete nyár, különösen a jegenye változat, a mezei szil, dió, mandula és a vadgyümölcsök ajánlhatók (vadkörte, mirabolán szilva, vadalma). Az akác, japán akác, koronaakác, eperfa, ecetfa, ostorfa, ezüstfa, pusztaszil � mint tájidegen fajok � telepítését kerüljük.

                                                                                                                                                       Szuda Zoltán

Szebi ( Vadászati Információs Portálról):

A fogoly visszatelepítéssel nem csak az a gond, hogy az élőhely nem megfelelő. Magával a kihelyezéssel is gond van, ill. volt. Hiába alacsony a dúvad létszám, hiába vannak vegyszermentesen kezelve a táblaszegélyek és hiába van vetve sokféle növény a vadföldekre. Több csapat foglyot kell kiengedni különböző helyekre a területen. A kiengedés helyén mindennek meg kell lennie, amire a fogolynak szüksége van. Először egy nagyobb ketrecbe kell kihelyezni a foglyokat, és fontos, hogy legyen egy idősebb egyed velük, aki figyel rájuk, akiben megbíznak. Először a ketrecben vannak, majd néhány nap múlva ha 2-3 foglyot ki kell engedni, majd 3 nap múlva még 3at és így tovább. Az a lényeg, hogy az idősebb fogoly a "főnök" utoljára kerüljön ki. Így megszokják a helyet, egymás hangját és nem fordul az elő ami korábban megtörtént, hogy 3 nap alatt a különböző helyeken kiengedett foglyok egy helyre gyűlnek össze a területen. Értelmetlen csak egy csapat foglyot kihelyezni egy olyan területre ahol eddig nem volt fogoly, mert következő tavasszal nem tudnak maguknak párt választani.
A cikk elég jó, de szerintem nem minden van teljesen úgy ahogy írta a szerző, vagy csak vmit félreértelmeztem.
Az elő dolog, hogy takarmánykeveréket ír egy területre, pedig hansúlyozza a táblaszegélyek fontosságát, illetve azt, hogy 10-30 métert használ a mezőgazdasági kultúrák szélén. Szegényes tudásom szerint, jobb, ha a vadföldet mozaikosan felosztjuk, és minden sokszögbe különböző növényt vetünk. Ugyanis így érhető el több táblaszegély. A nagytábla mindegy, hogy takarmánykeverék vagy sem, akkor sem fogja fészkelésre, táplálkozásra használni, a belsőbb részeket, csak azt a max 30 méteres szegélyt.
A másik ami furcsa volt, hogy a sövényt ajánlja, a fatelepítés helyett avval magyarázva, hogy így a ragadozó madaraknak nem lesz beszállófájuk. És hogy a fácán fogoly, őz is élelmet, búvóhelyet talál magának benne. Ha nincs fa, a fácán hova gallyaz fel?
A harmadik, hogy ha már fásítás, és gyümölcsfát is teszünk a fák közé ami teljesen jó dolog, hisz ha a seregélyek meg nem eszik idő előtt a termést akkor az érett gyümölcs a fölre hullva plusz táplálékot nyúlt a vadnak, akkor minek írja, hogy a gazdának plusz jövedelme származhat belőle? Ez majdnem olyan, mint amikor nagyvadas területen a lábon álló kukoricát letörik és eladják, majd abból a pénzből vesznek takarmányt.
Ez az én meglátásom, lehet, hogy tévedek.
Üdv. Attila