Vendredi
Army 2005.09.10. 15:59
Egy szép napsütéses délutánon hívatta Eclips igazgató Cesariot és
Violát.
Jaj, mért pont most? Olyan szép idő van!!- őrjöngött Viola. Eközben
Cesario magában kuncogott.
Szia Mercredi!- mondták egyszerre.
Egy szép napsütéses délutánon hívatta Eclips igazgató Cesariot és Violát. Jaj, mért pont most? Olyan szép idő van!!- őrjöngött Viola. Eközben Cesario magában kuncogott. Szia Mercredi!- mondták egyszerre. Igazgató asszony itt vannak Cesarioék.- mondta Mercredi.- Rendben Mercredi köszönöm, kérlek enged be őket.- Pár pillanat múlva Violáék már bent ültek és a teájukat iszogatták miközben a feladatot hallgatták. Nos a feladat az lenne, hogy van egy évek óta lerombolt bolygó de a napokban életjeleket fedeztek fel rajta. Nézzétek meg hogyha van ott valaki akkor ki az, és mit akar.- mondta határozattan Eclips.- És maradjatok életben! Igen is Főnökasszony értettük!- ezzel felálltak és elmentek. Pár perc múlva már mentek az adott bolygó felé. Egy órás út után végre megérkeztek. Atyám!- mondta meghökkenve Viola az elétárult kép láttán. Mindenhol romok, az egész sötétségben úszott, rémes látvány volt. Szerintem itt nincs élet. – mondta Cesario….látszott az arcán, hogy ő is rosszul van a látványtól. Ha nem lakik itt senki mit keres ott a pajzs?- nézte értetlenkedve Viola. Nézzük meg!- Viola bólintott majd leszálltak a bolygón. A romok között sétáltak és életet kerestek. Nem sokkal később egy kis tüzet pillantottak meg, de nem volt ott senki. Maradjunk itt és várjuk meg akárki lakik is itt!- mondta Viola és leült. A súlya alatt összeomlott és nagyon megijedt. Cesario!!!!- kiáltotta ijedten. Cesario odament és fölvette a rémült kislányt. Nyugalom. Nincs semmi baj.- nyugtatta Cesario Violát. Aki 10 perc után megnyugodott a fiú ölében. Már jó ideje ott ültek és sehol senki. Viola Cesario kabátjával játszott míg a fiú a semmibe bámult. Áhhh, ez unalmas.- mondta Viola és fölnézett a fiúra.- Csináljunk már valamit. De mit?- kérdezte Cesi. Valami zajt hallottak és a zaj forrása felé fordultak. Egy lány állt ott, Cesarionál alacsonyabb, kócos haja gyermeki arcot adott neki. Szakadt ruháján öltések nyoma…többször megvarrták már. Ijedt arcot vágott mikor meglátta a párost. Készült volna elfutni de megszólalt Viola. Héh! Te ki vagy?- kérdezte pökhendin, de azért Cesario lába mögé bújt. Cesario eközben tett egy barátságos lépést a lány felé. Segíteni jöttünk.- mondta csendesen. A lány csak hátrált tovább míg el nem botlott egy régi ablakkertben ami kiállt a földből. Ez kicsit sok volt neki és ottmaradt a földön majd elájult. Mikor fölébredt csak foltokat látott. Hol vagyok?- kérdezte miközben a szemét dörzsölte. A hajónkon…elájultál és felhoztunk. Jobban vagy már? Hogy hívnak?- Viola csak tette föl a kérdéseket. Köszönöm jól vagyok. Vendredi vagyok. És ti kik vagytok? Én Viola vagyok. Ő pedig itt Cesario. Mit kerestél azon a bolygón?- kérdezte Cesario. A hajóm megsérült és valahova le kellett szállnom. –a fiú bólintott majd elment. Mi ütött bele?- nézett értetlenkedve majd a tekintete Vendredire fordult aki azt nézte ahogy a srác távozik. Hova megyünk?- kérdezte Vendredi. A GOTT központjába. Én megyek hagylak pihenni.- hadarta Viola majd elment ő is. „Oh hát megint a GOTT……vajon most másképp alakul, mint legutóbb…”- gondolkodott magában a lány majd elaludt. Órák múlva arra ébredt fel, hogy leszálltak. És pár perccel később Viola vezetésével mentek Eclips irodája felé. Mercredi szólt az igazgatónak majd beengedte a kis csapatot. Tehát mégis volt élet azon a bolygón.- mondta Eclips majd Vendredi felé fordult és „kiakadtak” a szemei. Vendredi?- kérdezte értetlenkedve.- Azt hittük meghaltál Azakival együtt. Nem én túléltem a „d-parancsot” nem úgy mint Azaki. Ő tényleg meghalt.- egy könny gördült le az arcán miközben ezeket mondta. Azt az ügyet lezártuk nem fogja bolygatni senki. Új életet kezdhetsz. A képességeid még megvannak?- Vendredi bólintott. Hahó! Mi is itt vagyunk!!! Elmondaná valaki mi folyik itt?- ordibált Viola. Cesario befogta a száját. Elnézést kérünk!- mondta Eclipsnek. Semmi baj. Igaza van. Ő itt- mutatott Vendredire- egy régi ügynökünk, de a társával parancsot tagadtak és törölték őket a nyilvántartásból. Nem sokkal később megtalálták őket és a kirendelt egység azt a parancsot kapta, hogy semmisítsék meg őket. Azakit megölték és ő valahogy túlélte. És mi az ereje?- kotyogott bele Viola. Az erőm a gyógyítás, és emberfeletti és irányítani tudom a gépeket .- mondta közömbösen Vendredi. Vendredi. Csatlakozz hozzájuk.- mondta határozottam Eclips. Ven bólintott. Cesario és Viola összenéztek. Nos akkor itt az első közös feladatotok.- ennél a kijelentésnél mindhárman összenéztek- A-ou és U-uo a mostani küldetésben meleg helyzetbe kerültek. A a feladatotok az, hogy kihozzátok őket onnan. Igen is Főnök asszony! Értettük!- ezzel elindultak Phoenix felé. Jaj ez az A-ou! Milyenek már? Lebukni küldetés közben? Áhhh……- méltatlankodott Viola. Negyed óra múlva odaérünk ahol utoljára látták őket.- mondta Cesario. Vendredi bólintott. Mikor odaértek csak annyit lehetett látni, hogy a Salyutra tüzelnek. A pajzs már beadta az unalmast. Én ez nem nézem tovább!- mondta Cesario és ő is elkezdett lőni a hajókra. Ezzel a négyből két hajó most Violáékat tüzelte. Kölcsönkérhetem Titanot?- kérdezte Vendredi. Minek?- kérdezte Viola. Mert innen nem tudok segíteni nekik!!!- ezzel Vendredi és Titano kimentek „sétálni”. Egy hajó rájuk tapadt, de Titano pajzsa kibírta míg Ven kicsit belekavart a számítógépükbe és nem tudták folytatni. Eközben Cesario és Viola is leszedtek egy gépet. A másik kettő pedig megfutamodott. Cesario és U-uo fölvették a kapcsolatot míg Ven belépett Salyut rendszerébe. Megvagytok?- kérdezte Viola némi aggodalommal a hangjában. Én igen de A-uo nem.- mondta U-uo és társára tekintett.- Mikor kiment a pajzs nagyon megsérült. Talán én segíthetek.- szólt bele a beszélgetésbe Vendredi.- Ha beengedsz akkor segítek. U-uo beengedte, Ven pedig fölmérte mik a sebek és hogy súlyosak e. Ki ez?- kérdezte U-uo. Hosszú…… ügynök volt, de parancsot tagadott és a vége az lett, hogy most velünk van.- mondta Viola nem túl kedvesen. Míg lefolyt a beszélgetés Ven meggyógyította A-uo-t, majd elindult visszafelé. Köszönöm.- mondta A-ou gyenge hangon. Vendredi megfordult és rámosolygott a fiúra. Mikor a lány visszaért a csapatához elköszöntek egymástól és ment mindenki a maga útján. Cesario csöndben vezetett, Ven gondolkodott. Vendredi! Hogy vagy? Nem merültél ki?- kérdezte Cesario. Köszike, jól vagyok. Nem, nem merültem ki ennyitől nem.- mondta mosolyogva Vendredi.- És te? Hmmm…, én is megvagyok. Tudod innen nem tudtam megsérülni.- mondta Cesario és elkezdett nevetni. A nevetés ragályos Vendredi is rákapott. Eközben Viola féltékenykedve nézte a lányt ahogy nevetett Cesarioval. „Velem sose nevetett még így és mindig egy órát kell várnom, hogy elmosolyodjon ”-gondolkodott magában Viola, majd elöntötte a düh. Majd egy hirtelen ötlettől vezérleve odament a lányhoz és felképelte. Vendredi nem hagyta szó nélkül, de próbált higgadt maradni. Megmondanád ezt miért kaptam? Elveszed tőlem Cesariot.- mondta hisztis sírógörcs kíséretében. Erre Cesario is felfigyelt. Nem vesz el tőled. Tőled senki nem tud elvenni.- mondta Cesario megijedve. Odament Violához és megölelte. De elvesz tőlem! Nem látod?- mondta sírva- Velem sose….sose-alig tudott beszélni a könnyeitől- nevettél ilyen hamar minidig könyörögni kellett.- és bebújt Cesario kabátja alá. Ven összenézett a fiúval és nem tudták mit csináljanak. Viola !-ment oda Vendredi.- Én nem akarom elvenni tőled őt.- mondta Ven kedvesen és ő is megölelte Violát. Tényleg?- kérdezte Viola miközben kimászott a kabát alól. Tényleg. Na akkor ezt megbeszéltük mit szóltok egy kis olasz kajához?- váltott témát Cesario. De én a kínait szeretem.- mondta Viola. Erre mindenki nevetésben tört ki. Na jó beadom a derekam együnk kínait…-mondta a fiú. Miután leszálltak az Aieneaison első utuk egy étterembe vezetett. Ven? Te hol fogsz aludni- kérdezte Viola. Hát……ööö Aludj nálunk! Elférsz!- mondta Viola és Cesario együtt. Öööö hát köszönöm.- mindenki jól bekajált majd elmentek a lakáshoz. Egy hatalmas birtokon feküdt az egész. A birtok közepén egy óriási házzal. A ház fala fehér, és hatalmas ablakok díszítik rózsaszín kerettel. Ez valami csodaszép.- mondta ámultan Ven. Hát igen az én ízlésem.- dícsérte magát Viola. Ven megtorpant az ajtó előtt. Na gyere be!- cibálta be Viola.- Nos gyors körbe vezetés. Itt van a füri- mutatott balra.- Ott a konyha.- bökött a fejével jobbra.- Ez itt a nappali. És arra- mutatott egyenesen.- Ott van az én szobám mellette pedig Cesario szobája. És amellett pedig a te szobád.- mondta levegő után kapkodva Viola. Ööö én nagyon köszönöm.- mondta Ven. Na jó szószátyár kisasszony. Tessék menni lefeküdni!- parancsolt rá Cesario. De…-kezdett volna bele Viola. Nincs de!- és Cesario az ajtaja felé mutatott- Befelé és tessék aludni.- Viola akaratlanul, de bement és lefeküdt. Talán lesz egy kis nyugalom most már.- mondta Cesario miközben mosolyra húzta a száját. – Nem megyünk ki sétálni? A kert az én művem. Menjünk…kíváncsi vagyok rá, hogy olyan jól tudsz-e kertészkedni mint ahogy a hajódat vezeted.- kuncogott Vendredi. Cesario kivezette őt a teraszra onnan pedig a kertbe. Amerre nézett virágok és fák övezték az egész területet. Ez valami gyönyörű- akadt föl a szeme Vennek. Örülök, hogy tetszik. Leülünk?- Vendredi bólintott. Jó. – leültek egy közeli padra. És hogy ismerkedtél meg Violával?- kérdezte Ven. Hát én előbb kerültem a Gotthoz mint ő. Engem kiküldtek terepre és Viola bajba kerül és én mentettem meg. Aztán kiderült, hogy neki is vannak képességei és Eclips hozzám tette. Azóta együtt vagyunk és vigyázok rá. És te? Veled mi történt?- kérdezte Cesario. Régen a barátnőmmel együtt kerültünk a Gotthoz. Azakinak hívták. Nagyon jól ment minden, de egyszer inkább a szívünkre hallgattunk, mint a parancsra. Megszöktünk, de megtaláltak minket. Én valahogy megmenekültem a D-parancs elől, de Azaki nem. Utána bujdostam a többit meg már tudod.- mondta Ven lehorgasztott fejjel. Cesario átölelte…nem tudta mit mondjon a lánynak. Pár perccel később azt vették észre, hogy csókolóznak. Hosszú percekig élvezték a gyengéd csókot, de valamit hallottak maguk mögül. Ez…?- kérdezte Vendredi. Maradj.- mondta Cesario, aggodalomtól csengő hangon. Egy bokor felé indult majd elhúzta az ágakat. Mikor meglátta ki az megkönnyebbült, de ugyanakkor dühös is lett. Viola…….? Áhh szisztok, hogy vagytok? Csak nem megzavartam valamit?- kuncogott Viola, de hamar abba is hagyta mikor Cesario megfogta és fölemelte. Cesario?- kérdezte félemmel Viola. Nagyon jól tudta, hogy Cesario nem szereti ha valaki látja, hogy tud érezni is. Menj innen, nem akarlak látni…- azzal letette Violát és elfordult tőle, Cesario……- mondta Viola, félem, sajnálat, bánat keveredett a hangjában. A fiú nem mozdult. A kislány pedig sírva elfutott a szobájába és a takarója alá bújt. Eközben a kertben: Ven fölállt a padról és odament Cesariohoz akinek a szemében félem és fájdalom volt. Mi történt?-kérdezte suttogva Vendredi. Régen…mikor már a Gottnál dolgoztam volt egy barátnőm és ezt megtudták……és megölték, hogy engem félreállítsanak…..akkor megfogadtam ha megint tudok szeretni akkor nem tudja meg senki…..- Ven odament hozzá átölelte megpuszilta. Menj pihenj le- mondta suttogva Vendredi. Megfordult és elment. Cesario még ott állt néhány másodpercig majd a lány után ment. Vendredi bement Violához. Viola..-mondta kedvesen miközben lehúzta a kislány fejéről a takarót. Igen? –húzta össze magát az említett.- Én nagyon sajnálom…én nem akrtam…-majd a lány ölébe borult és zokogni kezdett.- Én nem akartam……Cesario haragszik rám- a könnyeitől már alig tudott beszélni. Nyugodj meg. Biztos megbocsát és nem lesz semmi baj.- nyugtatgatta Ven Violát. Cesario az ajtóban állt és figyelte az eseményeket és megenyhült a szíve. Vendredi lefektette Violát az ágyába adott és adott neki jó éjt puszit. Majd érezte, hogy valaki mögötte áll. Ceario volt az. Betakargatta Violát és ő is adott egy puszit a lánynak és megsimogatta a fejét. Viola megölelte Cesariot. Sajnálom…- mondta bocsánatkérően Viola. Nincs semmi baj, de ne szólj senkinek. Értem?- mondta viccesen Cesario. Értem.- mondta Viola és megpuszilta Cesariot. Tessék aludni.- de viola már aludt is. Ven és a fiú kisétáltak a szobából és becsukták maguk mögött az ajtót. Cesario bevezette Ven a szobájába és a fiú karjában aludtak el. Másnap reggel Viola hangjára ébredtek. Minek zárta be az ajtót? Tweedleedee segítenél?- kérlelte viola a lány. Dee egy kézmozdulattal beröpítette az ajtót ami az ágy előtt landolt. Uppsz……bocsika.- Cesario és Ven fölébredtek és rögtön szétváltak. Áhh nem tesz semmit.- mondta fiú félkómás fejjel.- Jó reggelt! Sziasztok!- köszönt be Tweed.- Látom a húgom használta az erejét.- majd mosolyogva visszatette az ajtót a helyére. Gondolom te vagy az új csapattag!- köszönt oda Dee Vendredinek.- Isten hozott!- szólt bele a bátyja. Én Tweedleedee vagyok. Szia én meg Vendredi. Héh! És én? Amúgy Tweedledum vagyok. Dee bátyja.- de itt lehalkította a hangját. Szia! Na megismerkedtetek? Farkas éhes vagyok!.- sipítozott Viola. – Együnk kínait. Na ne már megint?- fakadtak ki a jelelevők. Ami engem illet már egy életre elég kínait ettem.- mondta Cesario. Én nem nagyon rajongok a kínaiért.- szólt közbe Tweed. Bátyám? Te nem szereted? Áhh nem tudjátok mi a jó? És te Vendredi?- hadarta el Tweedleedee. Kösz, de én se szeretem a kínait. Mindig rosszul leszek tőle. Jó akkor mi elmegyünk kínait enni ti meg menjetek ahova akartok. Találkozzunk másfél óra múlva és utána megyünk vidámparkba.- örvendezett Viola és ezzel elmentek. Vidámpark?- kérdezett rá Ven. Igen még régen megígértem neki, de mindig találtam rá kibúvót…… sajnos most nem. Ugye velem jöttök?- kérdezte félig meddig viccesen, félig meddig aggodalmas hangon Cesario. Hát persze!- mondták nevetve Tweedék. De most menjünk enni. Tweedledum te mindig csak a hasadra gondolsz? De meg kell hagyni én is éhes vagyok. Nah kinyilváníthatom mindenki éhes, keressünk egy kajáldát.- ajánlotta fel Ven. Elindultak és egy kis idő múlva már egy étteremben ültek és ettek. Ven hány éves? És, hogy kerültél a Gotthoz? Tehát mesélj valamit magadról.- kezde a beszélgetést Tweed. 19 éves vagyok bár nem szeretem hangoztatni. A Gotthoz pedig úgy hogy én régen ügynök voltam, de kisebb malőr miatt kirúgtak és tegnap visszavettek és új életet kezdtem. És milyen Violával, Elég nagy a szája…-kuncogott Tweed. Nagyon aranyos.- Tweed tette föl a kérdéseket Ven pedig válaszolt mindegyikre. Lassan eltelt egy óra. Mennünk kéne.- javasolta Cesario. Bólintottak majd fölálltak és fizettek. Elindultak visszafele. Mikor odaértek nem voltak még ott a lányok. Huh én szomjas vagyok, bemehetek inni?- kérdezte Tweedledum. De hülye vagy……persze, hogy ihatsz. Ő te hülye.- kuncogott Cesario. Tweed eltűnt Cesario és Vendredi egyedül maradtak. Leültek ugyanarra a padra ahova előző éjjel. Vendredi Cesario vállára hajtotta fejét a fiú pedig átölelte. Cesario odahajolt a lányhoz egy gyengéden megcsókolta. Vendredi visszacsókolt és élvezték a pillanatot. Eközben a párocskát a házból nézték. Viola elmondott mindent a testvéreknek és csak nézték a párt. Eközben Ven benyúlt Cesario pólója alá és végigsimította a fiú izmos testét. Cesario az ölébe vonta a lányt. … Ne…… Nemsokára megjöhetnek- tolta el magától a fiút. Cesario bólintott. Majd fölálltak és besétáltak az ebédlőbe. Már mindenki ott volt. A két belépő arcába fölszökött a vér és rákvörösen helyet foglaltak. Nos ha mindenki megjött akkor elmehetünk végre a vidámparkba?- kérdezte izgatottan Viola. Mehetünk.- mondták a többiek. Egy fél órás séta után elérték a célt. Viola az utolsó métereknél már cibálta kis csapatot. Gyertek már!!! -ordibált Viola. Már látszottak a játékok és a kislány még jobban unszolta őket. Mikor beléptek a vidámpark kapuján körbenéztek majd egymásra. És most merre?- kérdezte Dee. Én a hullámvasútra akarok ülni elsőnek. – és Viola elindult a többiek meg utána. Vagy 10szer mentek a hullámvasúton mire Viola megunta. Dee, Tweed lehet egy kérésem?- kérdezte őket Cesario. Persze.- mondták egyszerre. Vigyáznátok kicsit violára míg mi felülünk az óriáskerékre?- mutatott Venre aki épp vattacukrot vett a kislánynak. Persze, persze menjetek csak. Majd mi vigyázunk rá.- miközben mondták már szinte tolták el Cesariot. Viola visszaszaladt Deehez. Vendrediék pedig elmentek és fölszálltak az óriáskerékre. Eközben Viola a körhintán szórakozott. Dee!- szólt a húgának Tweed.- Megállítsam?- kuncogott a fiú. Jaj ne csináld már. Tudod, hogy úgy is rájönnének.- oltogatta Dee a bátyját. Csak nem félsz a megtorlástól? Jaj hagyd őket.- ezzel elvonta a testvérét. Az óriáskeréken: Lassan elindult és ahogy egyre feljebb haladt annál szebb látvány tárult eléjük. Ven gyönyörködött a látványban addig míg a fiú nem fogta meg és nem fordította szembe. Lassan közeledett a lány felé. A lány a fiú szája után kapott. Míg ment az óriáskerék csókolóztak csak akkor váltak el mikor látták, hogy barátaik odalent várják őket. Úgy szálltak ki mintha misem történt volna. Nah mire szállunk föl?- indította el a témát Ven. Én már unom. Menjünk cirkuszba.- ajánlotta Viola. Jó.- egyeztek bele mindannyian. De hosszú ez a nap.- súgta Cesario Ven fülébe. Azért vannak benne kellemes pillanatok….- puszilta meg majd előrement a lányokhoz a fiúkat hátul hagyva. A cirkuszi előadást is végig ülték amit jóformán csak Viola élvezett. A többiek már jó néhányat látták… nem nagyon élvezték. Az előadás végét ért. Éhes vagyok! Én is!- ebben egyet értettek tehát elmentek enni. A nap már kezdet nyugovóra térni. Lassacskán elindultak hazafelé. Félúton a testvérek elváltak és ők is hazamentek. Oh végre itthon!- ásítozott Viola.- Megyek lefekszem aludni. Rendben jó éjt.- köszöntek el tőle Venék. Viola bement a szobájába és bezárta az ajtót. Eközben Ven kiment a konyhába inni és leült. Nagyon elfáradt a ami nap során. Cesario is kiment a konyhába és átölelte a lányt. Jól vagy? Persze csak elfáradtam kicsit. – a fiú felé fordult és megcsókolta. Cesario ölbe vette Vent és elindult a szobája felé. Mikor beértek lefektette az ágyra és fölé hajolt. Szeretlek……majd ismét megcsókolta. Én is……szeretlek. -mondta Vendredi levette Cesarioról a kabátját és ledobta a földre. Majd jött a pólója. Ven végigcsókolta fiú mellkasát míg az levette róla az ingét. Egy nagyon kellemes és szenvedélyes estét töltöttek együtt. Reggel Cesario ébredt először és csak nézte kedvesét ahogy fekszik a mellkasán. Nemsokára a lány is fölébredt. Jó reggelt!- köszöntötte kedvesen Vendredi. Szebb nem is lehetne.- válaszolta a fiú, miközben a lány hátát simogatta. Mit csinálunk ma?- kérdezte Cesariotól miközben a mellkasát cirógatta.. Nem tudom, de majd kitaláljuk.- közben kisöpört egy tincset a lány hajából és megcsókolta. Mennyi az idő?- törte meg a csókot Vendredi. Nemsokára tíz.- nézett az órájára Cesi. Fölöltöztek és kimentek az ebédlőbe ahol legnagyobb meglepetésükre ott volt mindenki. Senkinek nem tűnt fel Cesario és Vendredi megérkezése. Dee, Lumiere és Viola beszélgettek, Eclair éppen Armblast próbálta „lerázni magáról”, U-uo kezelte A-ou kisebbségi komplexusát , Sinistra és Dextera vitatkoztak az utolsó sütin amit Dee csinált, Mercredi pedig Eclairt próbálta engesztelni, hogy ne szedje le Armblast fejét. Khh..- vonta magára a figyelmet Cesario.- Sziasztok! Hát ti?- nézett értetlenül a társaságra. Hát tudod tegnap este még nem tudtam elaludni és gondoltam fölhívok mindenkit, hogy ismerkedjenek meg Vennel.- kezdte Viola. Sziasztok!- köszönt oda félve Vendredi és kicsit alig láthatóan Cesario mögé bújt és megszorította a fiú kezét. Nos hadd mutassam be a díszes társaságot.- indított Viola. Ő itt Sinistra és társa Dextera, ő itt a legjobb barátnőm Lumiere társa Eclair. Ők ott A-uo és U-uo alapjában jó fejek de elég veszélyesek, ha parancsot kapnak. Kösz a bemutatást Viola.- vetette oda A-uo. Folytatnám……a testvéreket már ismered Dee és Tweed. És ő ott Armblast Lumiék figyelője. Mellette Mercredi de őt ismered nem?- fejezte be a mutogatást Viola. Sziasztok! Vendredi vagyok.- mondta mindenkinek Cesario háta mögül. Sinistra odament Venhez. Szia!- mosolygott a lányra- Kérsz sütit?- nyújtotta oda a sütit amit az előbb mentett ki Dextera karmaiból. Öhhmm….. köszönöm- vette el a sütit. Ezután mindenki odament hozzá és elég jól elbeszélgettek. Mindenki megkedvelte teljes értékű csapattag lett és új életet kezdett a régi életét maga mögött hagyva.
|