Remek.

Szinte megmoccanni se tudok,és gőzöm sincs,miért.De legalább el tudok vánszorogni az asztalomhoz...

Mikor végre odaülök az asztalhoz,eszembejut ismét az álmom.

Gyorsan lerajzolom,mielőtt még elfelejtem... - gondolom magamban,és neki is állok. - Ki is voltam én?Nem ember,az biztos...és azt is tudom,hogy Sonicékkal volt kapcsolatos.

Egy ideig így elmélekedem a rajz közben,majd rápillantok a művemre.Alig figyeltem,hogy mit és hogy csinálok,de...mintha ez a kép élne.Bár lehet,hogy megint csak halucinálok a fájdalomtól,de mégis...

Óvatosan megfogom a papírt,és berakom jegyzettömböm belsejébe.Nem akarom,hogy ez a lap elvesszen...

Miután jól eldugtam ezt a lapot,tovább rajzolgatok.Megint elragadtak a gondolatok...

Ez nem csak egy álom volt.Biztos vagyok benne...igaz szoktam érezni,ha történik velem valami,de ez most más. - kitörik a ceruza hegye – Remek...most kotorhatok elő egy másikat.

Megunom az elmélkedést,kapom magam,és kimegyek sétálni.

Kellemes az idő,talán egy kicsit túl meleg is.Nem szeretem a meleget.Annyira...meleg.Mindegy.

Elég sokan vannak kint,szinte nagy a nyüzsgés.Mindenhol deszkások és biciklizők...a rohangáló gyerekekről nem is beszélve.Sokkal jobb a néma csöndben lenni...akkor legalább nem tudok senkinek se nekimenni.Bár,ki tudja.

Nagyon fura...mintha megváltoztam volna.Eddig szerettem,ha jó az idő...most inkább a hidegre vágyom.Hát,ezt nyár elején elég nehéz megvalósítani...leülök egy padra,és az eget kezdem nézni.A felhőket,a madarakat,a repülőket...

- - -

-Izé,Amy...talán nem kéne annyi...

-Legalább ettől biztos magához tér...

-Vagy belefullad...

Kinyitom a szemem,kezdek magamhoz térni...mikor a nyakamba legalább 5 liter jéghideg víz zuttyan.

-Áááh,ez meg ki volt?!

-Bocs,csak azt hittem...

-Látod,mondtam én,hogy nem kell annyi víz.

Kicsit mérgesen körülnézek.Körülöttem Knuckles,Amy,Sonic és egy róka áll.Próbálok felállni,de a lábamba belehasít a fájdalom.Hirtelen eszembe jut,mi történt este...

-Aú! - visszafekszek,a lábamat kezdem mozgatni. - Mi történt?

-Hát... - szólal meg Sonic. - ...miután Eggman robotja ahhoz a fához csapott,elájultál.Aztán kiiktattam a robotot,ez a hely volt a legközelebb,ide hoztalak.

Ismét körülkémlelek,eddig nem is figyeltem,hol is vagyok.Ha az emlékezetem nem csal,a Master Emeraldnál...

-Jól kiütött...Kayashi? - néz rám Knuckles.

-Igen,úgy hívnak.

-Megvizsgáltalak ezzel a géppel – lóbálja meg kezében a róka egy műszert. - ,és nem történt semmi komolyabb dolog veled.

-Az jó,legalább tudom,hogy nem kell itt feküdnöm sokáig.Tényleg,téged még nem is ismerlek.

-Tails vagyok. - mondja kicsit zavartan.

Én csak bólintok neki,majd felnézek az égre.Kellett ez nekem...?Hát...talán.Mindenesetre valami ilyesmi miatt indultam el még este...mostmár mindegy.Legalább nem fogok unatkozni...azaz remélem.Mert azt egyedül is tudok.

-Miért voltál ott? - kérdezi Sonic kis idő után.

-Jó kérdés... - nézek rá. - ...leginkább azért,mert kalandra vágytam...

-Hát most megkaptad... - vigyorodik el.

-Az biztos. - lenézek a földre.Most boldognak kéne lennem?Mert egyáltalán nem vagyok az.Igaz mikor vagy én boldog...

Ismét felnézek az égboltra.Egy felhő sincs az égen,és ez most elég idegesítő.Még azt sem tudom nézni...

-Mi hamarosan indulunk. - jelenti ki Amy,majd rám néz. - Jól vagy?

-Talán. - vonom meg vállam. - Mihez képest...

A délután kezd sötétedni,a színek is lágyulnak.Nem tudom,az estét vagy a délutánt szeressem jobban?Jó kérdés.Éjszaka végülis csendesebb minden,és senki sem zavar,délután még mindenki ébren van általában.

Miközben ezen gondolkodom,kezdek elálmosodni.Egy ideig még ellenállok az álmosságnak,majd szép lassan elszenderülök.

- - -

Hoppá.Azt hiszem,elaludtam.De fura...

Ilyen se volt még,hogy a parkban aludjak el.

Felállok,elindulok hazafelé.Hány óra is lehet?Remélem nem maradtam sokáig itt...talán még magyarázkodnom is kéne,hogy mit maradtam annyit kint.

Lassan lépdelek,de valami miatt mintha még mindig belenyilalna a lábamba a fájdalom,mikor lépek egyet.

Most jut eszembe,megint Sonicékról álmodtam!Ez is fura.

Megint lesz valami,amin gondolkodhatok...