Interjúk : Réda Lajos és Köntés Vera interjúja |
Réda Lajos és Köntés Vera interjúja
-Szereted a focit? Szoktál meccsre járni?
-Nagyon. Az, hogy a magyar foci ilyen, az a társadalmi helyzetből adódik. Ez szomorú, de tudomásul kell venni. A társadalmi körülmények tették ilyenné. A tudással és a tehetséggel nincs probléma. Ma is születnek, és régen is voltak tehetséges játékosok, akik világklasszis focisták lettek.
Volt idő, amikor nagyon sokat jártam magyar meccsekre. Ma már nem, viszont nézem a nemzetközi meccseket. Magát a játékot imádom, szenzációs találmány.
-Virágot mikor vittél utoljára valakinek?
-Nem vagyok egy virágvivős típus. Vannak alkalmak, amikor veszek. Nem szoktam, hogy ha kell, ha nem virággal a kezemben megjelenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok romantikus típus.
-Fenyő Miklós – Hungária?
-A Hungária együttes 1967-ben alakult. 1983-ig, tizenhat éven át tartott. Tagcserékkel, különböző formációkban. Ez a találmányom nagyon a szívemhez nőtt. Próbáltam megvalósítani azokat a dolgokat amihez kedvem volt.
Azóta Fenyő Miklós néven dolgozom, és adok ki lemezeket. A Hungária együttes addig volt, azóta nincs.
-Nagy felfedezetted Szandi. Azóta vettél valakit a szárnyaid alá, egyengetted valakinek a karrierjét?
-Ez nem volt nálam egy kabinet kérdés, hogy feltétlen felfedezzek tehetséges embereket. A Hungáriában ha tagcserére került a sor, akkor ha úgy tetszik ezeket az új kollégákat mindig felfedeztem. Azt hiszem azokban az időkben is az ismeretlenbe nyúltam mindig, és belőlük csináltam ismertet az együttesben. Később alakult úgy az élet, hogy néha napján összetalálkoztam egy-egy olyan emberrel, a közös stílus, a közös gondolkodás alapján, hogy megtetszett neki az amit én már jól ismertem. Ilyen volt például: Szandi. Ő talán a legnagyobb név ezek közül. Ez csak egy epizód volt nekem.
-Megkaptad azt az elismerést amire vágytál? Elérted a célodat?
A gyermekkorom álmait elértem. Kell egyfajta bölcsesség, hogy az ember ezt értékelni tudja. Nem kell újon törnöm a fejem mert ezek maguktól jönnek. Az ötlet akkor valósul meg, ha az ember jó helyen találkozik valakivel. Vannak szerencsés pillanatban megszületett ötletek és nem alkalmas időben jött ötletek. Az utóbbiak általában nem valósulnak meg. A Hotel Mentol egy olyan jó pillanatban született ötlet volt, amire olyan lehetőséget sikerült ráfűzni, amiből 600 000 példányt adtak el. Ez a történet még sokáig tartott és legendává vált, mindenki tudja mi az.
Egy magányos estén Nyugat Berlinben sétálva pattant ki ez a kis szójáték: Hotel Mentol. Ma már egy 250 előadásos musical siker állt belőle össze amit a Budapesti Operett színház játszott.
Az ember tényleg, ha higgadtan gondolkodik azt mondja elég. Ha nem olyan higgadt akkor azt mondja, hogy elégedetlen, és tovább, tovább...
-Hogyan jött a színházi szerepvállalás?
A József Attila színházban megismerkedtem Láng Péterrel, aki az igazgató. Többszőr ültem bent nála az irodájában, és egy ilyen bensőséges beszélgetés alatt bontakozott ki az ötlet. Péter azt mondta, hogy ennek az embernek játszania kell. Ne csak énekeljek, hanem prózai szerepet is játsszam. Ez az én életemben szokatlan volt. Egy nagy kihívás számomra. Furcsa helyzet, hogy kötött szöveget kellett mondanom, nap mint nap, ugyanolyan gesztusokkal előadva. Minden koncert más, a színpadon azt csinálok amit akarok, amit a pillanat szül.
-Mit jelent neked Amerika?
Nagyon sokat. Megmutatta mi a szabadság. Én 9 évesen csöppente bele ebbe az országba. A magyar viszonyokhoz képest teljesen más volt. Egy valós meseország. Egy jó félévem arra ment rá, hogy rácsodálkoztam az égig érő házakra, a fecskefarkú autókra, a színekre, a reklámokra, mozira, a rock and roll-ra. Ha az ember utána visszajött Magyarországra, megértette, hogy mi a szabadság. Ezt még ha gyerekfejjel is éltem át a mai napig még hat, és bennem van.
|