Vers 01:

Van az úgy hogy sírni volna jó, de a könnyem mégsem látható,

Van az úgy hogy félek ennyi volt,

Minden össze omlik mint egy vár, és nem bírom már!

 

Vers 02:

Néha van hogy túl hosszú az út, s elfelejted honnan is indult.

S néha van, hogy menned kell tovább,

Búcsúzol, még akkor is ha fáj, de nem maradhatsz már!

 

Bridge:

Én mondanám hogy szép az élet

De sajnos senkit nem kímél meg

S’ mi elmúlt, soha nem jön vissza már!

 

Ref.:

Egyszer minden véget ér, még akkor is ha nem szeretném.

Túl nehéz, de én mégis százszor újra kezdeném, ha kell.

Hisz megérte minden perc.

Egyszer minden véget ér, de kell hogy legyen még egy esély.

Érzem én, hogy nem járhatok még az út végén, talán,  ha újra játszhatnám

annyi minden várhatna még rám.

 

Vers 03:

Mért van az hogy néha túl nehéz, bármit teszel, minden túl kevés

S mért van az hogy senki sem segít,

Hogy ha éppen szükség lenne rá, mintha nem hallaná!

 

Vers 04:

Mért van az, hogy egyszer véget ér, minden amit annyira szerettél?

És mért van az, hogy mindig azt hiszed,

Hogy rosszabb nem történhet már, és mégis csak jár!

 

Extra:

És ha választhatnék, hát semmi sincs még

amit megbánhatnék, vagy másképp tennék.

És ha indulnom kell, hát úgy mennék el

Hogy tudom nem rontottam el.

Hogy azt ami volt így hozta a sors

S még hosszú az út.

 

 

 

 

Hangszerelés: Szabó Zé, Kefir

Gitár: Szabó Zé

Vokál: Szemenyei János