|
17.
2008.01.13. 11:26
A falra a követező szöveg volt vérrel felírva: ...
...„ Én ott bántalak, ahol a legjobban fáj! A helyedben megnézném a kutyádat!”
- Tappancs! – kiáltottam és elkezdtem rohanni az állatmegőrző felé – Neeeeeeeeeeee.. – kezdtem el sírni hangosan
- Asley, sajnálom! Gyere menjünk be! – emelt fel a földről Kimi
- Hogy tehet vki ilyet? - álltam föl lassan
- Gyere! – húzott Kimi
- Nem! Addig nem amíg nem temetjük el! – mentem a szerszámoshoz és megfogtam egy ásót. Egy fenyőfa mellett ástam neki egy gödröt, amit kibéleltem fenyőágakkal, majd belettem Tappancs élettelen testét. A sírra tobozokat tettem, meg egy fenyő ágat, virág híján.
- Most már mehetünk – kullogtam szomorúan
Ahogy felértem a szobába, elkezdtem megint sírni. Befeküdtem az ágyba, s Kimi szorosan magához ölelt. Egy kis idő múlva el is aludtam.
Reggel kisírt szemekkel ébredtem. Fájt a fejem, a szemem, ezért be is vettem egy fájdalomcsillapítót. Felöltöztem, majd a konyhában csináltam magamnak kávét és egy pirítós kíséretében elfogyasztottam.
- Jó reggelt! – köszönt Kimi álmos fejjel
- Szia! – köszöntem halkan – öltözz fel, utána megyünk ez kicsit edzeni
- Asley! – guggolt le mellém – nem szeretnél inkább pihenni egy kicsit?
- Nem. Túl kell tennem magam rajta, igaz hogy nehéz lesz, de sikerülni fog. És mennünk kell, hiszen holnap verseny!
- Ahogy érzed. Akkor sietek. – állt föl és adott egy puszit a homlokomra
- Rendben.
Nem bírtam tovább egy helyben ülni és várni Kimit, aki már vagy 10 perce készülődik. Felkaptam a cuccomat és kimentem a sírhoz. Elkezdtem pityeregni, mikor hátulról két kéz ölelését éreztem.
- Gyere menjünk! – húzott fel Kimi
Kb. 4 órát gyakoroltunk, mikor pihenés képen leültünk egy padra. Csendben ültünk, majd én törtem meg:
- Kimi! Ugye sikerülni fog? – néztem rá könnyes szemekkel
- Sikerülni fog! – ölelt át
- Akkor jó, mert nem akarlak téged is elveszíteni
- Nem fogsz! – felemelte a fejem és gyengéden megcsókolt
- Megint egy szép napra ébredtünk! A versenyzők remélem már készülődnek, hiszen holnap van a megmérettetés a lejtőn! Úúúú micsoda nap lesz! Aki jelentkezett az legyen holnap reggel 9-kor a lejtő melletti kisbódénál! További szép napot! Császtok
Hallottuk a hangos bemondóban a srácot. Holnap 9-kor minden eldől…
- Hahóóóó! Kicsim itt vagy? – zökkentett ki gondolatmenetemből Kimi
- Mi? Jah, persze, figyelek
- Nem jössz vmit enni? Nagyon kajás vagyok
- Nem vagyok éhes, menj nyugodtan, mindjárt megyek utánad. – adtam neki egy puszit
- Rendben
Amikor Kimi elment, eldöntöttem, hogy sétálok egyet a fák között. Olyan gyönyörű a táj. Leültem az egyik sziklaszirtre és néztem le a mélybe. Milyen aprók a házak és a kocsik. Eszembe jutott, amikor Kate-tel kiskorunkban mindig kiültünk a Falpa Mia hegy szikláira és onnan bámészkodtunk lefele.
- Szia Jim!
- Szia Kimi! Mit adathatok? Asley jobban van?
- Hát…. Megvan, majd túlteszi magát rajta. Egy szendvicset kérek…pulykásat meg egy teát
- Mindjárt adom
Mikor megettem, kimentem Asleyhez, bár azt mondta, hogy mindjárt jön utánam.
- Asley? Asley? - nem hiszem el, hogy megint eltűnt
- Szia! Bocsi, de nem láttatok egy kb. ilyen magas barna hajú lányt akin fekete fehér sícucc van?
- De…….egy jó fél órája láttam hogy a sziklaszirt felé sétált. Hátha még ott van
- Köszi! Sziasztok!
- Asley! Gyere beljebb! Hallod?
Éhes lettem, enni kéne vmit, de olyan szép ez a hely, hogy nem bírom itt hagyni.
- Asley! Gyere beljebb! Hallod? – hallottam meg Kimi hangját
- Nyugi! Nem fogok leesni! – néztem hátra
- Azt mondtad hogy mindjárt jössz! Erre tessék, én halálra aggódom magam, hogy hova tűntél megint, te meg itt üldögélsz halál nyugodtan a sziklaszirten! Mond te normális vagy? – kiabált velem
- Igen, normális vagyok! Egyedül akartam lenni, bocsáss meg! – kiabáltam már én is miközben felálltam
- Most meg hova mész? – ordibált utánam
- Enni! – ordítottam vissza
Ezt nem hiszem el! Miért kell rám mindig mindenkinek ennyire vigyáznia? Mindenki kislánynak néz…. – beszéltem magamban, mikor a szállóba értem
- Szia Jim! Egy nagy adag sült krumplit kérek, és egy nagy adag sajtos hambit.
- Szia! Máris hozom! Látom ideges vagy, nyugi – tette a vállamra a kezét
- oké, megpróbálok lenyugodni! – erőltettem egy kis mosolyt az arcomra
Miközben vártam, az egyik kiszolgáló srác hozta a telefont hogy engem keresnek.
- Igen?
- Szia hugi! Mi van veled?
- Szia Kate! Semmi különös! Megvagyok. És te és Chris?
- Mi is jól vagyunk! Kimi?
- Nem tudom. Az előbb összevesztünk… - mondtam unottan
- Majd kibékültök! – bíztatott nővérkém
- Jah. NA jól van, majd még beszélünk, nekem mennem kell, mert kihozták a kajám. Puszilom Christ és téged is szia!
- Puszi szia!
Farkas éhes vagyok. Leültem az egyik asztalhoz és épp a hokit néztem , mikor láttam, hogy vki leül mellém.
- Elnézést, de szeretné….
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled! – mondta megbánón Kimi
- Tudod, már hozzászoktam. De most szeretnék egyedül lenni, ha nem baj és gondolkozni. Majd holnap reggel 9-kor találkozunk! Szia! – álltam fel az asztaltól
- Asley! Ne csináld már! Kérlek! – Mondta Kimi, miközben ,megfogta a kezem
- Engedj el kérlek! Nem akarok veled most is veszekedni! - húztam ki a kezem
- Miért vagy ilyen makacs? – emelte fel a hangját
- Hagyjál békén! – mentem fel a szobámba
Vettem egy nagy fürdőt és már éppen készültem volna lefeküdni, mikor Kimi berontott a szobába.
- Nem zavar, hogy aludni készültem? – akadtam ki
- Nem! Mi a fene bajod van? Már bocsánatot kértem! – jött közelebb
- Igen, tudom! Most meg ha nem haragszol… - tuszkoltam volna kifelé
- Nem megyek sehova! - csukta be mögötte az ajtót és bezárta
- Kimi menj ki! Egyedül akarok lenni! – már a sírás kerülgetett az idegtől
- Nem megyek! Ne küldj el! Kérlek! Veled akarok lenni. – jött közelebb és megölelt
- Neeee! - toltam volna el, de magához szorított mégjobban
- Asley! Fejezd be a hisztit!
- Menj ki! – és elkezdtem ütni a mellkasát, immáron sírva
- Asley! – mondta halkan, mire sírva megöleltem
- ne haragudj!
- Nincs semmi baj! Gyere alaudjunk. – mentünk az agyhoz
Szorosan hozzábújtam és sikerült megnyugodnom. Nehezen, de sikerült elaludnom.
| |