Másnap

Sesshomaru kelt fel legelsőnek. Boldogan nézet körbe látta hogy Rin és Jekin annak ellenére hogy Jekin tegnap alig lehetet kibékíteni ma pedi Rin karjaiban alszik. Miroku és Sango is csöndesen alszanak rádásul az a perverz szerzetes pofátlanul a lány hátsofertáján tartotta a kezét... Kagome és Inuyasha is egymásba karolva aludtak nagyon meghato volt a látvány. A kis Shipo és Kirara is aludtak. De akkor vette észre hogy valaki hiányzik innen....

Kayde anyo kinn ült és csak előre nézett. Figyelte a napfényt hogyan bujnak elö a nap sugarai a hegyek mögül. Sesshomaru Kayde mellé ült.

-Nem gondoltam volna hogy megteszed...monta Kayde.-Tudtam láttam álmomban az érkezted de nem gondoltam hogy ez megfog még történni.

-Nagyon bölcs vagy te. De azt is tudnod kell ami ezután történni fog.

-Tudom itakarod hagyni ezt a hejet nem akarsz az öcséddel egycsapatba lenni.

-Nem ez nem egészen így van, tudom hogy ö a testvérem de...nem merte folytatni.

-De nem akarsz belemászni az életébe...

Sesshomaru csak a fejével bolintot.

-De ezt mért nem mondod el neki?

-Mégis hogy mondjam meg neki hogy ne bántsam meg...

-Mert ha csak ugy szonélkül lelépsz nem fográd haragudni? Akkor nemfog neki fajni? kérdezte Kayde cinikus hangon.

Sessomaru fölált majd a közeli szakadékhoz sétált és nézte ahogy felkel a nap.

Lassan a kunyhoba mindenki fölkelt és kiment. Inuyasha amikor nem látta a testvérét azthitte megint elment egyből megis jegyezt Kagoménak hogy ez a rohadt árulo megint ithagyta (öket). Persze belül nagyon fájt neki hogy megint szonélkül megy el de nem akarta senkinek se mondani mennyire bántja a dolog..

Mikor Inuyasha kilépet a kunyhobol kereste a testvérét a szemével de nemsok esélyt adott rá hogy megtalálja.Szinte biztosra vette hogy elmet. De amikor meglátta a szakadék szélén álni megkönyebbülten sohajtot fel. Elkezdet futni a bátya felé ugy mint akit leakar dobni a sziklapárkányrol de aztán a végén megfogta.

-Mit csinálsz ílyen kora reggel kin?

-Szerinted?

-Á szoval a tájban gyönyörködsz? kérdezte gunyosan majd beleboxolt a bátya vállába.

-Nem én vagyok az aki minden este a holdat lesi és alkalom adtán vonyít is. mondta széles vigyorral a képén

-Te idefigyelj ne kritizálj mert...

-Mert megugadsz? kérdezti Sesshomaru a szavába vágva.

-Majd meglátod...

-Ugyan mitt te bolhafészek? kérdzte Sesshomaru gunyos hangon

Egymásfelé fordultak és hangosan "beszéltek,, és az öklüket mutogatták egymásnak.

-Na de fiuk mégis minek veszekedtek. kérdezte Kagome

A két fiu mintha ott se lett volna vitáztak tovább.

-Fekszik. ordította Kagome teljes hangerővel.És mind a ketten hasravágodtak pedig csak Inuyashán volt lánc.

Kagome hangosan felnevetet. Kellet 1-2 perc még Sesshomaru észhezkapot hogy ő is elhasalt (de ez csak jöt ugy magátol nem tudta mért) mikor észrevette magát fölkelt leporolta magát és kijelentete hogy csak egy hangyát vizsgált meg közelröl. Kagome még mindig hangosan nevetet

-Mit nevetsz, remélem jolszorakozol rajtam?! monta ingerülten Sesshomaru.

Inuyasha még mindig a földön feküdt de tartota magát megprobált komoly maradni de kitört belöleis a nevetögörcs.

-A hangyákat mi?! kérdezte Inuyasha röhögögörcsbe rándulva

Mire odaértek a többiek mindenki lehiggadt. Miroku arcán egy nagy tenyérnyom piroslot Sango pedig máshogy vörösödöt.

Körbe leült a kiscsapat és azon töprengtek hogy most mihez kezdjenek magukkal.

-Hiába gyöztük le Narakut ha az égkö még nincs meg. mondta Kagome

-Nagyonsok égkődarab volt Narakunál. szolt közbe Miroku

-Mostantol kezdve az égkövet kel egyberaknunk. javasolta Kagome.

-És mégis hogy kezdjünk neki...szolalt meg Sango

-Veletek tartok én látom az égkövet. mondta Kagome

-Szerintem ezt mi is tudtuk. mondta Inuyasha.

Rin odalépet Sesshomaruhoz és azt kérdezte:

-Ugye mi is velük maradhatunk?

Sesshomaru szomruan nézet el mesze a horizonton tulra. Rin már tudta a választ és valahogy a többiek is megérteték hogy mit akar mondani.

-Mért akarsz minket ithagyni. kérdezte Kagome

-Figyelj ide tudom hogy különbözünk és azt is hogy nembiztos hogy mindig joban leszünk. De testvérek vagyunk...

Sesshomaru nem szolt csak anyit:

-Nekem nem itt van a helyem. És szerintem csak akadájoznánk egymást.

-Jó figyeljetek van egy ötletem szerintem tartts velün 1 hétig és ha nem tetszik elmehetsz..Javasolta Kagome

-Ez remek ötlet olyan jo mintha én mondtam volna. felelte Inyasa kicsit se nagyképüen...

Sesshomaru csak pislogot annyira meglepte az ötlet. Miroku és Sango bologattak evvel igazolva hogy jó ötletnek tartják.

Rin baba szemekkel figyelte gazdája arcát, hisz nagyon szerette Kagomét.Talán életében elősször Sesshomaru igazán  boldognak érezte magát, ugy érezte nincs egyedül hogy végre szereti öt is valaki...Az arcán nem lehetet látni hogy mit is érez most igazán de ha valaki annyira ismerte őt mint Rin akkor tudta hogy a gazdája szemében nagy boldogság van. A végén nagyon eröltetet lemondó hangon:

-Hát jó legyen...De csak Rin miatt megyek bele...tete hozzá rögtön.

A kislány örömében Sesshomaru nyakába ugrott.

-Rendben a csapatunk összeált. De megkéne tudni hogyan szerezzük meg a többi égköszilánkot.öszegzet Inuyasha 

-Nagy része az égkönek már nállunk van.összesen még 5 szilánk hiányzik.2 Koagunál 2 pedig ismeretlen hejen van az utolso Pedi Kohakunál...mondta Kagome.

-Szerintem probáljuk meg kiszedni Koagubol a meglévö 2-öt utánna pedig ismét utnak indulunk. javasolta Sango

-Na persze szerintetek ideadja majd a két szép szemetekért nektek az égkövet...Annál ö bekébzeltebb alak hogy valamit is önkéntesen tegyen.mondta Inuyasha lenéző hangon.

A nap már lemenőben volt és a horizontontul vörösre festete az eget és lassan megjelent az első csillag fény az égen ma uj hold lesz ezért Inuyasha nem aludt el. Másnap reggel elindultak a farkasok barlangjai felé de persze hiába mentek nem adták nekik oda az égköszliánkokat. Persze Inuyasha megint a heves vérmérsékletével kettéakarta vágni Koagut de Kagome nem engedte.

Következö nap ahogy sétáltak találtak egy falut ami teljesen üres volt.

-Mi történhetett itt.kérdezte Sango tanácstalanul.-Édesapám és én gyermekkoromban sokat jártunk itt. Álandoan nagy nyüzsgés volt itt és most egy árva lélek sincs.

Inuyasha körbeszimatolt de nem érzet semmi rendellenes szagot. Egyszerre csak mögötük nagy ricsajra letek figyelmesek mindenki hátrakapta a fejét.De igyekezniük kellet elsietni onnan hisz a falut körülvevö hegyekböl hatalmas kövek zuhantak alá. Sesshomaru honaalá kapta Rint és biztonságos hejre tette eközben Inuyashát eltalálta egy nagy szikladarab de sikerült neki megszöknie a többi elöl Miroku Sango Shipo Kirara hátán mentek a többiekhez. Mikor abbamaradt a köomlás megdöbenve figyelték a szétrombolt falu utolso maradványait. Mikor mindenki kifujta magát csodálkozva figyelték egymást.

-Mi a fészekes fene volt ez? kérdezte Inuyasha felháborodva.

Senki nemtudot rá válaszolni, talán nem is kérdésnek hanem elsö fölindulásbol mondta magának hisz a jokora kötöl ami a fejére eset egy nagy pup let a fején.

-Mindenki jolvan?kérdezte Miroku.

Mindenki bolintot.

-Kagome!! üvöltöte el magát Inuyasha.Most nyilalt bele a felismerés azért ütöte le a kö mert visszasietet Kagoménak segiteni kijöni a sziklaomlás alol. Mikor leütötte a kö leeset a földre és egypilanatra elájult miután magához tért csak arra emlékezet hogy kikel jutni innen. A szive egyre hevesebben vert és alig birt levegöt venni.-othagytam othagytam üvöltöte magában.-Mi lesz ha valami baja lesz?

-Kagome!!!! üvöltöte méghangosabban

-Kagome!! üvöltötték mostmár egyszerre.

Sango fölpattant Kirara hátára és ugyment vissza.Miroku bugdácsolva sietet vissza. Sesshomaru és Inuyasha is nekilátak keresni Kagomét.

Inuyasha letérdelt a földre és körbeszimatolt most érzett valami nagyon érdekes szagot de öt most ez csöppet se érdekelte.

Egyszer csak valahonnan mesze egy nagy szikla alaol megérezte Kagome illatát. Hangosan üvöltözni kezdet és közben a sziklákat hajigálta arréb.

-Kagome tarcs ki itt vagyunk.orditotta egyre idegesebben hisz vérszagot érzet, erös vérszagot.

A többiek is mind odasiettek segitetek Inuyashának a köveket hajigálni.

Egyszerre csak észrevették Kagomét a kövek alat. Vér volt körülötte rengeteg vér.Inuyasha Kiemelte a lányt és döbbenve vette észre hogy Kagomén egyetlen egy seb nincs csak a fején volt egy apro karcolás mert a kövek kupolát alkottak fölötte igy nem eset neki baja a többi sziklátol. A lány viszont eszméletét vesztete.

-Nincs semmi baja.mondta Sango.-Csak elájult.és a kezét Kagome ütöerére rakta.

Inuyasha megkönyebbülte sohajtot fel de megfogta a lányt és kivitte a falu törmelékei közül.

Sesshomaru otmarad és érdekes dolgot vélt felfedezni.

-Inuyasha! szolt oda testvérének.

Inuyasha lettete a lányt a földre és végig nézte semmien seb nem volt rajta.

-Sesshomaru nekedszolt.mondta Sango de Inuyashaán látszot menyire ideges. Inu megse mozdult a lány kezét fogta és az arcát simogatta. Sango megfogta Inuyasha kezét és megszoritotta nem akarta hogy megint nagyon fölidegesítse magát hisz neki se tesz jot.

-Kagoménak nincs semmi baja csak elájult de Miroku elment vízért.mondta nyugodt hangon Sango.-A testvéred hív menj oda!! szoltrá egykicsit eréjesebben és meglökte.

-Mi az hogy csak?! üvöltöt vissza Inuyasha remegö hangon.

De ekkor visszajött Miroku és a vizet odadta a még mindig térdelö Inuyashának. A félvér lasan a lány szájáhozemelte a vizet és megitatta. Kagome keze megszoritotta Inuyasha kezét és kinyitotta a szemét. De szinte azonnal be is csukta hisz a féldémon egy csokkal tapasztotta be a szájját. Miután különváltak Kagome csillogo tekintetel nézet rá.

-Csak nem féltettél? kérdezte erötlenül.

Inu csak bolintot.

Sesshomaru már türelmetlenül várt de ugygondolta bevárja az öccsét. Vlami nagyon különleges dolog van ami nem feltétlenü jelent jot. És számára valami rettenetesen erösszagú dolgot érzet de nem tudta meghatározn mi az de semmikép nem jelentht semmi jot.Ezért figgyelte tovább mi történik az öccsével.

-Sango kölcsönadod Kirrarát?kérdezte Sangot de egy pillanatra nem vette le szemét kedvese szeméröl.

-Persze hogy. Kirara odasétált Inuhoz és várt .

-Kirara vidd el Kagomét Kayde anyo kunyhojához!! Veled megy Rin Shipho és Jekin is. Inu most a Rinnék fele figyelt:

-Nagyon figyeljetek Kagoméra ne engedjétek hogy visszajöljön ide és vigyázzatok rá.mondta majd megszorította kedvese kezét és megcsokolta.

Kirara fölszált és sietve igyekezett vissza Kayde faluja felé. Inuyasha addig figyelte Kirarát mig elnemtünt a szeme elöl.

-Inuyasha!! kiáltot oda Sesshomaru.

Végre mostmár a testvére tudott reagálni. Miroku és Sango is otteremtek a az idössebb szellem mellet és döbente figyelték mi van a kiásott  Kagome hején. Inuyasha is odaért a gödörhöz és meglepve figyelte a vértocsát ahogy valhová fojik de egyvonalban eltünik mintha csapoajtó lenne ot de bejáratnak nyoma nem volt, se vérzö alakoknak...

-Szerintetek mi lehet ez? kérdezte Miroku

Sessho és Inu leugrott a gödörbe és hevesen keresni keztek bár nem tudták mit de megtalálták...

-Várjatok Inuyasha segíts kinyitni... szolt Sesshy

Inuyasha segítökészen ugrott a bátya mellé, és elkezdték felfele cibálni a fémes csapóajtót. De hiába minden eröfeszítésük

nem lazult ki a csapoajto. Lassan már mind a 4-en az ajtot tépkedték de nem jutottak semmire.2 óra telt el így de semmi.

Mindenki kifogyot az ötletekböl fáradtan döltek hátra de szerencsétlen Sango hátrahajtotta a kezét és ép a vértocsába tenyerelt, nagyon megrémült mert a vér még mindig langyos volt és folyékony mintha nemrég vesztette volna gazdája..

Elvette a tenyerét és elkezdte rázni rola a vért. És a nagylendületben rátenyerelt a csapoajtora. Fél pillanat mulva nagy füst és átláthatatlan köd szivárgot a csapoajton és a csapoajto hangos robajjal eltávolodot a hejéröl. A kiscsapat gondolkozás nélkülbleugrott a fedetlen bejáratba. Mikior földetértek mindenki igyekezet gyorsan földeríteni a hejet de nem nagyon ment mert összesen annyi fény volt ami odafentröl áradt be.

-Mi a fene folyik itt... de Sesshomaru kérdését félbeszakította egy ujjab rengés.

Amien gyorsan jött a rengés olyan gyorsan abba is maradt.. Mindenki csodálkozva nézet körül ahonnan bejöttek 1 hatalmas szikla álta utjukat.(Valószinüleg ha együttes erövel megprobálják eltolni a sziklát könnyüszerrel sikerül nekik kijutni erröl a hejröl, de most eszük ágában sem volt kimenni onnan) Nagyon érdekes hejre akadtak, fekete falak és fekete padloju fojososzerü hejség volt. Egyszerre meghalottak egy nöi sikolyt, és mindenki elindult a hang irányába.

-Szerintem ez a falunak egyfajta védöheje volt. Sokszor hallottam már olyanrol hogy 1 falu bunkert építenek a föld alá.mondta Miroku futás közben.

-Igy védték magukat a rossz szellemektöl vagy a banditatámadásoktol. füzte hozzá Sango.

Egyszercsak megszünt a folyoso helyette egy hatalmas csarnokba csapott átt a hely, széles lépcsö vezetet lejeb a csarnok közepéig. A mennyezeten összesen egy hatalmas tányéralaku lámpa világítot gyér fénnyel. Allata pedig egy halott nö feküdt, Inuyasha lépet oda elsönek.

-Ez itt alig 10 perce ölték meg! állapította meg a nö szagárol és hömérsékletéröl.

Ekkor megnyilt a fal és elöbukkant belölle 1 hatalmas sárkánydémon. Hatalmas feje és hosszú erös karmai. Fekete pikejei és vérbenuszo szemei szinte jobban világítottak mint a lámpa.Egy pillanatig mindenkinek tátvamaradt a szálja, megkövülten bámulták a sárkánydémont.

-Inuyasha!!! Lám azthittem soha nem találsz meg. mondta és lépett elöre kettöt és átváltozot emberé. Hoszu csipöig érö szöke haja és egy köralaku jel volt a homlokán.

-Miért mészároltad le a falu embereit? kérdezte vicsorogva Inu.

-Megéreztem a szagod. Tudtam hogy itt vagy! mondta lekezelöen

-Mitakarsz töllem? És honnan ismersz? kérdezte egyre dühösebben Inuyasha

-Várj kezdjük az elején, én Sahayo vagyok apátok egyik ellensége. És most probára akarlak tenni. De nem lessz könyü dolgod...felelte és fényes láng jelent meg körülötte.

-Állolk elébe! ordította és hátraüvöltött a többieknek:

-Menjetek fedezékbe ez most itt engem akar. Sango és Miroku engedelmesen elmentek a közeli lépcsöhöz és nézték a folytatást. Csak Sesshomaru nem mozdult az öcsse mellöl, ehejett inkáb elövette a kardját és előremutatot Sahayo felé.

-Csak nem gondolod hogy a sarokban maradok és a körmömet fogom reszelgetni? néztet a testvérére majd az ellenségére.

-Pedig jolálna a kezedben a körömreszelö. szolt Inu a végén és előrántotta a Tessaigát a hüvejéböl és neki rontott volna Sahayonak csak a bátya elkapta a karját és hátravágta. Helyette Sesshomaru rohant az elenségnek. De ezt gyorsan észrevette Sahayo és válaszképen még mielőt odaért volna jobboldalrol gyomorba ütötte. Sesshomaru térdreset de az ellenség és villámgyorsan felemelte malyd falnakcsapta olyan erövel hogy a fal is megrepedezett ő pedig eszméletlenül zuhant a földre mert a fejét is bevágta egy kiállo köbe. Sango és Miroku odasiettek Sesshomaruhoz és a lépcsöhöz vitték.

-Megmondtam hogy engem csak te érdekelsz.

-Te mocsok, nehogy azthidd hogy megrémitettél! ordította magábol kikelve Inu.

A szellem nem válaszolt semmit csak öntelten vigyorgott.Inuyasha nekitámadott a szellemnek a szellem pedig elörántotta a kardját ami az oldalára volt csatolva.Sokáig küzdötek a kardokkal de most hiába is probálta Inu elöhozni a kard erejét nem sikerült.De egy rossz mozdulat következtében a szellem térdreesett.Inuyasha egy pillanat alat végezhetet volna Sahayoval de történt valami...

Ebben a pillanatban a térdreeset Sahayo testébol enyhe fény tört elö és egy pillanattal késöbb egy feketehaju zöldszoknyás matrozbluzos lány jelent meg Inuyasha elöt.Inu leeset állal nézte ahogy a lány remegö térdekkel föláll és szohoz probál jutni:

-Inuyasha....kérlek ne bánts...! mondta elhalo hangon.

-Kagome....

Inuyasha nem törödve a veszéjjel (amiröl teljesen megfeletkezet) odalépet a lányhoz és átölelte.Közben a Tessaigát ledobta magamellé. "Kagome,, átölelte Inut de valami megváltozott furcsán kezdett ragyogni a szeme és csupa gonoszság áradt szét az arcárol.Kagome följebb csusztata a kezét eggész Inuyasha válláig. Kagome kezén izzovörös karmok jelentek meg. Kagome fölemelte a kezét és Inuyasha vállába mélyesztette a karmát.