A történet időszámításunk előtt több száz évvel játszódik egy másik dimenzióban. Egy Kai nevű bolygón . Ezen a világon hatalmas háború dúlt. Yami a sötétség ura aki maga volt a sötétség. Kiterjesztette hatalmát az egész univerzumra . Ezzel szenvedést hozva minden élőlényre. Gyerekek és felnőttek ezrei haltak kín halált , népeket hajtottak rabszolga sorsba , és rengeteg bolygó pusztult el . Az embereket már csak a hitük tartotta életben. Volt egy legenda . Talán csak kitaláltak félelmükben hogy legyen miben megkapaszkodniuk és kibírják a szenvedések végeláthatatlan sorozatát , de ők hittek benne és ez rengeteg erőt adott egyeseknek. Mert a hit életeket menthet . A legenda egy harcosról szól aki birtokolja a fényt . Uralja az elemeket és a holtak lelkét . Elpusztítja Yamit és ezzel felszabadítja az embereket a szenvedés alól. A harcos a tengerből születik és a nyakában az isteni jelet viseli .

Sötét lepel borul a tájra . A fák táncot járnak a villámok félelmetes zajára. Egyre sötétebb lesz . Az élőlények elbújnak vackukba , így még félelmetesebb a táj . Sehol egy lélek. Csak néhány pap siet a tengerparton . Félve hogy a vihar megtalálja őket . Tenger tajtékai magasra hágnak . Az egyik papa észre vesz a fekete hullámok között egy fehér lebegő dolgot. Besiet a vízbe a hullámok majd el sodorják a szél egyre erősebben süvít. Kiemeli a fehér valamit . Egy rongyba tekert csecsemő . Szemei mint a jég mégis meleg . Nem látszik bennük félelem se könnyek .  A pap kisiet a partra és rohan tovább a szentély felé . Léptei szaporák légzése gyors karjában a gyermekkel érbe a templomszerű épületbe még mielőtt eleredne az eső . Társai furcsán néznek rá nem is rá inkábba fehér valamire . A pap aki megtalálta kirakja az asztalra kicsomagolja a nedves rongyból és hátra lép két lépést . A gyermek nyakában egy amulett van ugyan olyan mint a legendában . A papok szemében öröm és csalódottság egyaránt jelen van . Egy gyermek fogja megmenteni őket aki egy lány . Mindenesetre úgy döntöttek felnevelik hiszen nem sok esélyük van Yami ellen .

A gyermek Harci kiképzést kapott , rengeteget tanult. Több nyelven beszélt rengeteg tudományt tudott és rengeteg harc művészetet sajátított el . De barátai nem voltak . Vas szigorral tanították a tiszteletre . A gyermek elérte a 10 éves kor . Szemei ugyan olyanok mint a jég mégis még benne bujkál valami nem emberi dolog ami olyan meleggé és kedvessé teszi .Hosszú haja mint a holdfényes éjszakákon hulló hó , Kb a térdéig ért .

Egy nap szokás feladatát végezte . Ő hordta a vizet az állatoknak kb10 10 literes vedrekben a folyótól a kisdombig ami kb7 km minden nap megtette ezt az utat .

De ez a nap más volt . Rettentően sütött a nap és ő nagyon elfáradt elvesztette egyensúlyát és így a vödrök a földre zuhantak és a víz kiömlött .   A szikes föld mohón itta fel azt és ő csak nézte nem tehetett semmit .

Hirtelen egy hangot hallott .Felemelte fejét. A barátja Ranun volt az . A férfi úgy 20  évesnek tűnt pedig már nagyon de nagyon öreg volt .Talán már több 100 éves vagy 1000. Szeme sötétkék volt mint a viharos ég de tekintete lágy és meleg mint a nyári zápor.

- Mi a baj ?- kérdezte kedvesen. Majd letérdelt hogy egy magasságban legyen a lánnyal .

Yue könnyes szemével nézett Ranun szemébe majd elmosolyodott . És mint ha semmi sem történt volna ugyan olyan boldogan indult újra vízért .

Aznap az estét egy hatalmas nagy tűzgömb tette félelmetessé . Becsapódott a földbe és az erő mint a szalma úgy gyulladt fel . A tűz szinte mindent ellepett és a várost is . De nem csak a tűz volt az egyetlen gond . Egy félelmetes nevetés vízgangzott a kai bolygó városában és a csontokig hatolt . Az emberek megpróbáltak menekülni de már nem volt kiút .

Eközben Yue a várostól messze egy barlangban aludt . De felkeltette figyelmét a füst .Érezte hogy valami baj van ezért elindult a város felé . Úgy rohant át az erdőn mint amikor a farkasok űzik a vadat  .Sietnie kellett mert ő volt a felelős a város védelmért . Nem ő választotta ezt a feladatot csak rá bízták . Ezért nem tehetett semmit. Mikor a város közelébe ért meglátta Kurait . Még sosem látta még is tudta hogy ő az . Úgy nézett ki mint valami nagyra nőtt oroszlán.  Hatalmas volt kb 4 láb magas fekete szőre csillogott a tűz fényében és hangja a csontokig hatolt . Ott állt egy ház tetején büszkén mintha övé volna az egész világ . Szárnyait széttárta és vigyorgott . Yue nem félt valamilyen módon . Ő sem tudta mért de nem félt . Egyenesen Kurai felé rohan és a földről felkapott valami dárdaszerűséget .  De mikor közelebb ért hozzá Az oroszlán alak egyenesen a szemébe nézett és megtorpant. A lány ekkor döbbent rá hogy egymaga ehhez kevés . A hatalmas árnyék felétornyosult de nem tett semmit csak nézte . A lény szemeiben meghökkentség volt . Egy semmit nem csinált csak állt pedig egy legyintésre megölhette volna a lányt . Hirtelen Kurai felugrott és eltűnt . Yue csak állt és állt nem értette a helyzetet . Maga elé bámult , és a földet nézte . Hirtelen eszébe jutott a város az emberek és a tűz . Felkapta fejét és rohant hogy valamennyire megmentse a félig leégett várost . A lakók is vissza szivárogtak mikor megtudták hogy a Démon távozott . Közös erővel eloltották a tüzet , de rettenetes volt a kár . Épen maradt ház már nem volt és sokan megsérültek és meghaltak . Mivel Yue-nek kellett volna megvédenie a várost ezért őt okolták a károkért . Így halálra ítélték a következő hajnalon . Elvonszolták és bezárták egy kisebb terembe meg ne szökjön . Csendes éjjel volt a hold fénye beszivárgott a terembe így nem volt olyan sötét . A lány a falakra pillantott és észrevette hogy aprócska írások vannak rajta . Közelebb mászott és jobban szemügyre vette . Elkezdte olvasni : Sajnálom anya sajnálom apa nem tudtam mit cselekszem . Remélem meg tudtok nekem bocsátani . Üdvözlettel fiatok , Yuzumi . –ez állt a falon.

Körülnézett és több száz ehhez hasonló írást látott . Azoké az elitélteké volt akiket itt végeztek ki . Úgy érezte neki is kell valamit írnia mert már ő is közéjük tartozik .

Gondolkodni kezdett , mikor megszólalt egy hang .

-         Yue alszol , mond hogy nem alszol ! – Ranun volt az.

-         Nem alszom- mondta suttogva –Mit kereset itt ?

-         Jöttelek kiszabadítani – válaszolta

-         De hogyan az ajtó be van zárva és egy kód védi – mondta Yue kicsit zaklatottan

-         Kimondta hogy az ajtón át viszlek ki ? Sőtt még nem is én viszlek ki ! Ki tudsz te magad is jönni – Mondta kicsit merészebben

-         Micsoda ? –kérdezte magasabb hangon

-         Hallottál már a dimenzió kapukról ugye ?

-         Igen ! De mi közöm van hozzájuk ? –zaklatottan kérdezte

-         Az hogy te nem vagy ember és tudod használni öket .

-         De még sosem próbáltam

-         Akkor itt az ideje! – válaszolta bíztatóan

-         Mit csináljak, –kérdezte félénken

Folytatás következik !