20. rész:
2006.11.30. 18:37
Lassan sétáltam az alak felé. Amikor már eléggé a közelébe értem, elővettem a kulcsom.
-Jó estét! –köszönt. Nocsak! Illedelmes bérgyilkos lenne? Nem. A bérgyilkosok nem illedelmesek.
-Magának is! –azzal igyekeztem a kulcsomat a zárba juttatni.
-Ugye maga Gina?
-Igen. Miért? –álltam el az útját befelé.
-Joshua vagyok, röviden Josh. Én vagyok a testőre. –a mim???
-Nézze Joshua, röviden Josh. Nekem nem volt, nincs és nem is lesz testőröm. Jó éjt! –próbáltam rácsukni az ajtót, de nem engedte.
-A férje bízott meg. Előre szólt, hogy nem lesz könnyű dolgom magával.
-A férjem?? Anyám borogass!!! –kezdek rosszul lenni. Nem is, kezdek iszonyatosan dühös lenni. Rögtön a telefonomért nyúltam, beengedve Josht.
-Szia Gina! Mi a helyzet? –vette fel kedélyesen Kimi.
-Hogy mi a helyzet? Mindjárt elárulom. Itt áll előttem egy háromajtós szekrény, Joshua, aki azt állítja, hogy te küldted ide, és hogy ő a testőröm.
-És mi a problémád?
-Hogy mi a problémám?? –komolyan, a fülén ül? Nem hallotta, az előbbi áradatomat?? –Dióhéjban annyi, hogy azt akarod, hogy egy vadidegenre bízzam magam, aki a nap 12 órájában mellettem legyen.
-Igazából 24-re béreltem fel. Ja és dióhéjban vigyázni akarok rád.
-Tudok magamra vigyázni, szóval vissza is hívhatod a gorilládat!
-Nem.
-Mi az, hogy nem??
-Ahogy hallottad! Holnap találkozunk.
-Kimi!! Ne merd most… lerakni –fejeztem be a mondatot a már csak sípoló telefonnak.
-Nem lenne egyszerűbb, ha tegeződnénk?
-Felőlem! –mentem be a konyhába, és valami ehető után néztem a hűtőben, de inkább csak gondolkodni akartam. Ezt nem hiszem el!!! Nekem testőr??!! A lehető legrosszabbkor!! De azért édes, hogy így aggódik J de nem! Mégiscsak a megkérdezésem nélkül döntött így. –Éhes vagy? –kérdeztem meg Josht.
-Nem köszi, már vacsoráztam. Hol fogok aludni? –mi??? Itt akar aludni??
-Majd megágyazok a vendégszobában. –előkaptam a gofrisütőm, és csináltam magamnak néhányat, meg készítettem azért Joshnak is, majd megágyaztam neki. –Ha nem gond, akkor letusolnék.
-Csak nyugodtan, csinálj mindent úgy, mintha itt sem lennék. –na ja. Mert az olyan könnyen megy! Fürdés után lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem. Gyorsan bekaptam egy-két falatot, letusoltam, és még mielőtt Josh felébredhetett volna, elmentem. A McLarennél először bementem az én irodámba, hogy összeszedjem a papírokat, amiket át kell néznem, és el kell faxolnom, mert ha Colin irodájában leszek, akkor legalább 2 legyet üthetek egy csapásra. Miután összeszedtem mindent, úgy döntöttem, hogy iszok egy kávét, ami ugye elmaradt. Szépen leültem az asztalhoz az óriási papírkupaccal, majd egy őrjöngő ember rohant befelé: Josh.
-Te meg mi a fenét keresel itt? –kezdett kiabálni.
-Történetesen ha jól tudom, itt dolgozom. De ha kérhetném, fogd lejjebb a hangerőt!!
-Nem gondolod, hogy szólnod kellett volna mielőtt eljösz?
-Nem. –kezdtem kortyolgatni a kávém.
-Szerintem meg igen. Nem ajánlom, hogy még egyszer ezt műveld! Megértetted?!
-Ha ez fenyegetés akart lenni, akkor most szólok, hogy 1. nem ilyedtem meg, 2. nálam ezzel nem mész semmire. –azzal felkaptam a papírkupacot, és száguldottam ezerrel a lift felé, ami éppen lent volt, és pont előtte csukódott be. Mire felértem Colin irodájába és lepakoltam, addigra Josh is felért.
-Te mégis mit képzelsz magadról? –rontott be az irodába, de nem foglalkoztam vele, hanem próbáltam megkerülni, de nem sikerült, elkapta a karom, és visszarántott.
-Áááá, ez fáj. Normális vagy??
-Igen, és most itt maradsz, amíg meg nem hallgatsz. –szorította továbbra is a karom.
-Engedj már el!! Te nem vagy ép!! –nagy nehezen elengedte a karom. Éreztem, hogy meg fog maradni a kis barátunk keze nyoma a karomon.
-Amíg én vagyok a testőröd, addig minden egyes lépésedről be fogsz nekem számolni. Megértetted? Kivel hol vagy, mit csinálsz, és akkor semmi gond nem lesz. Mindenhol veled leszek.
-Nem fogok minden egyes lépésemről útinaplót vezetni. És nem is leszel mindenhol velem. Remélem világos voltam.
-Úgy látom nem értesz. –kapott el újra, mert megpróbáltam kimenni, de most még erősebben szorított –Mindenről tudni akarok.
-Jól van na!!! Rendben, mindenről tudni fogsz. –végre ismét szabad voltam. Ez egy szadista állat. –Ha nem gond, most lemegyek Kimihez. –de amint elindultam, a nyomomban volt. Okés, nyugi. Leértem végre Kimi szobájához, ahova kopogás nélkül nyitottam be. Éppen a kocsi telemetriáját nézte át. –Beszélnünk kell. Most. –mentem be, nyomomban Josh-sal. –Egyedül!
-Sajnálom nem.
-Josh! Akkor ahogy látom nem értetted. Szeretnék kettesben lenni ÚGY a férjemmel, amihez remélem nem akarsz asszisztálni. –remélem vette a célzást, hogy a szexre gondoltam, de eszem ágában sincs lefeküdni Kimivel. Vette a lapot, és kiment. Mikor végre ketten maradtunk, Kimi ráült az asztal sarkára, és úgy várta a mondandómat.
-Szedd le rólam, de azonnal!!
-Mit? Csak nem…
-Ezt most felejtsd el! Josh-ról beszélek! Egyáltalán mi a fenének nekem testőr? Nagy lány vagyok már, tudok vigyázni magamra!
-Nem úgy látom –mutatott a bepirosodott karomra.
-Ha tudni akarod, akkor ezt éppen a kedvenced, Josh műve.
-Micsoda?? Ezt ő tette??
-Nem, a nagyanyám! Ha egy cseppet is számítok neked, akkor elküldöd. –reménykedtem, hogy ez hatni fog.
-Rendben, akkor keresek másikat.
-Ne! Van egy ötletem! Én ismerek egy nagyon jó testőrt. Ha már muszáj valakinek a nyomomban lennie, akkor legalább olyan ember legyen, akit elviselek.
-Rendben. De ki az?
-Rollie Tyler. –így legalább tud segíteni, és nem kell indok sem.
-Még nem hallottam róla.
-Az nem zavar. Akkor ezt megbeszéltük. –már indultam volna kifelé, amikor megfogta a kezem. Nem számítottam rá, így hirtelen zavarba jöttem.
-Nagyon fáj? –kérdezte miközben végigsimított a kezemen. Teljesen elgyengültem.
-Túl fogom élni.
-Sajnálom. Én csak jót akartam. Féltelek. –bökte ki végül. Szegénykémet teljesen megsajnáltam. Olyan ártatlan szemekkel néz rám, hogy nem lehet nem hinni neki.
-Semmi baj. És nem kell féltened. Megállok a lábamon. Már hozzászoktam.
-Nem kellene. Nem kellene mindig egyedül lenned.
-Mennem kell –húzódtam el tőle, és magára hagytam. Josht meg beküldtem hozzá, hogy beszéljék meg a dolgot. Visszamentem az irodába, és a kábeleket a helyére dugtam, és elvileg most minden össze van kötve Rollie-val.
-Hello Gina! –jelent meg Rollie képe a miniszámítógépen.
-Szia! A frászt hoztad rám.
-Bocsi, elfelejtettem mondani. –vigyorgott, amitől nekem is jobb kedvem lett –már jönnek is át a fájlok.
-Helyes! Ha nem gond, akkor folytatom a munkám, de ha kellek, vagyok.
-Okés, közben én is dolgozom ám!
-Jajj, amíg el nem felejtem. Szóval…lenne egy kis plussz feladat.
-Hallgatlak.
-Szóval lennél a testőröm? –Rollie erre hatalmas nevetésben tört ki –szólj ha folytathatjuk a beszélgetést –vágtam be a durcit, de csak azért, hogy abbahagyja a nevetést.
-Ne haragudj, de ez nagyon vicces –fuldoklott még mindig a nevetéstől –Neked mióta kell testőr? Jobban lősz, mint a legtöbb férfi a testületnél.
-Köszi, ezt bóknak veszem. Egyébként nem kell. Kimi gondolja úgy, hogy kell. A szentem azt hiszi, hogy így nagyobb biztonságban vagyok. Szóval az előző emberke kicsit nagyon erőszakos volt –fordítottam a gép kamerája felé a még mindig pirosan pompázó karom.
-Uhhh. Jól van, akkor én leszek a személyi testőröd. Kell fegyver is?
-Igen. Akkor legalább már kettő lesz kéznél.
-Nálad most is van?
-Persze. Nem akarom, hogy meglepjenek.
-Apropó meglepetés. Láttad már a mai újságot?
-Nem, miért? Kellett volna?
-Akkor majd vedd meg.
-De miért? Áruld már el!
-Hát…a címlapon vagy, nem éppen…hogy is mondjam…kevés rajtad a ruha.
-Csak nem…uh. –már tudom is, hogy milyen képek azok.
-De ne aggódj, nem vettem meg –közölte egy kaján vigyorral- bár a srácok a testületnél tuti kiplakátolják az öltözőjüket…
-Ezt most hagyd abba! –ebben a percben Carla rontott be. Hozzá képest egy tornádó most csak szellő lenne.
-Hogy te mekkora egy ribi vagy!!! –ordítozott, de úgy, hogy szerintem még a földszinten is hallották –Azt mondtad, hogy semmi nincs közted és Kimi között, erre tessék!! –vágta hozzám az újságot –megérdemelted, hogy Jeremi meghalt!! –Kimi pont erre a mondatra jött be.
-Mi folyik itt? Ki halt meg?
-Te is ugyan olyan vagy, mint ő! –mutatott rám, miközben már Kimihez ordibált. Hirtelen felpattantam a helyemről, és az volt Carla szerencséje, hogy Kimi elkapott, így nem érhettem el. Ő meg csak állt, majd sarkon fordult, és kiviharzott immáron sírva. Én meg csak ott álltam Kimi karjaiban.
-Engedj már el! –löktem el magamtól. Odamentem az asztalhoz, és szemügyre vettem mostmár én is azt a bizonyos címlapot. Hát igen…nem éppen azok a képek, amelyen fel voltunk öltözve. Szerencsére nem is nagyon gáz helyzetben, már amennyire lehet kevésbé gázos ez a szitu. Észre sem vettem, hogy Kimi mögöttem áll, egészen addig nem, amíg meg nem szólalt:
-Anyám, hogy fogom én ezt kimagyarázni. És Ron is leszedi a fejünket, nem beszélve Norbertről, míg a többiek rajtam fognak röhögni.
-Igazán kedves vagy, hogy gondolsz rám is. –nyomtam a kezébe az újságot.
-Miért, neked nincs annyi vesztenivalód! –á, csak az állásom itt, a szervezetnél, plussz anyuéknak is ki kell magyaráznom. –De…ugye nem te voltál?
-Na kifelé!!
-Hééé!! Csak vicceltem! Kicsim, tudom, hogy nem te voltál.
-Nem vagyok a kicsid.
-Ki volt Jeremi? –váltott hirtelen.
-Dolgoznom kell. –ültem le az asztal mögé.
-Nem akarsz válaszolni?
-Dolgoznom kell. Gondolom neked is. –igyekeztem éreztetni, hogy nem akarok erről beszélni.
-Rendben, dolgozz csak –mondta gúnyosan, majd bevágta maga mögött az ajtót.
-Hé, minden rendben? –kérdezte Rollie.
-Nem. Semmi sincs rendben.
|