30. rész:
2007.01.06. 09:06
Reggel még mindig egy kicsit rosszul voltam, de igyekeztem nem figyelembe venni ezt. Letusoltam és lementem reggelizni. Csak egy pirítóst ettem és egy teát ittam, majd felmentem Rollie-hoz. Bekopogtam, és bementem.
-Szia hétalvó! –még nagyban aludt. –Hahó, jó reggelt! Hasadra süt a nap!! Rollie! –mentem az ágyához, és kezdtem aggódni, mert nem mozdult. – Rollie!! Mozdulj már meg!! Héé!!
-Naaaaa –végre megmozdult. – Mi baj?? –ugrott hirtelen fel, amint meglátott.
-Semmi, csak ideje lenne kimenni a pályára.
-Hány óra van? –feküdt vissza.
-Fél 9 szóval mássz ki az ágyból, tusolj le, reggelizz, és menjünk.
-Jól van, még 10 perc, aztán megyek.
-Okés, de ne aludj vissza. –azzal magára hagytam, és visszamentem a szobámba, összecsomagolni a cuccom. Eközben Ron éppen reggelizni indult, de a liftben összefutott Carlaval.
-Jó reggelt. –köszönt mosolyogva Carla.
-Jó reggelt. Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen foglalkozása van Ginának. Azért nem semmi lehet FBI ügynöknek lenni.
-Mi??? Gina?? Ő nem az.
-Jajj Carla, nem kell tovább tagadni. Tegnap maga Gina avatott be a titokba.
-Oh, valóban? Akkor jó. –mosolygott Carla. Ron pedig maga sem tudta, hogy egy kész lavinát indított el azzal, hogy elfecsegte a titkot Carlanak, akit Gina szándékosan nem avatott be.
-Kimi még alszik?
-Igen, de nemsoká felébresztem, a reggeliért jöttem le.
-Jól van, akkor menj csak. A pályán találkozunk.
-Igen, találkozunk –vigyorgott Carla. Megvette a reggelit, és még mielőtt Kimi szobája felé ment volna, bekopogott hozzám.
-Szia, mit akarsz? –álltam el az útját, hogy ne tudjon bejönni.
-Szia, de harapós ma itt valaki. Beszédem van veled. –lökött félre és becsörtetett a szobámba. Hé!! Végülis ez az én szobám!!
-Én nem akarok veled beszélni. –álltam még mindig az ajtóban.
-Pedig tuti érdekel amit mondani akarok.
-Két percet kapsz –csuktam be az ajtót.
-Kérdezhetek valamit?
-A fenébe Carla, nekem dolgom van, nem érek rá hülyeségekre –kezdtem hozzá a pakolás folytatásához.
-Jól van, azért megkérdezem. Mikor szándékoztad volna elmondani, hogy FBI ügynök vagy?- egy percre ledermedtem.
-Honnan veszed ezt a baromságot, még hogy én FBI ügynök? Neked elmentek otthonról.
-Rontól tudom. –a francba!!! Azt mondta, hogy senkinek nem mondja el.
-Rendben, az vagyok. Na és?
-Kimi vagy anyuék tudják? Vagy ők is homályban élnek?
-Képzeld, anyuék tudják. –illetve apu, de ezt nem kötöm az orrára.
-Tehát a drága kicsi férjed nem. –vigyorgott gonoszan. –Hát, hát. Pedig neki joga van tudni.
-Ne merészeld!
-Pedig valakinek el kell mondania az igazat a feleségéről.
-De az nem te leszel. Ugye?
-Hát…csak akkor ha megteszel nekem néhány dolgot.
-Hallgatlak.
-Veszel nekem egy házat Svájcban és Spanyolországban.
-Még valamit? –kérdeztem gúnyosan. Nem hiszem el, hogy zsarol.
-Egy kocsi is jól jönne, mondjuk egy Mercedes vagy BMW.
-Álmodik a nyomor. Bérelek neked egy lakást Angliában, és kész.
-Na nem ám! Ennyivel nem úszod meg! Svájcban akarok lakást. Még ma. Tudod mit? Nem is lakás kell, pénz. Azon azt veszek, amit akarok. Utalj át 5 millió eurót.
-Mennyit??? Te eszednél vagy??? Nincs annyi pénzem.
-Akkor elég lesz egyenlőre 500 ezer. De most.
-Jól van. –ültem le a géphez, és elintéztem, hogy átutalják a számlájára a kért összeget.- Remélem be fogod fogni a szád!
-A következő részletig? Persze. –sétált ki a szobából mint egy királynő.
-Átkozott némber!! –vágtam az ajtóhoz egy párnát.
-Hello, mit akart Carla? –jött be Rollie.
-Megkopasztani.
-Carla? Téged? Ne nevettes.
-Most utaltam át neki 500 ezer eurót. Cserébe hallgat.
-Miről?
-A foglalkozásomról.
-Honnan tudja?
-Ron. Biztos azt hitte, hogy mivel testvérek vagyunk, tudja, hogy mit csinálok.
-Hát ez bukta.
-Az tuti. Na mindegy, remélem most már hallgatni fog.
-Én is, de induljunk, te sietettél annyira.
-Jah, okés, igen. –szegénykém, még látszik, hogy tök kómás J -De én vezetek.
-Rádumáltál. –indultunk le a kocsihoz. Amint kinyitottam a kocsi ajtaját, megcsapott a kocsi illatosító szaga.
-Fúj, mi ez a szag?
-Csak a légfrissítő –nézett furcsán. –Már tegnap is ez volt a kocsiban.
-Kidobod légyszi? –toporogtam még az ajtó előtt.
-Ti nők!! –hajolt be és dobta ki az illatosítót.
-Köszi –ültem mostmár be a kocsiba, de letekertem az ablakot.
-Nincs mit, de mostmár induljunk. –végre semmi nem akadályozott meg abban, hogy elinduljunk a pályára.
-Sziasztok! Jó, hogy itt vagytok. –jött elébünk Ron.
-Valami baj van?
-Nem nincs. Csak jó, hogy itt vagytok.
-Apropó baj. Kinek mondtad még el Carlan kívül, hogy FBI ügynök vagyok? –kérdeztem miközben a boxok felé sétáltunk.
-Senkinek. Miért?
-Mert Carla nem tudta.
-Ó, nem tudtam, sajnálom.
-Semmi gond. Megoldottam. Mindenki készen áll a futamra?
-Igen. Már alig várjuk.
-Azt hiszem megyek, eszem valamit, az a pirítós nem volt elég. –hagytam őket magukra és mentem a büfébe. –Hello, egy melegszendvicset kérek és egy kávét. –majd vártam, amíg kihozza a pincér. Hm, istenien néz ki. De…fú…a szaga. Nem hiszem el, mi a fene bajom van??? Totál kiütött maga a szag. Csak nem…..Nem. Nem. Tuti nem. Az nem lehet. Nem. Egyre jobban kezdtem kétségbe esni. De mi van ha mégis??
-Beszédem van veled!! –jött az asztalhoz mérgesen Kimi.
-Hallgatlak.
-Nem itt! –fogta meg a kezem, és húzott magával.
-Hé!!! Állj már meg! Mégis hova megyünk??!! Lassítanál végre???
-Itt is vagyunk –vonszolt be a szobájába és bezárta az ajtót.
-Hékás!! Mit művelsz.
-Próbálok beszélni a feleségemmel. Mégis mikor akartad elmondani? –nézett rám dühösen. Anyám, ha ölni tudna a nézésével, én már holtan feküdnék a padlón.
-Mégis mit?
-Na ne add itt az ártatlant!! –kezdett kiabálni.
-Mégis mi a fene bajod van?? –de legbelül kezdtem sejteni a probléma okát.
-Még kérded? –kész, mostmár ordítozik. –Az egész boxutca rajtam röhög. Sajnálják szegény Räikkönent, aki tudta nélkül egy FBI ügynököt vett feleségül.
-Á, szóval csak ennyi.
-Csak ennyi??? Az eszem megáll!! Van még valami, amiről esetleg tudnom kéne, vagy ennyi az egész? –kérdezte gúnyosan.
-Ennyi. Semmi több.
-Most még te vagy megsértődve?? Nem hiszem el!!! Végig átvertél, és amikor kérdőre vonlak, még te vágod be a durcát. Elegem van belőled!!!
-Tudod mit? Nekem is belőled! Most pedig nyisd ki azt az átkozott ajtót!!!
-Ezer örömmel!! –kiabáltunk még mindig. Majd amikor kiszabadultam, a levegőre mentem, mert megint szédülni kezdtem.
|