Beteljesült vágyak Napsütötte délután volt, a kiscsapat már napokóta vándorolt újjab ékkőszilánk után kutatva. Már nagyon fáradt volt Kagome és a csapat többi tagja is. -Mi lenne ha most egy kicsit pihennénk, úgyis már napokóta vándorlunk, és mindenkinek jót tenne ha megújult erővel folytatnánk utunkat.-mondta Kagome. Mindenki bele egyezett, még Inuyasha is, mert tudta hogy Kagomenak igaza van. -Rendben.-mondták egyszerre. Kagome furcsálta hogy Inuyasha ilyen könnyedén belemennt a dologba, de aezt nem tette szóvá a hanyuonak, mert akart vele vitázni. A kiscsapat le táborozott egy nagy fa tövében, Inuyasha pedig az egyik fágon helyezkedettel, ahonnan szinte az egész tájat látni lehetett. A lányok úgy döntöttek hűsölnek egy kicsit. -Fiúk mi most elmegyünk a közeli tóhoz fürdeni.mondta Kagome. -De megne próbáljatok utánnunk jönni.-mondta Sango és szúros szemekkel Mirokura nézett. -Kehh!Mi ez a többesszám lányok?Nem vagyok olyan mint Miroku!-mondta Inuyasha duzzogva. De a lányok nem foglalkoztak vele, és elindultak a tó felé.Mikor odaértek gyorsan levetkőztk, és a kellemesen langyos vízbe gázoltak. Vidáman úszkáltak, játszadoztak, és beszélgettek, nem is sejtevehogy valaki figyeli őket, jobban mondva csak Kagomet. Inuyasha arról a fárol ahol ült tökéletesen látta a tavat, és amit ott látott nagyon tetszett neki. -"Milyen gyönyőrű Kagome, és ruha nélkül még gyönyőrübb, és milyen bájos a mosolya, de ezt edddig miért nem vettem észre, hiszen már két éve hogy együtt vagyunk és Kikyoura sem gondolok már annyit.De hisz én....szerelmes vagyok Kagomeba.Vajon ő hogy érez irántam?Ki kell derítenem."-gondolta Inuyasha.De gondolkozásábban megyzavarta Kagome hangja. -Inuyasha. -Ja...igen? -Te nem eszel? -Mikor értetek vissza?-Kérdezte Inuyasha döbbenten,hisz nem vette észre annyira elgondolkodott. -Az előbb, és most készítek egy kis instant kaját, azért kérdeztem hogy te eszel-e. -Persze hogy eszek.-vágtará Inuyasha. Kagome elkészült és elkezdtek enni, mikor már mindenki végzet... -Köszönöm.-mondta Miroku és Sango egyszerre. -Én is köszönöm Kagome,ez nagyon finom volt.-mondta Inuyasha. Mindenki furcsálta a hanyuo viselekdését.Már késő délután volt, és a nap is lemenőben, mikor Inuyasha oda sétált Kagomehoz és a fülébe súgta. -Várlak a tóparton. Kagome nem akart egyből utánna menni, nehogy Sangoék kiváncsiskodjanak, bár ősem tudta hogy mit akar tőle Inuyasha. -Most elmegyek sétálni, majd jövök.-mondta Kagome. -Én is veled megyek.-mondta Sango. -Ha nem haragszol most egyedül szeretnék lenni. Kagome elindult a tóhoz, mikor odaért nem látta seholsem Inuyashát. -Inuyasha hol vagy? -Itt vagyok.-válaszolt Inuyasha mikor leugrott a fáról pont a lány elé.Csak centiméterek választották el őket, és ekkor Kagome... -Fekszik! -Aúú!Ezt most mért kaptam?-kérdezte Inuyasha miközben nagynehezen felkelt a földről. -Ezt azért kaptad, mert megilyesztettél.-mondta Kagome, de nem tudta befejezni, mert Inuyasha az ajkára téve mutatóujját csendre intette. -Nem azért hívtalak hogy veszekedjünk.-mondta a hanyuo mélyen a lány szemébe nézve. -"Miért mond nekem ilyeneket?Mi lehet vele?"-eféle gondolatok jártak Kagome fejében. -Mutatni szerettem volna neked valamit.-mondta Inuyasha és megfogta Kagome kezét.Menntek egy darabig, majd egy csodálatos réten megálltak. -De hisz ez gyönyörű.-mondta Kagome ámulva, majd az égre tekintett amin a csillagok sokasága ragyogott.Inuyasha is az égre pillantott. -Igen ez mind nagyon szép, de a te szépségedet nem tudja felülmúlni semmi.-mondta Inuyasha, majd ismét a lányra nézzet, és úgy érezte belehal ha nem csókolhatja meg a lány ajkát. -Inuyasha.-suttogta a lány. Inuyasha és Kagome ajka egyre közeledett, majd forró csókban összeért.A csók hosszú és érzéki volt, mintha csak egészéletükben erről álmodoztak volna. Folytatom:)