Képek megtekinthetők:

http://suzuki4x4.wplanet.hu/e107_plugins/coppermine_menu/thumbnails.php?album=86

A 3 órai lefekvés után sok idő nem maradt alvásra. Az ébredés nehezen ment de Valika büféjébe elsők között érkeztünk így nem kellett sokat várni reggelire. Majd vissza a szállásra, cuccot összepakoltuk. 9 óra után újra a bázison voltunk. Péntek este húztam hogy mikor indulunk. 9.27 volt a mi startunk. Kroko odaadta a B itinert és indulhattunk. Büfét elhagyva még visszaszóltam, hogy mindjárt jövünk. Ebből aztán olyan 7 óra lett.

Nekivágtunk a túrának. Azaz itt még versenynek. 6. itinerpontnál jól tájoltam és jófele mentem, de nem volt semmi nyom előttünk és a hó miatt a jelzett keresztező utak sem látszódtak. Inkább megfordultunk, amikor is jöttek szemből a tájolásnál rossz irányba induló Qnci, bzoli(Babicz Zoli), Klapi, Gyuszi 4-es. Akkor mégis arra kellett menni amerre indultunk.

Beálltam 5.-nek és innen mentünk velük. Kiérve a műútra rendeztük az itinert hogy hol járunk és mentünk tovább át a másik oldalra be az erdőbe.

Volt egy rész ahol sáros gödrös nyomvályús úton döcögtünk míg fel nem ült az egyik bakhátra. Egy kettőn át tudtunk menni de ez már sok volt. Kötél fel, Qnci visszatolat, ráakasztunk, megránt és mehetünk tovább. No azért leakasztottuk a Vitarát. Erdőben már így az elején is csodás helyeken autózhattunk. Érdemes a képeket is végignézni. Majd elérkeztünk a hídhoz, amit nyáron Tibuék visszacsörlőztek a helyére. Ekkor már Kali is felzárkózott és így összeállt a 6-os fogat. Viszont itt meg is állt a sor. Azon a dombon kellett volna felmenni amerre mi eltévedtünk anno. Igaz akkor sikerült de emlékszem hogy elég mély nyomtáv volt és kellett tolni neki hogy ne álljon meg. Na most ez havas jeges kiadásban esélytelen lett volna. Bzoli és Qnci megpróbálta de nem sikerült. Majd Kali is tett egy próbát. Sikeres próbát. Simán felment, szinte alapgázon. Mindenki csak nézett. Mint a nap folyamán kiderült jó páros a Kali fehér Samu páros. Navigátora pedig a szemtelenül fiatal Bálint. Láttuk hogy a nemrég minket megelőző Papp gumis autó is visszatért majdnem oda ahol mi voltunk (majd itt egy domboldalon próbáltak felmenni de csak sokadikra sikerült) így tudtuk hogy egy kört kell csak fenn tenni. Ezt Kali megtette és találkoztunk a 42-es pontnál.

Itt tájolás és eszerint felfelé kell menni a hegyoldalon, de út nem vezet oda fel. Kali simán felment. Mi első nekifutásra nem. A fiúk kiszálltak (fotózni) én meg visszatolattam. Másodikra sikerült feljutni. Többieket videóra rögzítettem. Innen újabb tájolás. Ami jól sikerült hisz 150-200m múlva kiértünk az útra. Ekkora mi mentünk elöl és pár km-en át ez így is maradt. Így eljutottunk az 58-as pontig.

Itt viszont tartottunk egy kényszer pihenőt. Kali defektet kapott. A spray semmit nem használt így gumicsere. Ami egy aszfalt gumi volt. Eközben Bzoli rálelt a helyes útra. Ami nem más volt mint a Rubicon. A kedvenc részem. Bár tegnap itt szakadt le a kipufogó, most morcos hangon dörgettünk végig rajta. Volt ahol nem sikerült elsőre kijönni de kis játék után megoldottam mindig. Csakhogy!

Jött az emelkedő. A Samuk gyök 2-vel is könnyen araszoltak felfelé. Reméltem hogy akkor valahogy én is feljutok. Hát nem. Elég hamar megállt a gép. Srácok ki. Megtoltak,de semmi. Lendület kell. Visszatolattam. Kaliék megtolták a Vitarát így el tudtam indulni, Valérékat elértem, ők is toltak rajta de aztán elfogyott a kraft. Tolták én pörgettem 5000-en a víz meg felforrt. Az én hibám volt. Alapból lehet hogy mikor elindultam kisebb gázokkal kellett volna próbálni álló helyben pedig nem kellett volna pörgetni. Félre álltam hogy a többiek fel tudjanak menni. Tibu és csapata is utolért minket. Aztán mivel önerőből nem tudtunk volna felmenni Tibu visszajött, Vitarát rákötöttük, ő felvette a világos kék parókát (mondjuk titkos erőt adó bukósisakot) és felrepültünk. Igen ez a jó szó. Asszem ha fékeztem volna akkor is felhúz gond nélkül. Ha én hátramenetben kapcsolok na akkor már talán tövig is nyomta volna a gázpedált. A végén már felező 4-et kapcsoltam volna de inkább kivettem üresbe. KÖSZI TIBU!!!!! Az itiner ezen része teljesen vakfolt (volt) számomra. Fogalmam sem volt hol vagyunk. 58-at elhagytuk onnan nemtom. De a többiek se nagyon.. így aztán két esélyes volt a karó száma végül aztán rosszat tippeltünk. A víz hőfoka kezdett megnyugodni, de nem eléggé.

Bzoli volt megint a sor élén. Kapcsolatot PMR-en tartottuk és konzultáltunk folyamatosan. Slenyo Tibu sorával még 1x összefutottunk pont mikor megint tanácstalanok voltunk a tovább haladást illetően. Slenyo rábökött a helyes irányra. Ekkora kezdett el szállingózni hó. Itt mintha vmi kőfejtő mellett mentünk volna. Az itinerrel összhangban autóztunk így egy kp-t is bezsebelt a csapat. Az erdőben valóban bolyongás után a hó kezdett belelendülni mi pedig visszatértünk oda ahol előbb Slenyo útba igazított.

A következő kis baki a 99-es pont körül volt. Itt mentünk bzoli után egy pici katlanba és fel egy másik helyre. Na ezt tudom nem sikerült leírni. Odajutottunk ahol az A itinereseknek volt egy kp-ja és egy hátra arc mivel tovább nincs út. Szóval ide feleslegesen jöttünk. Mindegy mert ez kaptató izgi volt. Elsőre sikerült felmenni rajta. Kis pihenő következett. Itiner egyeztetés. Hogy akkor most hol vagyunk???? Közben dzoli is befutott de ő jó helyen járt. Na akkor vissza. Ami azért nem volt mulatságos mert visszafelé meredekebben kellett felmenni. De szerencsére ezt is megcsináltuk. A hó itt már szakadt. Megintcsak a képekre tudok hivatkozni. Tessék megnézni. Csodás!!!  Bagooly is itt járt de ők meg kihagyták azt a kp-t (ő is A itineres) ha ezt tudom akkor mondtam volna h tessék elnézni arra. Dzolinak is én mondtam hogy nézze meg a fa túloldalát. Majd azért rátaláltunk a helyes útra.

Irány felfelé. Megint nem azt csináltam amit LEHET hogy kellett volna. Gergivel utána beszéltem és azt mondta hogy nekik tavaly az ATs gumival az jött be ha nem pörgették. Kár hogy nem előtte beszéltünk. Szóval felfelé max gázon. Kanyar. Autó megcsúszik kétszer keresztbe, megfogtam de a lendületnek annyi. Meg is álltam. Most nem akartam a motort annyira pörgetni. Na itt lehet megint a képeket nézni. A rántókötél végig az autón volt. Most újra szerepet kapott. Megpróbálták kézzel felhúzni, de bal oldalon volt egy bucka és azon nem ment át. Gyuszi tolatott vissza és két kötelet összekötve sikerült engem ráakasztani. Így már sikerült!! A fűtés folyamatosan max-on volt és nyomta a meleget. Így végig lehúzott ablakkal mentünk, mert meleg volt.

A hó esett szakadatlan és bezony meg is maradt. Már rég nem volt bennem az hogy jaj itt nem megyünk el, és húzni kell. Élveztem az autózást, a vezetést, a tájat és hogy egy kis csapat tagja vagyok, akikre lehet számítani ha mégis gondba kerülök. Az egész egy jó hangulatú túrához hasonlított. Havas erdőben autózni.. ennél talán nincs is szebb!! A képek visszaadnak valamennyit de korántsem annyit amennyit ott átél az ember. (Hasonlóan itt az oldalon a képek között található hóeséses éjjeli város képeihez. Csodás volt élőben.). Volt egy emelkedő ahol nem max gázon mentem hanem amolyan gázfröccsökkel és simán feljutottunk pedig keménynek tűnt. Klapi elhagyott vmit az autójáról így azért visszament míg mi egy pici kis réten pihentünk. A friss hó hógolyó csatára csábította az offroad-os kollégákat. Kis móka után Klapi befutott. Mondjuk mindvégig Krisztián, a pici gyermeke vezette az új Samut.. Újabb erdei autózás majd egy nagy rét!!!! Sok hóval! Na itt lehetett csapatni!! Ami nekem ezzel a beteges autóval most nem jutott volna eszembe,de!! Gyuszi hátsó kerékkel elkezdte pörgetni a Samut és én is kedvet kaptam. Kis Qnci bepattant és mentünk egy kört. Egy helyben nem akartam annyira pörgetni így tempósan zúztunk lefelé és úgy kanyarodtunk oldalra csúszva.. Ez a 110-es pontnál volt.

Ezután hosszú egyenes. Ez az ami Hárskútról vezet a tv toronyhoz asszem. Bzoli két kerék hajtással csúszkált én maradt a 4-nél de kicsit játszottam a Vitarával. Meg gondolom a többiek is mögöttünk. Aztán a 114-es pont szerint fordulunk balra mikor megszólal a PMR. Nem is értettem nagyon mit mondtak csak h bzoli és fordul egyből. Teszem ezt én is gyorsan, kifordulok az útra és látom hogy Klapiék felborultak. A zöld Samu az oldalán fekszik. Hirtelen nem is értettem hogy mi van de aztán gyorsan mi is odamentünk. Fotóriporteres ösztön, hogy egyből nyúltam a digitgép után. Kiderült hogy személyi sérülés nincs így aztán már fotóztam is. Kiszálltak a túlélők és néztük a Samut amint oldalra borulva fekszik. Krisztián úgy látszik nem jó helyen csúszkált és kicsit gyors tempónál. Keresztbe csúszott, felugrott a partoldalra, ott megfogta valami és oldalra borult. Qnci és Zoli fogadott egy pezsgőben hogy vissza tudjuk e borítani. Qnci nyert mivel sikerült. Kár felmérés. Na igen. Elég csúnya. Klapi lemondott róla hogy ebből lesz is vmi, de most már tudjuk hogy az autó jobb mint újkorában ahogy szokták volt mondani.

Nade nem érünk rá indulunk tovább! A 122-es pont egyik mezőből a másikba jutás. Nos sokat nem néztük a térképet mert volt egy erdei út és azon mentünk ami kivitt egy útra. Helyben vagyunk. Itt volt egy rész mikor a szűk úton keresztbe fordultunk de aztán sikerült egyenesbe játszani az autót. Kicsivel később ezt Krisztián is bemutatta. Haladtunk megállíthatatlanul néha egyeztettünk hogy merre.

Majd elértünk a 128-as pontig. Patak picike, de mocsárhoz fogható süppedős sárral. Zoli átcsörlőzi magát, de utána felfelé sem lehet csak úgy feljutni. Oda is úgy csörlőzte fel. Jöttem én. A patak nem gond mert kis hidat csináltunk, azaz fákkal feltöltöttük. Felfelé viszont nem az úton mentem hanem mellette. Csak megint nagy gázzal. Így elpörögtem. Lehet érdekes lett volna ha kisebb gázzal próbálom. Feljutottam a feléig onnan Zoli két kötéllel felhúzott. A többiek meg simán feljöttek. Itt találkoztunk pár quadossal akiknek fogalmuk sem volt merre járnak. Qnci viszont maga volt a Jézuska mert egyik quadnak kiszáradó félben levő tankjába benzint csepegtetett, úgy egy két litert. De ezzel még mindig nem volt vége!!

A lényeg egy hosszú emelkedő volt. Volt egy meredekebb rész, az nem ment. Igaz meg se próbáltuk. A másik fele az nyugisabb volt már nyomni kellett mert néhol leért az alja. Fele megvolt és itt lehetett pihenni. A másik fele annak is a vége viszont nehéz volt. Főleg mert volt egy rész ahol csupa jég volt. Itt meg is álltunk. Innen viszont a tetőig kellett egy 50m. Ehhez közel fél óra kellett!! Próbálták a srácok kézzel tolni, húzni de nem ment. Jött Gyuszi az autóval. Ez se volt könnyű. Két avagy 3 kötél sem volt elég. Így kicsit a dombon le kellett ereszkednie. Nade elindulni nem nagyon tudott. Ha ez sikerült is mikor elkezdett volna húzni visszarántottam. Persze nem direkt. Node sikerült egy jó taktikát kitalálni!! Mikor feszes volt a kötél, a többiek a kötél közepét rángatták és mikor így feljebb húztak és lazult a kötél Gyuszi elindult a Samuval is tudott rajtam rántani egyet így valamennyit haladtunk. Ezt 1-2x megcsináltuk és utoljára sikerült feljutni. Na remek!! Innen a tv toronyhoz viszont volt egy rövid de nagyon meredek emelkedő. Zoli mondta hogy hogyan menjek erre felkértem üljön be és mondja el. Mondta hogy csak a végén nyomjam. Ebből az lett hogy ahogy felkanyarodtam volna az autó lecsúszott az ívről a bozótba. Én visszatolattam volna hogy még 1x megpróbáljam de Zoli azt mondta hogy hagyjam innen felhúz. Így is lett. Könnyen fenn is voltam. Jött Kali is. Aki újabb defektet kapott. A pótkerék megadta magát. Ennek ellenére majdnem feljött. Ahol Zoli húzott fel ott kellett őt is! Közben én leállítottam a gépet had pihenjen. Fenn mindenki irány Valika! Csak az autó nem indult sehogy se. Így be kellett tolni! Így beindult és végre elindulhattunk.

A bázisra érve leadtuk a menetlevelet de mi már nem mentünk ki az A-ra a leharcolt Vitarával. Qnci Gyuszi Zoli azért belekezdett! Azt mondták nagyon kemény volt. Verseny szempontjából keserű volt a szám íze, de felejthetetlen túra. Bocs fiúk hogy ennyit kellett húzni de KÖSZI mindenkinek aki segített. Gyuszinak Qncinak és Zolinak is külön!! És persze két navigátoromnak Taseknak és Valérnak!!

Az eredményhirdetésről és az adományozásról külön rész lesz.