Az operettirodalom egyik legközkedveltebb darabját mutatták be a Pécsi Nemzeti Színházban. A denevér története ma is aktuális. Százharminc éves világjáró útja során most ismét Pécsre érkezett a valcerkirály, ifjabb Johann Strauss színpadi remeke, A denevér, hogy a Király utcában korunkhoz igazítva, újból megörvendeztesse operettkedvelő közönségét. A Monarchia nyugodt békeidejét idéző furfangos történet grófok, bárók, hercegek görbe tükrében láttatja az akkori szórakozási szokások fonákján áttetsző társadalmi elszigetelődés valós arculatát, amelyet az álarcos bálozók mulatozása közben is csak a dal, a tánc és a humor képes feloldani. Halasi Imre Jászai-díjas rendező igényességének köszönhetően két remek szereposztással találkozhatunk. Formációként más-más hangsúllyal, de mindegyiket a minőség vezérli. Nem csoda hát,hogy a szokásosnál kevesebb fantáziával készült díszletek (Menczel Róbert Jászai-díjas) és jelmezek (Laszó Henrietta) helyett a nagyoperett pompáját és ragyogását ezúttal a zene hordozza. Somos Csaba és Cser Miklós karmesterek kiváló muzikalitásával, Szamosi Judit koreográfus táncosainak bájos kisugárzásával, a közismert valcerek és polkák élő varázslatával. Ebben a közegben a színpad és a közönség könnyen egymásra talál. Rosalinda szerepében mindhárom primadonna remekel: Nagyági Marianna cizellált, selymes tónusa, érett nőiessége elbűvölő. Lesznyák Katalin tisztán csengő szopránja, elegáns színpadi játéka magával ragadó. Váradi Marianna érzékeny, magabiztos zeneisége, hangjának átütő ereje egyedülálló. A bonvivánok Eisenstein szerepében árnyaltabbak: Csengeri Attila férfiasan zengő tenorja erőt sugárzó. Urbán Nagy Róbert lágyabb zöngéjű hangvétele hagyománytisztelő. Frank fogházigazgató megfogalmazásában már nagyobbak a kontrasztok. Jankovics József tetszetős énekmódja, Stenczer Béla megszokott gesztusaira épülő humora arat sikert. Orlovszky gróf (vagy grófnő?) esetlen kosztümjét és borzalmas parókáját Bukszár Márta karakteres, Tőkési Emese visszafogottabb hangszínnel feledteti. Kiemelkedő élményt nyújt ugyanakkor Alfredo szerepében Alessandro Codeluppi harsány dialektusának természetes humora és Győrfi István deklamáló, kevésbé őszinte, mesterséges tónusa. Az epizódszerepek közül leginkább Rubind Péter játéka arat osztatlan sikert. Busa Tamás, Rátki Fazekas Zoltán, Szécsi Máté, Lukácsi Enikő és Cseke Noémi korrekt énekes helytállással gazdagítják az előadást. A közönség igazi kedvencévé a szobalány szerepében Vermes Tímea sziporkázóan vérbő énekes-színészi teljesítményével, Propszt Evelin kedvesen kacér koloratúrájával avanzsál. Latabár Kálmán ma már színháztörténeti jelentőségű, egykori Frosch alakításának szellemében N. Szabó Sándor olyan saját szólamú remekművet komponál, amelyben komikus pályájának egésze visszhangzik. Ottlik Ádám ugyanezzel a jelenettel új iskolát teremt. Kőkemény naturalizmusa a páholyok mélyétől a kakasülőig minden korosztályt magával ragad. Azért is, hogy a finálét követő, ötletes ráadás tűzijátékos báli forgatagában már együtt ünnepelhessen az operett valamennyi szerelmese.