11.rész
2006.03.28. 07:00
Az egészben az volt a legjobb hogy a kedvenceim voltak az asztalon.De csak salátát ettem (megint;)) mert attól hogy már, bár még nem hivatalosan, de nem vagyok modell nem szabad elhagynom magam.
-Úgy látom már teljesen rendbe jöttél.
-Igen , és nagyon köszönöm a gyógyszert amit adtál.Nélküled nem gyógyultam volna meg ilyen hamar.-köszöntem meg Jenninek a gyógyszert.
-Ugyanmár nincs mit!
-Kimi valahogy ma olyan szomorúnak tűnsz.-mondtam.
-Igen mivel holnap már vissza kell menni Svájcba és hamarosan tesztelés…
-Az még nincs is olyan közel és ami a holnapot illeti…szerintem menjünk és használjuk ki ezt az utolsó előtti napot.
-Jó ötlet!Akkor reggeli után indulhatunk is nem?
-Aha!
-Persze!-mondta Jenni és én.Reggeli után felmentünk a szobákba, átöltöztünk és már mentünk is le.
Már csak azt kéne eldönteni,-törte meg a csendet Kimi-, hogy hova menjünk.
-Én nem tudom…-szóltam félénken.
-Szerintem csak menjünk sétálni.
-Jólvan akkor csak sétálunk.-kacsintott rám Kimi.Hamar eltelt az idő.A nap vége felé Kimi és Jenni a tengerparton sétáltak a naplementében , kézenfogva én pedig leültem a padra.Mikor visszafele jöttek, akkor szóltam nekik, hogy kezd egy kicsit hideg lenni és inkább visszamegyek.Mindketten oké-t mondtak és én sietős léptekkel vettem célbe a hotelt.
************
Éppen az ágyon feküdtem mikor kopogtak az ajtón.
-Nyitva!-kiáltottam.Kimi jött be az ajtón.
-Miért mentél el olyan gyorsan?
-Hát egyrészt kettesben akartalak hagyni benneteket másrészt meg….na mindegy.
-Meg?
-Meg…rossz volt látni ahogy….gyere ki az erkélyre.Megfogtam a kezét és kihúztam.
-Be kell vallanom valamit.
-Mit?
-Hogy..én még mindig…még mindig szeretlek téged….-Kimi csak nézett rám és nézett….elég kínos volt az a csend.Aztán hirtelen megcsókolt.
-Ezt most miért csináltad?-kérdeztem zavartan.
-Igazából..nem is tudom…-megfogta a kezem- talán… mert én is ugyanezt érzem irántad.
-De ha…de ha ezt érzed akkor miért mondtad azt hogy Jennit szereted?
-Mert előtte mondtad hogy már nem szeretsz és…azért….el sem tudod képzelni mennyire örülök hogy együtt fogunk dolgozni!És hogy…
-Várj!És mi lesz Jennivel?
-Én addig szeretném titkolni ameddig csak tudom….nem szeretném megbántani..
-De mégis meddig?
-A lehető legtovább.A szezon első néhány futamáig…
-Az tudod milyen messze van?Addig nem fog sikerülni!
-De fog!Bízz bennem….
-Bízok benned de…erre nem számítottam…
-Mire?
-Hát erre, …hogy ez fog történni…
-Én sem hidd el…nem is akartam hogy megtudd egyelőre…de hát a helyzet adta magát.-rám mosolygott és megcsókolt.
-Megyek nehogy Jenni gyanút fogjon.Szia és szeretlek!
-Én is szeretlek!
El sem hittem hogy ez mind velem történik meg!Olyan hihetetlennek tűnt!Azon a napon úgy éreztem hogy én vagyok a világon a legboldogabb….
|