21.rész
2006.05.23. 06:00
-Miért mi van vele?Mégis megsérült?
-Igen…vagyis…lelkileg.Tudod annyira kiborult ettől, mert….az ő hibája volt hogy tönkrement az autó.
-De…de miért?
-Üljünk le inkább…..na szóval mikor Alex beleült az autóba akkor…
-Akkor?
-Akkor nem volt teljesen józan…vagyis az volt de tudod előtte lehajtott egy-két felest.
-Nem!!!!Honnan tudod?
-Ő mondta el nekem…nem tudott volna élni ezzel a tudattal azért mondta el.És ha ez kiderül, akár el is bocsáthatják.
-Értem…magyarul senkinek nem beszéljek róla.
-Pontosan.
-És ezt miért mondtad el nekem?
-Csak hogy tudd, hogy nem az autóval volt gond.Ja és még annyit mielőtt elmegyek, hogy azt mondta, ez volt az első és az utolsó alkalom.
-Jólvan…akkor ezt is tisztáztuk….ha nem csinál többet ilyet, nem lesz semmi gond.Akkor…jó éjt!
-Neked is!-mondta Kimi és kiment.
Azért ezt nem gondoltam volna, hogy Alex ittasan autóba ül.-gondolkodtam azután, hogy becsuktam az ajtót.Lefeküdtem aludni mert már így is elég fáradt és álmos voltam.
**************
Reggel felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem és lementem reggelizni.Jenni és Kimi már ott ült.Oda ültem melléjük.
-Bocs..nem baj ha…
-Dehogy ülj csak le nyugodtan!-mondta Jenni a lehető legkedvesebb hangon.
És ekkor elfogott egy furcsa érzés…de nem tudom hogy mi az és nem is nagyon törődtem vele.
-Azt hittük még alszol.Fel akartunk menni reggeli után, nehogy elkéssünk.-szólt Kimi két falat között.
-Most nem…minél hamarabb rendbe kéne hozni azt az autót.
-Hát igen, az nem semmi munka.
Reggeli után a boxutca felé vettük az irányt.Jennivel közben jól elbeszélgettünk, mi is történt a közös modell ismerőseinkkel.És hirtelen megint rámtört az a fura érzés…megálltam és csak gondolkoztam hogy mi lehet ennek az oka.
-Christi!Jól vagy?-fordult vissza Kimi értem.
-Ööö igen..csak kicsit elbambultam.Majd szeretnék beszélni veled munka után.-mondtam neki suttogva.
-Rendben.
Mire odaértünk már mindenki ott volt és folytak a munkálatok is.Én is nekiláttam hát javítgatni a kocsit.Ron lépett oda hozzánk.
-Figyelem mindenki!3 nap múlva indulunk Jerezbe!
Teljes volt a csönd, pedig tudtuk, hogy csak pár napot töltünk itt, és tulajdonképpen én se nagyon értettem, mi ez a nagy meglepődés.
-Oké akkor 3 nap múlva.- mondtam megtörve a csendet és folytattam a munkát, mintha mi sem történt volna.Lassan a többiek is visszazökkentek.Több mint 50 ember dolgozott a kocsin és este fél tízre teljesen rendbe jött.Lassan visszabaktattam a szobámba és el is felejtettem hogy Kimivel még beszédem van.Beértem a szomámba, lezuhanyoztam, ettem és leültem TV-zni.Egy nagyon halk kopogást hallottam.Felálltam és kinyitottam.
-Kimi te mit keresel itt?
-Te mondtad hogy beszélni akarsz velem.
-Jajj tényleg!Teljesen kiment a fejemből.
-Akkor jöjjek holnap?
-Nem, nem maradj, ülj le.
Leültünk , vettem egy nagy levegőt és nekikezdtem.
-Tudod délután elfogott egy furcsa érzés és munka közben gondolkoztam és rájöttem valamire…..
|