Újfoundlandi siker

1999. tavaszán az amerikai National Specialty-n egy magyar tenyésztésű és tulajdonú újfoundlandi szuka 986 újfoundlandi közül elnyerte a nyílt osztály győztese, a szukák győztese (Winners), majd – a kanokat is legyőzvén – a Best of Winners címet. Ezt a kutyát úgy hívták, hogy Ch Midnight Lady’s Early Evening Star. Ezzel a címmel 24 óra alatt lett világhírű és 2 hétvége alatt befejezte az amerikai championátust. Ezt a történetet a Kutya Szövetség már ’99-ben megírta, hogy most ismét megemlékezünk erről, annak az az aktualitása, hogy az idei amerikai National Specialty-n ismét egy Midnight Lady újfoundlandi szuka lett a nyílt osztály győztese, Winners, Best of Winners, sőt Award of Merit cca. 700 újfoundlandi közül, USCh Midnight Lady’s Like the Wind, aki történetesen a 99-ben győztes Ch Midnight Lady’s Early Evening Star lánya.

Akikkel beszélgetni fogok erről a fantasztikus magyar sikerről, ők a Midnight Lady újfoundlandik tenyésztői, Somos Zsuzsa és Soós Attila.

– Gondoltátok-e amikor elindultatok Amerikába, hogy ez a kutya megismétli, sőt némileg túlszárnyalja majd anya sikereit?

– Nem gondoltuk, bár azt tudtuk, hogy Lolly fantasztikus minőségű szuka és azt is, hogy egy nagy adag lehetőség van még benne. Nagyon örültünk annak, hogy a szukákat bíráló bíró azt mondta a kiállítást bezáró díszvacsorán a kiállítást értékelő beszédében, hogy „ez a szuka minden tenyésztő álma”!

– Hányadik generáció Lolly a kenneletekben?

– Az ötödik generáció. Apja az USCh, IntCh, HCh, BIS Midnight Lady’s Ghost Buster, anyja a szintén USCh, INTCh, HCh, BIS Midnight Lady’s Early Evening Star. Ghost amerikai szereplése során bekerült a legjobb 20 újfoundlandi közé (legjobb helyezése a 11. volt).

– Szinte minden kutyátok amerikai champion. Mi fontosabb nektek: a magyar/európai championátusok vagy az amerikai?

– Egyformán fontos nekünk mindkettő kontinens, bár az amerikai sikerek és címek jelentősebbek, hiszen itt Európában illetve Magyarországon a mi kutyáink bizonyos vonatkozásban egyedülállók és stílusteremtők és mivel elértük azt, hogy Európában szinte minden tenyésztő a mi vonalainkat használja (azok is, akik jelentőséggel bírnak és azok is, akik nem), ezért Európa már nem jelent akkora kihívást számunkra. Amerikában óriási dimenziók vannak és rendkívül sok újfoundlandi, nagy részük kiváló minőségű.

– Hogyan fogadják az amerikai tenyésztők vagy a klub a ti „betolakodásotokat”?

– Mivel kutyáink a trendnek megfelelően abszolút az élvonalba tartoznak – sőt mi több, egy kicsit stílust is teremtettünk a Midnight Lady kutyákkal – így nagy a befogadó készség az amerikai tenyésztők részéről, mivel ott valóban a kutya, a kutya minősége és eredményei a legfontosabbak és nem „gazdija tekintélye”.

Amerikában keményen meg kell dolgoznod azért, hogy tenyésztőnek ismerjenek el az adott fajtán belül és nem elég megvásárolnod az első utadba kerülő import kutyát. Óriási elismerése volt tenyészetünknek, a Midnight Lady újfoundlandiknak, hogy 2001-ben a Top Producing Sire címet USCh Midnight Lady’s Especially for You kapta (ezt a címet az a kutya kapja, aki az adott évben a legtöbb champion utóddal rendelkezik). Nagyszerű érzéssel töltött el minket, hogy az idei National fináléjába bekerülő kutyák szinte kizárólag Midnight Lady kutyák utódai voltak: USCh Midnight Lady’s Ghost Buster-é, USCh Midnight Lady’s Especially for You-é, USCh Midnight Lady’s Express Yourself-é vagy USCh Midnight Lady’s Early Evening Star-é.

– Mindig handlerek vezették fel a kutyáitokat Amerikában?

– Szinte mindig. Amerikában a kutyakiállítás tényleg show és nem „tenyész-szemle”, ahol a bíró elbeszélget e kiállítóval, miközben kedvesen támaszkodnak a kutyán.

Amerikában mindenkinek megvan a feladata: a handler felkészíti és bemutatja a kutyát, optimális pozícióban. A bíró elbírálja a kutyát és dönt a helyezéséről az adott pillanatban. A tenyésztő, aki létrehozta a szóbanforgó kutyát, pedig maximum végigizgulja a kiállítást. Soha nem fordulhat elő, hogy a bírót bekiabálással presszionálják, az sem fordulhat elő, hogy a bíró kiselőadást tart saját nagyságáról a ringben és az sem fordulhat elő, hogy a handler magát prezentálja a kutya helyett.

Európában többnyire magunk mutatjuk be kutyáinkat, mivel itt nincsenek professzionális handlerek, csak lelkes amatőrök.

Amerikában mi nagyon szerencsések voltunk, mert minden kutyánkat Amerika (azaz a világ) legjobb handlerei mutatták be, meg is említenék néhányat, akik igazán lenyűgöztek munkájukkal: Bobby Kinley, aki egyszerűen fantasztikus, és az első az elsők között, Tommy O, aki egyszerűen csak a „Király”, Brian Still, aki elegáns és utolérhetetlen, Anita Reinisch (aki egyébként magyar és kitűnő tehetség, szerényen megjegyezzük, hogy tőlünk kapta indíttatását).

– A világ minden részén vannak kutyáitok, szinte mind nagyon eredményes. Csak a saját magatoknak megtartott kutyák eredményessége érdekel, vagy büszkék vagytok azokra a Midnight Lady kutyákra is, akik már nincsenek a ti tulajdonotokban?

– Az általunk tenyésztett kutyák 134 championátust szereztek – eddig!! – a világ minden táján, számos Best in Show és Group helyezés mellett. Természetesen mindegyikre egyformán büszkék vagyunk. A legcsodálatosabb érzés azonban mindig az, amikor többszáz újfoundlandi közül a mi kutyánkat találják a legszebbnek.

– Nagyon kevés kölyköt adtok el Magyarországra. Miért?

– Először is szeretnénk leszögezni, hogy mi elsősorban saját magunknak tenyésztünk és nem eladásra. Amikor megtervezünk egy-egy almot, azt soha nem azzal a célzattal tesszük, hogy a születendő kölyköket eladásra kínáljuk kereskedelmi célzattal bármely újság apróhirdetési rovatában. Megszüntettük a net-en is website-unkat, mert úgy éreztük, más nagy újfoundlandi tenyésztőkhöz hasonlóan, hogy már az is kufárkodás lenne, ha a kölykök fényképe, a fedezőkanok ajánlásával együtt ott szerepelne. Ma már megtehetjük azt, hogy nagynevű tenyésztőknek adunk – és nem eladunk! – kiskutyákat. Megjegyezzük, hogy nálunk elég türelmesen kell várni kiskutyára, mert – mivel nem vagyunk kutyagyárosok – nem születik alom minden évben.

– Visszatérve Lolly-hoz, aki a National-en többek között Award of Merit is lett, hogyan alakult sorsa azóta?

– Lolly azóta amerikai champion lett egy hétvége alatt! Nagyon szép kiállítási karriert futott be, nyílt osztályból (majdnem egyedülálló teljesítmény) a hatalmas Working Group-ban helyezést ért el. Ezek után még néhány kiállításon részt vesz és az USA championátusa és pontjai alapján megpróbáljuk indítani a világ legérdekesebb, legizgalmasabb, legelegánsabb kiállításán New Yorkban a Madison Square Garden-ben a Westminster Show-n.

– Nem hiányoltátok a magyar kiállítások meghittségét és hangulatát?

– Az amerikai National Specialty a világ legjelentősebb és legnagyobb újfoundlandis rendezvénye. Ide a világ minden tájáról érkeznek kiállítók vagy csak nézők, Japántól Chiléig. Magyarországot természetesen mi képviseltük, attól függetlenül, hogy volt még kint két honfitársunk, akik – rájuk jellemző módon – ellendrukkereink voltak. Látványosan csak Lolly ellenfeleinek tapsoltak és egyikük szinte pánikban rohangált a lehető legtöbb nézőnek elmondani kutyánk „hibáit”. Sokan megdöbbentek, hogy ők is magyarok de a végeredmény mindenkit kárpótolt ahogy megérdemelte.

– Sokan próbálják meg követni munkátokat vagy azonosulni tenyésztési koncepciótokkal – több, kevesebb sikerrel. Tanácsoltok-e valamit nekik?

– A siker nehezen jön, de nagyon könnyen megy. Nagyon nehéz megtartani, hiszen egy kutya élete oly rövid. Nagyon sok győztes kutyát egymás után produkálni szinte lehetetlen. A fajta iránti elkötelezettség és a saját kutyáid iránt érzett szeretet minden nehézségen átsegít.