Pintye a hires betyárvezér, csapatával mindig a hegyekben tanyázott. Egy napon elfogyott az ennivalójuk. Elhatározták, hogy lemennek Nagybányára élelmet szerezni. Úgy is volt, de ahogy mentek visszafele, a városháza sarkán a pandúrok elfogták őket. Mielőtt kivégezték volna, megásatták velük a saját sírjukat. Ekkor Pintye arra kérte a pandúrokat, hogy hadd hozhassa ő el a sírkövét a hegyekből. A pandúrok mentek vele. Egy barlangnál Pintye rámutatott egy sziklára. A pandúrok csak nézték, hogy Pintye a nagy követ a hátára veszi. Egész úton bosszantották. Giródtótfalunál elhatározták, hogy megsétáltatják egy kicsit, visszavitetik vele a követ az emelkedőn felfelé. Pintye ekkor megdühödött, a követ úgy a pandúrok közé repítette, hogy azok mind szörnyethaltak. Pintye meg kifújta magát, és azt mondta: -Innen felfelé Felsőbánya, lefelé meg Tótfalu. Ezzel elindult kiszabadítani a társait. Az a nagy szikla, amivel a pandúrokat agyonverte, még most is ott van, az a határkő Felsőbánya és Giródtótfalu között.   1806-ban az ország nádora, József királyi herceg látogatott Felsőbányára. A város határában levő „Lyukas kőnél” Puskás Tivadar városi ügyész köszöntötte magyarul a főherceget. Más helyen Rézler György városi főjegyző üdvözölte latin beszéddel, majd Szeleczki János kincstári főfelügyelő német szóval. A vendég látogatást tett a „Borkut” bányában.