Egy szirtdarab mered középen, A moh befesté zöldre szépen; Megbarnult repedékein Rejlik bús titka ezredévnek: Melyről vén mondák, agg regék Homályosan, sejtelmesen beszélnek. Thaly Kálmán A híres Rika-erdőben, Rika-pataknak a partján, rengeteg nagy kő alatt porladozik Réka királyné, Attila felesége. Elmondtam már egyszer nektek, hogy a hunok hatalmas királya, ha meg-megtért a háborúból, a Rika erdejébe húzódott. Ott szeretett lakni. Rika erdejében van a Hegyes-tető. Itt volt Attilának a palotája, itt lakott a eleségével, Rékával, s három dali szép fiával. Egyszer Réka királyné befogatott négy tüzes csikót aranyos, bársonyos hintajába, s hajtatott keresztül a Rika erdején, árkon-bokron által. Amint éppen a Bikás-tetőn vágtattak a paripák, egy megvadult bika szörnyű bömböléssel szaladt a hintó felé. A paripák megijedtek, vágtattak hegyen-völgyön, árkon-bokron keresztül, s egyszerre csak a hintó felfordult, s Réka királyné belezuhant a Rika-patakba, s szörnyű halálnak halálával halt meg. Viszik a hírt Attilának, s viszik a holttestét Réka királynénak. Fekete gyász borult Attila udvarára: meghalt a királyné, kit a népek olyan erősen szerettek. Három napig feküdt a nyújtópadon Réka királyné. Azalatt vitték a szomorú hírt mindenfelé, ahol hunok laktak, s fölkerekedtek mindenfelől a hunok: férfiak, asszonyok, gyermekek, hogy még egyszer lássák a koporsójában is azt a jó királynét. Negyedik nap temették Réka királynét, de a temetés napján a népnek mind el kellett széledniük a Rika erdejéből, hogy ne lássa, ne tudja senki, hová temetik Réka királynét. Hármas koporsóba tették a testét: tiszta színaranyból volt az első, szép fehér ezüst a középső, s érc a legkülső. Aztán négy rabszolga felvette a hármas koporsót, s levitte a Rika-patak partjára, s Rika-patak partján az alá a rengeteg nagy kő alá, mely most is ott van - megnézheti, aki arra jár -, ástak mélységes mély gödröt, s beleeresztették a hármas koporsót. Aztán szépen betemették a gödröt, gyepes földdel a tetejét behantolták: nyoma se lássék, hogy valakit ide temettek. Ezalatt Attila állt a Hegyes-tetőn, egyedül, s szeme láttára a négy rabszolga a kardjába ereszkedett. Alhatott nyugodtan Réka királyné, nem bántotta sírját senki. Mire emberek vetődtek ide, az erdő vadjai elpusztították a négy rabszolga holttestét, hírük-poruk sem maradt ottan. Az a rengeteg nagy kő most is ott van a Rika-patak partján, alszik alatta szépen, csendesen Réka királyné, senki meg nem háborítja csöndes nyugodalmát.        Mikor Réka királyné mekhalt itt a várban, akkor es nagy udvara vót, sok rabszolgája vót. S a királyi főurak tanakottak, hogy hogy temessék el, hogy azt ne tuggya senki, met akkoriba sok arannyal, kincsel temették el, hogy ne rabojja ki. Úgy állapottak meg, hogy a Bódi tetőről - ahol a vár vót - egy nagy követ elengettek s ahól a kő megállt, oda eltemették. Rabszolgák vitték s a rabszolgákat mind leölték, hogy ne tuggya meg soha senki, hogy hova van eltemetve. Ott sokat turkáltak, hogy a kincset megkapják. Apám idejibe jártak még Magyarországról is ide lóháton. Titokba érdeklődtek a sír után, a lovik mind visszafelé vót megvasalva azétt, hogy a magyar állam tiltotta mindig az ijen kincskeresőköt, hogy ne tuggyák meg hól a sírja Réka kirájnőnek. Idevaló emberek es sokat ástak, de senki sem kapott semmit. Met az a nagy kő akkora, hogy nem lehet megmozdítani - ha tényleg oda is temették el.