A római farsang lóversenyeiről (Corso) is híres volt. Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban s ezzel fejezik be a farsang ünnepét. Spanyolország-ban, különösen Madridban, Sevillában és Cadizban rendkívüli fényes álarcos felvonulások a divatosnak.
A Németországban is divatos álarcos felvonulásokról és az ezekkel összekötött pajkosságokról elnevezték a húshagyó keddet bolondok keddjének (Narrenfest). A német reformátorok majdnem örökre elfojtották e népünnepeket, s csak a múlt század elején kezdték egyes német városok újra feléleszteni; pl. München, Aachen s főképp Düsseldorf.
A mai napig őrzi ezt a hagyományt a Velencei karnevál, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz, ez talán Európa leghíresebb karneválja.
Ahogy a maszk viseletből megszületett a színház, a velencei karnevál is azt sugallja, hogy az egész világ nem más, mint hatalmas színjáték. Farsang idején Velence a színpad, álarcosai pedig a szereplők.
Híres a nizzai karnevál is, hatalmas, díszes kocsik menetével virágok csatájával vonzza a látogatókat. A rajnai karneválnak, melynek hagyományait 1823-ban élesztette újjá a kölni polgárság, már novemberben megkezdődnek az előkészületei. A kölni karneváli tradíciók része az úgynevezett asszonyfarsang, amikor hamvazószerdán a nők külön vigasságot rendezhetnek maguknak, kizárva a mulatozásból a férfiakat.
Ausztriában a farsangi mulatságok központja a karintiai Villach. Farsangszombaton az egész város jelmezbe, álarcokba öltözik, még a bolti eladók is maszkok mögé rejtőzve szolgálják ki a vásárlókat; a polgármester pedig egy napra ünnepélyesen átadja a hivatalát a farsangi hercegnek, a Fidelius-nak.
A farsangot Európán kívül is megünneplik. Amerikában a legnagyobb múltra a New Orleans-i karnevál tekint, de a leglátványosabb a Rio de Janeiro-i, amely egy hétig is eltart.
Milyen szokások éltek és élnek a Kárpát-medencében a farsangi időszakban?
Gonoszűző, tisztulatot adó, termésvarázsló a farsang farkának minden szokása. Ilyen a zajos kongózás, hajnalozás, az állakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, amely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél "elhantolása" is; de ilyen a turizás, sardózás, a turka, a busó, és kuka (dőre) járás is. Régen ide tartozott a legény és lányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és lányok életvesszővel való meg-ütögetése és az állatok zabáltatása, körülfüstölése csakúgy. A hajdan volt farsangokon elszabadult a pokol, a régi törvényt szüntették meg, hogy a negyvenhat napos penitencia majd az újat hozhassa.
Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva.
A busóálarcot eredetileg csak a felnõtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek.
Pillantsunk be az arisztokraták világába, régi tánctermekbe, elõkelõ hölgyek, urak társaságába
A farsangi bál lényegében társas táncmulatságot jelent, a középkorban jött divatba, de a kor szigorú erkölcsei miatt csak igen lassan. Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella menyegzőjének alkalmából rendeztek.
Mai formájában a bál XIV. Lajos uralkodása alatt terjedt el és ha-marosan egész Európa táncra perdült. Kezdetben az uralkodó joga az udvari bálok rendezése. Az arisztokrácia 1715-ben Párizsban tartotta az első, operában rendezett bált, amelyre a gazdag polgárok is megszerezték a névre szóló és társadalmi rangot jelentő meghívójukat. Széles körben elterjedt szórakozási formává a 19. században vált a bálozás.
A dramatikus játékok, maszkos alakoskodások, mulattatások, jelmezekbe öltözések mind a mai napig ismertek, de ezekbõl csak az utóbbi maradt fenn. A '20-as, '30-as években nagyobb divatot ült a farsang. A háború ideje alatt faluhelyen besötétített helységekben "ünnepeltek", beszélgettek a fiatalok. A '60-as években szórványosan ismét elõbújtak a népszokások.
És ma?
Ma már a technika fejlõdésének, a tömegkommunikáció elterjedésének, vagy a kor szellemének köszönhetõen szinte alig van olyan település, ahol a jelmezes maskara öltésen kívül még él valamilyen szokás.
Ma a bálok divatját éljük, melyek egyre több helyen, egyre több újdonsággal állnak elő. Mi, már ott érezzük jól magunkat.
Farsangi ételek, italok
Inni mindenkor kell, farsangkor különösen. Rióban, ahol a meleg miatt fontos az ivás, sok jéggel hűtött frissítőt, Európában - hideg téli szezon lévén - lehetőleg valami meleget vagy forrót. Jöhet a forralt bor, a puncsok, a grogok és egyéb melegítők.
A karnevállal szemben a farsang elsősorban beltéri mulatság, ahol a sok tánc közben akár könnyen fel is hevülhetünk, jöhetnek a jeges bólék, a klasszikus, elegáns pezsgők.
Orange Punch
Az alkoholos hozzávalókat felmelegítjük, majd tűzálló füles pohárban felöntjük a forró teával.
A kész italt szegfűszeggel megtűzdelt narancskarikával díszítjük
Hozzávalók: 4 cl barna rum, 2 cl Cointreau, 6 cl friss narancslé, 1 csésze forró tea
(esetleg kevés fahéj)
És miket falatozzunk a mulatságokon? Természetesen sokfélét, de semmiképpen se túl sokat, mert elnehezült gyomorral elmegy a kedvünk a tánctól. Az étkezések jellegzetesen a szezon minden termékét és elkészítési furfangját felvonultatják, amelyek éppen a bőségtől válnak farsangivá és ünnepivé.
„Farsangkor minden rendű és sorsú göcseji ember asztala meg volt rakva enni- és innivalókkal, főleg disznóhússal, káposztával, kocsonyával, és fánkkal, továbbá borral. Ilyenkor mindenki lakmározik. Ezen ételeket, ha csak bírják, a farsangi napokban elköltik, mert a következő nap – a hamvazó szerda – már böjt. Farsangi napokban tartották előbbi időben néhol a disznótort is, amelyen hosszú furulya s duda volt a zene. Rokonokat, szomszédokat hívtak össze, s reggelig mulattak. Ilyen alkalommal – két tál között – macskát vagy élő madarat vittek tréfából a házigazdának ajándékul...
Létezik azonban valami, amit nevezzenek bár a németek Karpfennek, az olaszok bomboloninak, a spanyolok churros-nak, mi pedig fánknak, nem tagadhatják le szoros rokonságukat egymással.
Klasszikus farsangi fánk
40 dkg liszthez adjunk hozzá 4 tojás sárgáját, 5 dkg olvasztott vajat, 3 - 5 dl tejet, 1 evő-kanál rumot, 2 dkg langyos tejben megfuttatott élesztőt, 5 dkg cukrot és csipetnyi sót. Jól dolgozzuk össze, majd langyos helyen, letakarva kelesszük a tésztát kétszeresére.
Lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra nyújtsuk ki, és szaggassunk belőle (esetleg pohárral, ha nincs fánkszaggatónk) halmokat. Ismét hagyjuk kétszeresére kelni, majd bő forró olajban süssük aranyszínűre. Sütés közben először fedjük le az edényt, majd ha megfordítottuk a fánkokat, már fedő nélkül süssük tovább. Porcukor és baracklekvár kíséretében, forrón az igazi.
AJÁNLOM AZ OLDALT
