Tekó: Már a Szilády elleni talpra állásnál lehetett érezni, hogy ez a csapat képes lehet a sikerre. A fiúk minden meccsen szívvel-lélekkel hajtottak. Az idősebb és fiatalabb játékosok között remek volt az összhang. Sokat jelentett, hogy egy kivételével minden meccsen mi lőttük az első gólt, így nem kellett az eredmények után rohanni. A vasárnapi fantasztikus játéknak pedig nem is lehetett más a jutalma, mint az aranyérem!

Kanizsa: Zsinórban harmadszor került döntőbe a szerbiai csapat, ami sokat elmond felkészültségükről. Bármilyen összetételben is érkezik az együttes, mindig biztosak lehetünk benne, hogy hajtós, utolsó erejéig küzdő csapatot fogunk látni. Idén is így volt, de a Tekó ellen nekik sem volt ellenszerük.

Orosháza: A Hrabovszki Zoltán nélkül érkező címvédő már az első meccsen pontokat hullajtott, ami már előrevetítette: nem lesz egyszerű a címvédés. A pótselejtezőt nagyon simán hozták, ám az elődöntőben nem találtak fogást a hazai csapaton. A bronzmeccsen, a teljesen elfáradó Bibó ellen aratott fölényes győzelem jelent talán némi gyógyírt Stiffel László tanítványainak.

Bibó: Mindössze egyetlen győzelmet aratott Kollarics Gábor csapata, igaz, azt a legjobb pillanatban. A csoportból magát továbbverekedő csapat játékosai a Szilády elleni pótselejtezőre mintha „vért ittak” volna. Fantasztikus csapatteljesítményt nyújtva kerültek a négy közé, de talán senki sem vitatja, hogy ott már senkivel sem voltak egy súlycsoportban.

Szilády: A tavalyihoz képest gyengébb csapattal érkeztek, de így is mindenki a négybe várta őket. Többször is ott álltak a lehetőség kapujában, ám a fontos pillanatokból mindig az ellenfelek jöttek ki jobban.

Wattay: Igencsak felemásra sikerült a kiskőrösi csapat első kupája. Voltak nagy arányú vereségeik, de szép győzelmeik is. Ez alapján nehéz megítélni, melyik az együttes igazi arca. Talán jövőre erre is fény derül.

Gyöngyös: Mindössze egy győzelmet szereztek; a legjobban talán a Wattay elleni vereséget bánhatják, hiszen azon a találkozón dőlt el, melyik csapat kerül a pótselejtezőbe.

Sepsiszentgyörgy: A nagy generáció távozása óta ismét a mezőny második felében tanyázó romániai csapat játékban nem volt rosszabb néhány csoportbeli ellenfelénél, ám a befejezések nem igazán sikerültek. Egy gólerős csatárral előrébb is végezhettek volna.

Sárospatak: Orosháza és Kanizsa ellen esélyük sem volt, de a másik két csapattal közel azonos játékerőt képviseltek. Végül apróságok döntöttek a csoportbeli helyekről, amiből ők jöttek ki legrosszabbul. Vigasztalhatja őket, hogy jövőre hasonló összeállításban, de nagyobb tapasztalattal jöhetnek a kupára.

Vári Szabó: Hol van már az „Aranycsapat”? – kérdezhetnék sokan az iparisoknál. Tény, az utóbbi években nem igazán találják a megfelelő összeállítást. Egyénileg remekül képzett játékosból ezúttal sem sikerült csapatot formálni, ennek köszönhető az utolsó hely. Ugyanakkor a Szilády elleni meccsen rendkívüli sportszerűségről tettek tanúbizonyságot Rostás Csaba tanítványai.