Egyedül
Demogorgon 2006.02.12. 22:29
Egyedül
(E.A.Poe)
Gyermekkoromban is már hiába vágytam
Olyan lenni, mint más; sosem láttam
Úgy ahogy más látott – s elmém is
Más volt, mint bárkié; S mégis
Hol más szívében boldogság lakott,
Szenvedtem csak, hogy az én szívem ott
Nem talált örömöt. S bánat mezején
Ha szerettem valamit – azt is csak én.
Akkor – voltam bár bohó, s gyermeteg –
Megkínzott életemben tombolt egy fergeteg,
Nem hagyott a jó, s még a gonosz sem,
S a titok, mi szúrja még ma is szemem:
A hegy rőt szirtjei, s a kicsi patak,
A cirádásra faragott szökőkutak,
A nap, mely egyre körbe forogva
Őszein az arany színét elfogja,
S a villám, mely az égbe tör,
S magával rántva meggyötör,
S a vihar, és az égzengés,
S a felhő, mely száguld, és
(Mikor a mennyben sincs remény)
Egy pokoli lényt állított elém,
Egy pokoli lényt állított elém…
|