Csipetnyi vers
A rügyeket még fegyelmezi a tél,
de tavasz-szagot legyintett felém a szél.
Füttye szünetében - ó, a szemtelen! -
félrehajtott fejjel rigó szemezett velem…
Zene szökött ki egy nyitott ablakon,
s az utcazaj fennakadt a dallamon…
Olvadó hó levét mind felitta már,
hát bögrémbe nyalt a szomjas napsugár…
Új fű-haját növesztő föld felett
egy kis tavalyi szemét szégyenkezett,
közte - mutatva, akkor is szép a világ -
kidugta fejét egy eltévedt hóvirág,
bibéjét koraszülött méh ostromolta…
s lábam előtt magától mászott el a morzsa.
Egyik kezemben bögre, másikban kenyér,
csipetnyi tavasszal szórta meg a szél.
|