Andy Roddick (képünkön) a második játszmában három szettpontot is hárított, majd a rövidítésben kicsikarta a gyôzelmet Marat Szafin ellen A hét eleji esős, szeles, viharos időjárás után végre kiderült az égbolt Houston fölött, így gond nélkül zajlottak a csütörtöki játéknap eseményei, a végtelenül egyoldalú Tim Henman-Guillermo Coria meccs (6:2, 6:2) után ráadásul minőségi előadást láthatott a publikum, és minthogy pályára lépett Andy Roddick, üvöltözni is volt miért. Amerika kedvence ismét győzött, akárcsak a megunhatatlan Roger Federer, márpedig ezzel eldőlt, hogy ők legkorábban a döntőben futhatnak össze egymással. Ha egyáltalán eljutnak odáig. Roddick időnként a tavalyi önmagát idézte, elvégre nagy szó két szettben elintézni az US Open óta 26 meccsből 23-at megnyerő Marat Szafint, pláne két rövidítésben. Igaz, A-Rod számára jó előjel, ha tie-breakbe keveredik a moszkvai óriással, mást ne mondjunk, Bangkokban 7:6, 6:7, 7:6-ra verte meg Szafint - aki egyedül ezen a találkozón tudott rövidítést nyerni az amerikaival szemben az eddig lejátszott öt párharcban, a másik hat (!) Roddické lett… "Nem vagyok csalódott, hiszen a rövidítés olyan a teniszben, mint a rulett: ha nincs szerencséd, veszítesz. Andyvel ugyanúgy megtörténhetett volna, mint velem" - magyarázta a lapzártánk után Henmannal sorsdöntő meccset vívó Szafin. Az idegei mindenesetre rakoncátlankodtak, egy ízben például, ha nehezen is, de széttörte az ütőjét a combján - azután, hogy a harmadik szettpontot is elpuskázta a második játszma 6:5-ös állásánál. Itt van a lényeg: amíg Szafin hét bréklabdából mindössze egyet értékesített, addig Roddick higgadt maradt a krízishelyzetekben, a második rövidítésben éppenséggel egyetlen rontott első adogatása volt. Bátran teniszezett, önmagához képest sokat hálózva. Federer ugyanakkor nem hozta megszokott formáját, bár az is igaz, hogy neki édes mindegy volt, mit játszik Carlos Moyával. "A biztos továbbjutás tudatában nem pörögtem fel kellőképpen, enynyi" - varrta el a szálakat a három játszmában kiszenvedett diadalát követően a világelső, aki immár 21 mérkőzés óta veretlen a Top 10-ben tanyázó teniszezők ellen (!), sőt miután harmadszor is győzött, újabb elképesztő statisztikával "állt elő": eddigi három Mesterek Kupája-fellépésén mind a kilenc csoportmérkőzését megnyerte. Különben is jól megy neki az idényzáró viadalokon, egyedül Lleyton Hewitt tudta megverni őt (2002-ben Sanghajban az elődöntőben 7:5, 5:7, 7:5-re nyert az ausztrál), a másik 11 bevetésén senki.