- Ahogy létezik képzőművészet és iparművészet, úgy létezik kereskedelemművészet is. Bár egy a szakmával foglalkozó 1936-os könyvben már használják ezt a kifejezést, még nem igazán terjedt el, de dolgozunk rajta - mondja Kiss Győző, a budapesti Dekoratőr Iskola igazgatója. A műfaj szorosan kötődik a reklámhoz, a kirakatrendezés gyakorlatilag annak egyik speciális területe.
Ötvenegy éve, 1955-ben a világon az elsők között indult el Magyarországon az iskolarendszerű kirakatrendező-képzés, és a szakma azóta is számon tartja a budapesti intézményt, ahol érettségi után két év alatt lehet szakmunkás-bizonyítványt szerezni (ezenkívül az országban csak egy-két iskolában lehet dekoratőrnek tanulni). A fő profil továbbra is a kirakatrendezés, de sokkal tágabban értelmezve, ezért a dekoratőr megfogalmazás pontosabb. A berendezendő tér például nagyobb lett, hiszen a nagy konkurencia miatt a bolt egész vásárlásra szolgáló terét úgy kell berendezni, hogy a betérő kedvet kapjon a vásárláshoz. Az igényes, művészi terek kialakításához a diákoknak többféle kézművesszakma alapjait kell elsajátítaniuk, fejleszteniük kell vizuális művészi érzéküket, és egyre inkább járatosnak kell lenniük a számítógépes grafika, dizájn területén. Ez utóbbi azért fontos különösen, mert a kereskedelem egyre nagyobb része zajlik a világhálón, márpedig ezeket a virtuális áruházakat és kirakatokat is be kell rendeznie valakinek. Ezenkívül az iskolában elsajátíthatók olyan felsőfokú szakirányú ismeretek is, amelyek birtokában a hallgató kiállítás tervező- rendezőként, üzletberendező-ként, dekoratőrstylistként vagy displaytervezőként is dolgozhat (displaynek hívják a szakmában azt a szinte bármilyen anyagból készíthető kirakatelemet, amely segít az árut bemutatni, vonzóbbá tenni).
Évfolyamonként átlagosan nyolcvanan végeznek, és bár a túljelentkezés mindig több mint kétszeres, nem emelik a létszámot, mert ennél többen nem tudnának elhelyezkedni a szakmában.
 |
 |
|
| |
|
|
| |
|
|
| Igényes művészi terek kialakításához a diákoknak fejleszteniük kell vizuális érzéküket |
- Pedig a hazai boltoknak igenis szükségük lenne szakemberekre, a kirakatok többnyire nem megfelelő színvonalúak, gyakran kihasználatlanok - mondja Kiss Győző. - A városok vezetőinek fel kellene ismerniük, hogy egy-egy elhanyagolt, bedeszkázott kirakat nem használ senkinek. Arra kellene ösztönözni a tulajdonosokat, hogy akár egy jótékonysági szervezetre vagy közérdekű információra hívják fel a figyelmet egy-egy igényesen berendezett, egyébként használaton kívüli kirakattal - ez sokkal jobban mutatna, mint a pillanatok alatt megjelenő vadplakátok garmadája.
Azon kívül, hogy az ilyen kihasználatlan területekre felhívják a figyelmet, sok más téren is tettekre van szükség - ezért is volt időszerű, hogy megalakuljon a Magyarországi Dekoratőrök és Kirakatrendezők Szövetsége (MDKSZ). - Korábban a Reklámszövetségen belül egy szakosztály tömörítette a szakma képviselőit, de ez megszűnt, és a kilencvenes évek eleje óta gyakorlatilag nem volt szakmai szövetségünk - mondja Sándor Miklós, a decemberben bejegyzett Dekorszövetség elnöke. Pillanatnyilag a képzés fejlesztésére figyelnek leginkább. Mivel tervezői diploma hiányában a dekoratőrök gyakran kerülnek hátrányos helyzetbe, a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel együttműködve szeretnék elindítani a dekoratőrök felsőfokú képzését - rendszerét már ki is dolgozták, az akkreditációs kérelem elbírálására várnak. Továbbképzéseket, mestertanfolyamokat is terveznek, ezek ugyanis pillanatnyilag nincsenek. Mint ahogy kirakatrendező-versenyt is vagy húsz éve rendeztek utoljára, ezért ezt is szeretnék feleleveníteni. És persze feladataik közé tartozik, hogy általában vállalkozóként dolgozó tagjaikat információkkal lássák el, összehozzák őket a potenciális megrendelőkkel, az eszközöket gyártó, forgalmazó cégekkel, továbbá hogy amolyan etikai bizottságként kezeljék az esetlegesen felmerülő vitás helyzeteket is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
