Egyre jobb az élet vidéken, gondoltam lenézek újra, ezúttal viszont Hatvanba. Négy fellépő kétszáz forintért, és megfizethető (sőt, kifejezetten olcsó) italárak mellett tényleg nem gond az a kis távolság.
Szóval leértem olyan fél kilenc után, kezdésnek vagy készülődésnek még a nyomát sem láttam. Semmi baj, így legalább magamhoz vehetek pár üveg gyömbérserecskét.

Aztán valamikor kilenc után kezdett az első zenekar, az egri Téveszme. Ők punkot játszanak, dallamosabb félét. A szövegekből semmit sem lehetett érteni, viszont érdekes módon hallottam az éneket. Kicsit állíthattak volna a keverőn, hogy érthetőbb legyen a dolog, na de azért ahogy néztem, a hangulat megvolt. Állítólag a zenekar első koncertjét nyomta, ennek ellenére sokan tudták a szövegeket. Bár ez betudható annak is, hogy le lehet tölteni a zenekar kevésbé jól sikerült és hangzó demóját. Nem volt rossz, törekedtek viszonylag az ötletességre, ám egyelőre ez így elég gyengusra sikerült. Elsőnek mondjuk nem rossz, pláne ilyen közönséggel, öröm volt nézni. Itt mondjuk tényleg lehetett találkozni olyasmi fogalmakkal, hogy 'unity'. Nem úgy, mint butapesten. Ja, majdnem elfelejtettem, nyomtak egy Hátsó Szándék számot, az Összetörvét. A szándék ugyebár dicséretes, de az előadáson még van mit javítani. Amúgy meghallgattam a demójukat, bár ezt már írtam fentebb. Kb. azt adja vissza, amit élőben is produkált a zenekar. De azért élőben minden jobb, ugyebár.

Kisebb szünet és pakolás után máris jött a salgótarjáni Not This Time, akiket már egyszer láttam Salgótarjánban a Hold X True előtt. Akkor nem nagyon fogott meg, most viszont, hála a közönség reakciójának is, teljesen letaglózott. Hihetetlen nagy energiával nyomták le az alig 20 perces műsorukat, tele rengeteg dühvel. A srácokban mintha a hétköznapi szorongások felszínre törtek volna, és mindezt átalakítva valami nagyon pozitívat adtak át. Nekem nagyon tetszett, tényleg, bár ehhez hozzátartozik az is, hogy az ő zenei stílusuk állt a legközelebb hozzám. Ilyen oldschool hardcore keverve néha némi grinddal, szerencsére csak nagyon kevéssel. Tényleg, le a kalappal. Időközben leszedtem az EP-jüket is, az viszont nem tetszett, a zenéjüket élőben kell látni illetve inkább átélni.
Szóval ugye hamar végeztek a srácok, mentem is egy újabb gyömbérért, amitől már lassan kezdett fájni a hasam, mert a megszokottól kicsit többet ittam (ugye vidéken kicsit olcsóbb minden).

Ezért kicsit szédelegve álltam be megnézni a szintén salgótarjáni Diszkrét Félhomály programját. A szórólap szerint ők minimal rock and rollt nyomnak. Hát, nem tudom mit rejt ez magában, de az tény, hogy ők voltak az est legképzettebb zenészei. Nagyon meglepődtem, helyenként egészen ötletes megoldásaik vannak, és nagyon hangulatos zenét nyomtak. Mondjuk az ének lehetne valami egyénibb, ha már zeneileg is kezd olyasmi kialakulni náluk, ez a félig elviszes hang nem nagyon jött be. Mindenesetre nagyon meglepődtem, mikor játszottak egy Dead Kennedys számot, a Holiday in Cambodia-t. Elsőnek is azért, mert hogy milyen kulturáltak a zenekartagok, másrészt azért, mert a zenekar baráti körén kívül szinte senki sem ismerte ezt a számot. Ez nagyon nagy baj, tessék kulturálódni! Szóval amilyen jók voltak, annyival kevesebben is értékelték őket. Bár nem tudom, annyira engem se fogott meg, ez tény, de azért jóval több figyelmet érdemeltek volna, mint amennyit kaptak. Mindenesetre jók voltak. Ja, nekik is van fent egy demójuk, amit utólag megint csak meghallgattam, és rájöttem, hogy szar. Koncertjük és a demójuk között ég és föld a különbség. Ezeket a srácokat is élőben kell látni és átélni, nincs mese.
Ezután viszont nagyon hosszú szünet keletkezett. Ennek okát nem nagyon volt kedvem megfejteni, úgy hogy ittam inkább egy kis szódát, mert a gyömbérből már erre a napra elegem lett.

Lassan aztán elkezdte a Kultúrkör is a programját. Ahogy így végignéztem a zenekaron, megnyerő kinézetű modokból és skinheadekből álltak, legalább is amennyire én ebben a témában tájékozott vagyok. És tényleg, életvidám srácok életvidám táncolós, olykor (tudjátok, most jönne a poén, hogy 'oi-kor') punkos zenét nyomtak. A közönségnek nagyon tetszett, azonban én rájöttem, hogy ez nem egészen az én világom. Nekem ez túl egyszerű és hosszú. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszul nyomták volna, tényleg jól nyomták, de ekkora már átvette az irányítást felettem a honvágy, úgyhogy haza is mentem olyan három negyed óra Kultúrkör után. A zenekartól nem találtam hangzóanyagot, szóval az ő demójukat most nem húzom le, hehe.
Kellemes kis buli volt ez, az biztos.