Paulo Wanchope

Igazi futballista családból származik, hiszen édesapja is az élvonalban szerepelt Costa Ricában, testvérei közül pedig Carlos és Jorge is felhúzhatta már a Costa Rica-i válogatott mezét. Paulo hazájában a CS Heredianóban kergette a labdát, és ezzel a csapattal már 18 esztendősen bajnoki címet nyert 1994-ben. Ráadásul a kosárlabda is igen jól ment neki (nem csoda, hiszen majd két méter magas), és annak idején az egyik amerikai egyetem sportösztöndíjjal csábította. Paulo azonban inkább a labdarúgás mellett döntött, és jól tette: 1996 elején az angol Derby County Costa Ricában edzőtáborozott, és szakvezetői ott figyeltek fel a fiatal tehetségre. Szerződést ajánlottak neki, és a bajnokság végén a közép-amerikai be is mutatkozhatott az angol élvonalban. Nem akárhol: első bevetésére a Manchester United otthonában, az Old Traffordon került sor, ez azonban egyáltalán nem zavarta Wanchope-ot. A teljesen ismeretlen csatár az egész védelmet kicselezve szenzációs gólt szerzett, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Kosok 3-2-re nyertek a Vörös Ördögök ellen. A következő idényben természetesen már kezdő volt a Derbyban, és ezt 13 bajnoki találattal hálálta meg. Egy évvel később valamivel kevesebb gólt szerzett, "mindössze" kilencszer volt eredményes, és 1999 nyarán a londoni West Ham Unitedbe szerződött. Noha ott is sok gólt rúgott (egészen pontosan 12-t), a szurkolók kegyeibe mégsem férkőzött be, mert legalább kétszer annyi hatalmas lehetőséget elpuskázott. Így aztán ismét klubot váltott, és az élvonalban frissen feljutott Manchester City csatára lett. Eleinte Manchesterben is jól ment neki a játék (első hazai mérkőzésen rögtön mesterhármast vágott), de azt nehezen fogadta el, amikor kispadra ültették. Végül egészen 2004 nyaráig maradt a kék-fehéreknél, időközben egy súlyos térdsérülésen is átesett, de a 2002-es világbajnokságon azért szerepelt. A 2004-2005-ös pontvadászatot a spanyol Málagában töltötte, majd a katari Al-Garaffába igazolt, ahonnan nemrégen visszatért hazájába, a Heredianóba.

Gilberto Martínez

Nagy munkabírású futballista, aki a jelenlegi szövetségi kapitány, Alexandre Guimaraes felfedezettje, az ő első mérkőzésén, a Guatemala elleni pótselejtezőn volt először kezdő a nemzeti tizenegyben még 2001-ben. Pályafutását Deportivo Saprissában kezdte, itt lett télvonalbeli játékos. 1999-ben az ifjúsági válogatottal ott volt a korosztályos világbajnokságon. A 2002-es World Cupon a Costa Rica-iak nagy felfedezettje volt, teljesítményének köszönhetően leigazolta őt az olasz élvonalban szereplő Brescia, és Martínez a Serie A-ban sem teljesített rosszul, hiszen két éven keresztül alapember volt egyesületében. Némi meglepetésre a kiesést követően is maradt a klubnál, így jelenleg most a másodosztályban futballozik. A gárda első számú balhátvédje, a bresciai közönség kedvence, beceneve: Tuma.

Carlos Hernández

A Ticos középpályása, 1982. április 9-én született, és első klubja az Universidad de Costa Rica volt, amely hazája másodosztályában szerepel. Innen is meghívták azonban a korosztályos válogatottba, amellyel szerepelt a 2001-es U20-as világbajnokságon. A tornán egy gólt szerzett, és az együttes némi meglepetésre továbbjutott csoportjából. Hernández ezt követően igazolt az ország egyik legpatinásabb klubjához, az Alajuelenséhez, amelynek színeiben 2002 augusztusában mutatkozott be. Az első idény még a beilleszkedéssel telt, de így is bajnoki címet szerzett, a következő szezontól kezdve pedig már alapembernek számított. 2004 őszén ott volt az athéni olimpián, majd a bajnokság második felében remekelt: a 2005-ös clausurában az alapszakaszban nyolcszor talált be, az elődöntőben két, a fináléban pedig egy gólt szerzett, aranyéremhez segítve a csapatot. Be is került a válogatottba, és a vb-selejtezők során két gólt szerzett.

Ajánlat:

1. Costa Rica
2. Costa Rica-ról
3. VB-selejtezők
4. Sztárok
5. Játékoskeret