Szorítónyolcas: (kézben) csinálunk egy hurkot, aztán csinálunk egy másik hurkot a kötél másik végén úgy, hogy a szabad szárak egy oldalon (fent vagy lent) legyenek, egymással párhuzamosan, de ellenkező irányba menjenek.

(fán) vízszintes ágon átdobjuk a hosszabb részét, majd a felénk lévő rövidebbel megkerüljük az ágat jobbról, majd balról, hogy ismét lefelé lógjon, aztán a keletkezett X bal alsó szára és a fa között bedugjuk.

Csúszó hurok: a rövidebb szárral a hosszabb szárra kötött szorítónyolcas. Csinálunk egy hurkot, hogy a rövidebb szár a hosszú felett menjen, majd a rövid szárat hátulról megkerülve kivezetjük a hurokból, aztán balra vezetjük, hogy párhuzamos legyen a hosszú szárral, aztán a rövid szárat a hosszú felett hátulról szintén előrevezetjük, a keletkezett hurkon át.

Sátorfeszítő csomó: olyan mint a csúszó hurok, de miután megcsináltuk a hurkot és a rövid szárat hátulról megkerülve kihúztuk a hurokból, ezt újból megismételjük, és csak ez után folytatjuk a csúszóhurkot.

Svábhurok: a kötelet kettéhajtjuk, majd a hajlás végét vissza ráfektetjük, és az így keletkezett két lyukba az ujjunkat bedugjuk, lent összeszorítjuk, és így kihúzzuk.

Dupla csúszóhurok: csinálunk egy svábhurkot, és a svábhurok hurokjába a kötél másik két végét átdugjuk és megszorítjuk rajta a svábhurkot.

Állóhurok:(egyszerű duplacsomó) a kötelet meghajtjuk úgy amilyen méretű állóhurkot akarunk, aztán a rövidebb szár vége felett, a meghajtott részből (dupla szárú) kötünk egy egyszerűcsomót.