Derrick Colemant. A veszteséglista legjelentősebb tétele a belső posztokon ponterős Corliss Williamson (Phialdelphia) lett, rajta kívül az állandó játéklehetőséget kapók közül a remek kezű Mehmet Okür távozása (Utah Jazz) tűnt számottevő veszteségnek.

Mivel a sikercsapat magja együtt maradt, a legtöbben újabb menetelésre számítottak, azonban a 2004-05-ös idény kezdete számomra is óriási meglepetésre meg sem közelítette az előzetes várakozásokat. Larry Brown csapata a szezonkezdettől húsz meccsen át az 50 %-os küszöb környékén botladozott, amire még az sem lehetett magyarázat, hogy a november 19-i Pistons-Pacers meccsen kirobbant förtelmes tömegbunyó miatt Ben Wallace 5 találkozóra szóló eltiltást kapott. Az új szerzemények közül az agg Colemannek 2005 január 06-án megköszönték addigi nem éppen áldásos tevékenységét, a michiganiek jóllakott társaság benyomását keltették. Hogy mi hangzott el az újévi fogadalmakkor nem tudni, de Big Ben és társai 2005-ben új erőre kaptak, elkezdtek úgy játszani, ahogy címvédőként mindenki várta tőlük. 2005 márciusának már a Középső Csoport élén, hetes sikerszériával futottak neki, úgy hogy az utolsó 13 meccsükből mindössze egyet buktak el. Március közepén a csapat edzőjét, Larry Brownt műtötték (csípő), de a Pistons tovább menetelt, különösen Tayshaun Prince csapott a lovak közé. Az alapszakaszt a michiganiek végül ugyanúgy 54-28-as mérleggel zárták, mint egy évvel korábban, így keleti másodikként kezdték meg az egyenes kieséses szakaszt.

A playoffban Hamiltonék első ellenfelei Iverson Hetvenhatosai voltak, de ők még nem tanúsítottak túl nagy ellenállást a szokásos kiegyensúlyozott csapatteljesítményét nyújtó Detroit ellen. Jó szokás szerint hol a két Wallace valamelyike, hol Hamilton nyújtott kiemelkedőt, másszor Billups és Prince táltosodott meg, és a tömeges jó támadóteljesítmény a satuszerű védekezéssel kombinálva megoldhatatlan feladatot jelentett a Philly számára, amely Iverson heroikus teljesítményével azért szerzett egy becsületgyőzelmet. A második körben jött az alapszakaszban a Detroittal együtt az NBA botránykrónikájába bekerülő Indiana. A detroiti Palotában a reguláris szakasz első derbijén a fent említett tömegbunyó zajlott, a második 90 percet késett egy bombariadó miatt (valaki közölte, hogy bomba van a Pacers öltözőjében). Ezek után a párharc első összecsapása meglepően simán zajlott le, a hat napot pihenő Pistons 96-81-re győzte le az egy nap szünet után pályára lépő Pacerst. A második detroiti összecsapáson fordult a kocka, a Pistons az első negyedben összeszedett 15 pontos előnyét elkényelmeskedve fura mód leginkább lelkesedésben alulmaradva szenvedett vereséget (83-92). A harmadik találkozót ismét sikerült elbukni, így a michiganiek kénytelenek voltak megkongatni a vészharangot. Rasheed Wallace a sajtótájékoztatón garantálta a negyedik meccsre a Pistons-győzelmet, és a többiek segítettek a szava betartásában. Igyekezetük a szokásos kiegyensúlyozott csapatteljesítménnyel odáig fajult, hogy a Pacers több meccset már nem is fogott, így végül a detroitiak 4-2-vel meneteltek a Miami elleni keleti főcsoportdöntőbe.

Habár az alapszakaszban a floridaiak voltak az acélosabbak, a Pistons a Miamiban rendezett első mérkőzésen rögtön megmutatta, hogy melyik a két gárda közül a címvédő, és miért. Amíg Larry Brown legényei közül jó szokás szerint hatan dobtak kétszámjegyűt, Prince főszereplésével az addigi rájátszás-hős Dwyane Wade-et sikerült 25-ből 7 sikeres dobáskísérleten tartani, a combizmával bajlódó Shaq meg megállt 20 pontnál és 5 lepattanónál, miközben a Detroit az utolsó 4 perc 36 másodpercben már nem kapott kosarat (90-81). Egy megingás után Wade a második floridai összecsapáson elővarázsolta a jobbik arcát, 40 pontjára nem volt, aki az ezúttal kissé haloványabb Pistonsban érdemben válaszoljon. A Miami a meccs elején jelentős előnyt szerzett lerohanásokból, míg Billups például 8 labdát adott el az első negyedben - ezt pedig 38%-os dobáspontossággal mezőnyből, 65%-kal a büntetővonalról nem lehetett ellensúlyozni (86-92). Hamilton elégedetten nyilatkozott arról, hogy most már elég lesz a hazai találkozókat hozni, ez a terv azonban már az első detroiti meccsen befuccsolt: hiába dobott "Rip" 33 pontot, miközben a Pistons kosarasai a bírókkal vitatkoztak, a Miami a 36 pontos Wade és a 24 pontos Shaq O'Neal vezetésével visszaszerezte a pályaelőnyt (104-113). A második detroiti derbin viszont nem volt pardon, Hamiltonék a sorozat legnagyobb különbségével verték a Shaq faultproblémái miatt vérszegény Miamit. Miamiba visszatérve ismét változott a helyzet, a Pistons nem bírta elviselni Rasheed Wallace láthatatlan embert majmoló betlijét (2 pont, 3 dobáskísérletből), noha az ellenféltől Wade bordasérüléssel kidőlt a harmadik negyedben. A kiesés szélére sodródva a hatodik - detroiti - konfrontáción Wade hiányát kihasználva Billupsék hengereltek, majd nagyobb tapasztalatukat kihasználva szorosan, de begyűjtötték a hetedik meccset is a két sérült szupersztárral felálló Miami ellen.

A döntőben borzalmasan kezdtek a San Antonio Spurs ellen, mire felocsúdtak a kábulatból, a tarthatatlan Ginobili miatt két nagy ruhát is kaptak a Sarkantyúsoktól. A harmadik találkozóra fordult a helyzet, a három detroiti derbiből az első kettőn a Pistons lépett fel agresszorként, nagy verést osztott Duncanéknek. Az ötödik összecsapáson mindkét csapat remekelt, de a meccset hosszabbításban Horry sorsdöntő triplájával a Spurs nyerte (95-96). Miközben a mester Larry Brown távozásáról tucatnyi pletyka-szóbeszéd keringett, Hamilton és társai összeszorított fogakkal egyenlítettek Texasban, ám a hetedik mérkőzés utolsó negyedbeli hajrájának köszönhetően végül bajnokként mégis a Spurs ünnepelhetett. Az egyébként ország-világ előtt elismert Larry Brown mester a rájátszás alatt útszéli lotyóként incselkedett több alakulattal is. Előbb a Cleveland elnöki posztjáról tárgyalt a Cavs tettre kész tulajdonosával, majd a New York Knicks felé hallatott csalfa szirénhangokat. Nemcsoda, hogy az úriemberként megőszült tulajdonos, Bill Davidson megelégelte az aknamunkát, így a bajnoki finálé után maga rúgta ki az elmozdítását kiprovokáló Brownt, és a helyére a Minnesota egykori trénrét, Flip Saunderst ültette.