A holtszezon jobbára azzal telt, hogy a 2003-04-es sikerekből oroszlántészt vállaló, ám a harmncas évei küzepén járó Sprewell és Cassel busásan megfizetett, többéves szerződéhosszabbítást követelt, de a menedzsment nem rettent meg a kosarasok zöldasztalos akciójától, így a mindkettejük egy jövő nyári új kontraktus kiharcolása érdekében volt kénytele-kelletlen nekivágni az új szezonnak. A menetelés idején maródi Troy Hudson felépült, Kevin Garnett folytatta lassan megszokottá váló fenomenális játékát, így senkit sem ért hidegzuhanyként, hogy az Erdei Farkasok igazi bajnokesélyeshez méltó módon kezdték az idényt.

A jobbára csak bemelegítésként szolgáló első másfél hónapot 14-7-es mutatóval zárták, de karácsony után mintha elfelejtették volna. hogy a ajándékosztogatás ideje lejárt. egyre-másra adták a győzelmeket az ellenfeleknek. A vereségek közül némelyik egész arcpirítóra sikeredetett, sikerült például kikapni az újonc Charlotte Bobcats gárdájától. Zsinórban négy bukta után 2005. január 07 -én igen cudarul állt a helyzet, az egy évvel korábban parádézó Erdei Farkasok 30 derbiből alig tizenhatot abszolváltak győzelemmel. Egy héttel később tovább süllyedt Garnették hajója, a harmincnegyedik derbi után a csapat leült az 50%-os küszöbre, ez ennyi meccs után 1997 januárja óta nem fordult elő velük. A mélyrepülést egy rövid győzelmi sorozattal sikerült ugyan megállítani, de a sérült Sam Casselt nélkülöző csapat egész télen festett inkább néhány kiszáradt veterán és formán kívüli megváltó elképzelés nélküli gyülekezetének, mint a bajnoki cím egyik várományosának. A koncentráció hiányát mutatta, hogy a februárt úgy élte meg a gárda, mint aki ellen az ellenfelek a legpontosabban hajigálják a triplákat, ráadásul időről időre puha hozzáállással bojkottálták a büntetővonalat, aminek rendszerint elszomorító zakó lett a vége. A vezetőség nehezen határozta el magát a változtatásra. Az egykori bostoni legenda, most T-wolves elnökhelyettes McHale 2005. február 12-én megköszönte jóbarátja, Flip Saunders vezetőedző addigi munkáját, majd maga ült le a kispadra. Erőfeszítései ideig-óráig eredményesnek tűntek a 25 diadallal és 26 vereséggel átvett gárdánál, de az Erdei Farkasok nem tudták követni a rakétasebességgel talpra álló Denver tempóját. Habár Cassel felépült és március végén Garnett vezérletével sikerült felépíteni egy ötös sikersorozatot, végképp elúszott a hajó, amikor a Minnesota április 09-én kikapott attól az Atlantától, amelyik akkor éppen zsinórban 14 vereségen volt túl, a liga leggyengébb mérlege mellett. Garnették végül 44 győzelemmel és 38 vereséggel, a Nyugati Főcsoport kilencedik helyén zárták az idényt, óriási csalódást keltve, lemaradva ezzel a rájátszásról. A hatalmas kudarcot a vezetőség sem hagyta szó nélkül. Az idény előtt a 3 évre 21 millió dolláros szerződési ajánlatot a családja etetésének szükségletével visszautasító Sprewellt akkor se szerződtették volna újra, ha ő fizet, míg Casselt odaadták a Clippersnek Marko Jaricsért.