Kezeket fel, aki szereti a RUN DMC-t! Ahogy látom, elég sokan. De most az nyújtózkodjon, aki a RUN TMC-t is szereti! Micsoda, hogy kik ők? Nos, a 90-es évek kezdetén becézték így a Warriorst, három meghatározó játékosa után. Tim Hardaway, Mitch Richmond és Chris Mullin voltak a csapat „kismotorjai”, látványos és eredményes (átlagban 72,5 pont meccsenként 1991-ben) játékuk ellenállhatatlanul vonzotta a nézőket a stadionba. Idegenben is. A helyzet Webber és Sprewell érkeztével tovább javult, ám a rájátszásba 1994-ben kerültek be utoljára. Ennek több oka is volt: az öbölparti dagállyal rendre visszatérő sérüléshullámok, Don Nelson és Chris Webber kibékíthetetlen ellentéte, tulajdonosváltás. Chris Cohan vette át a csapatot, aki Garry St.Jeant nevezte ki szakmai igazgatónak. Azóta e páros „munkássága” a Warriorst az alsóház poklába, hűséges szurkolóit mély apátiába süllyesztette. Néhány kiragadott példa a dicsőségtablójukról: lényegében elcserélték Tim Hardaway-t Bimbo Colesra, Webbert Gugliottára, Vince Cartert Jamisonra, Jamisont Van Exelre, Gilbert Arenasért pedig nem kaptak semmit. A Golden State jelenleg a 11. rájátszás nélküli szezonra (ebben rekorder) hajt, vélhetően „sikerrel”. Nem a következetesség jellemzi a csapatot, most nyáron egy áldozatokkal terhes, de ígéretesnek tűnő takarékossági programot adtak át az enyészetnek egy szempillantás alatt. Ezért a szépre emlékezni vágyó Warriors-szurkolóknak a közeljövőben is csak a nosztalgia marad. Felidézhetik a Philadelphia Warriors néven indult franchise két korai bajnoki címét (1947, 1956), Wilt Chamberlain kék-fehér-arany színekben dobott 100 pontját, majd az 1975-ös, immáron Oaklandben, Rick Barry vezérletével nyert aranygyűrűket. Régi szép idők…