EGY SRàC A FòRUMRòL:
Gigi szeretnèk toled kèrdezni valamit..
Amikor kèszìtesz egy dalt.. Vagy èpp befejeztèl egyet…
Visszagondolsz rà, hogy sikerulte kifejezned azt az èrzèst, ami Benned van?

Hogy jò-e a verselès..
Hogy jò-e a kivitelezès…
Hogy megfelelo-e a dal hangulata…

Nem gondoltàl mèg rà soha, hogy milyen lenne, ha azt a dalt jàtszanàd egy live-on?
Hogy lehet, hogy a bulizò emberek megàllnak a beàllò csendben, ès a fejuket fogjàk..
Egy pozitìv csendben...A kozonsèg csendjèben…
Vagy esetleg ez a dal energiàt ad majd, ès ugràlàsra, èneklèsre kèsztet a ritmus, màr az elso hallgatàstòl…
Gondoltàl màr ezekre a dolgokra, mikozben zenèt komponàltàl?

GIGI:
Csakis ès kizàròlag erre gondolok…

vagyis azokra a pillanatokra, amiket majd egyutt èlunk àt..

Ezek mindig hullàmzanak…amit elkèpzelek... àlmodok... làtok azokban a pillanatokban, amikor “megtervezem” az àlmaimat…

Nem…nem…ezt nem lehet elmagyaràzni…abba is hagyom…

Az elso èlmènyeim a studiofelvètlekkel “”CSAK”” azèrt jottek lètre, ez egy szuksèges javaslat volt azokra az estèkre, amiken folyamatosan sajàt magamròl àlmodoztam (elkèpzeltem egy “E’N-t”) (magyarul azèrt kezdett studiòban dolgozni, hogy ne unatkozzon)


...remèlem, mindenki àtèrzi majd egyszer az “onpusztulàst” amit èn àtèltem

.

Soha, mèg a legmerèszebb àlmaimban sem mertem elkèpzelni azt, ami most Tortènik velem..

.

Ma elmesèlem nektek a tortèneteimet
"""Mindig ugyanazzal a szàndèkkal"""
ès foleg azoknak, akik pròbàltak engem megvàltoztatni..
…de nem sikerult nekik...