Interjú: Gigi D’Agostino

Készítette:


Két év csend után a „dance költője” visszatért. Nagy stílusban, mint mindig. “Silence e.p. - Underconstruction 1” a címe az Ő új művének, bennfoglalva 11 számot, köztük az aktuális dalt, a “Silence”-t. Ez egy tökéletes alkalom, hogy beszéljek vele, és megismerjem a benyomásait.

-Szia Gigi, Isten hozott! Két év csend, két év “titok” és két év várakozás. Mik voltak a távolléted igazi okai?
-Beh (nem tudom)... a magyarázat nagy része a legutóbbi lemezem még ezelőtt a csend előtt: “Egy nap hiszed... hogy biztos leszel... és hogy... egy nagy ember leszel... másképp... felkelsz és mindent... a nulláról kezdesz”. Bele is keveredtem egy vitába, azonban “kihasználva” a sikerhullámot, amiben éltem, minden “biztosat” megváltoztattam, ami körülvett. LENNI akartam... nem csak hinni, hogy LESZEK... Gigi D’Agostino akarok lenni... és nem egy áldozat…. Egy a „módok” közül, hogy mélyebben megismerjük egymást, vagy egy jó út afelé, hogy merjünk új utakat járni.
-"Silence e.p." a te új projekted, a pillanat csodája kétévnyi munka utána. Meséld el nekünk, hogy született meg tőled ez a projekt.
-Ez nem kétévnyi munka csodája... ebben a két évben sok ösvényen át “gyalogoltam”... köztük a "Silence e.p."-n is. Egy átmenet a Zenében, ami ugyanúgy született, mint a többi átmenet vagy rész, amik újra átnéznek... a Képzeletből és a leírásból születtek amiket érzek (hallok), vagy látok, miközben elképzelek. Kicsit nehéz elmagyarázni, mert ez nem megy olyan könnyen, hogy szépen elmegyek, elképzelek valamit, aztán fogom magam, és csinálok egy új valamit... inkább olyan, mintha kölcsönt vennék fel, és azzal kezdenék valamit. Szerintem sokkal könnyebb alkotni, ha hagyjuk repülni... és nem megy, ha csak matematikai kalkulárásként tekintjük vagy sikerhozónak... sajnos, így sok eset történik... mert szerintem a zene nagy része, amit a rádióban hallgatunk, TV-ben vagy diszkóban, leblokkolja az egész gerincének a működését.
-“Silence egy elmélkedés a csendről... mert a csend nagyon szép tud lenni, de néha nagyon pusztító.” Egy igazán erős mondat. Igazán visszatükrözi mindazt, amit a napokban próbálsz?
-Hiszem, hogy a “nem csend” sokszor halálosabb... persze, valamikor a csend is halálos... nem létezik tökéletes egyensúly, de biztosra tudva, sok ember létezik, aki beszél és nem kényeskedik... és igazán kevés, akik kényeskednek a csendben, ez nem érdekli őket, és folytatják a beszélgetést. Összefoglalva... sokkal könnyebb beszélgetésre hajlamos embereket találni, mint munkára hajlamosakat... sokkal kényelmesebb... “sokkal könnyebb kritizálni egy őrangyalt, mint megközelíteni...”.
-Mire emlékszel a kezdésedből, a “mediterrán progresszív” időszakából, ami megismertetett téged a nagyközönséggel?
-Emlékszem az első próbálkozásokra, amik során sok lemezt, riportert, rádiót, helyi ügyintézőt kaptam..... és így tovább... és így tovább... senki sem hiszi el azt, amit láttam... csak a közönség... aki mindig hűséges volt hozzám...
-Ez egyik legsözsöltebb előadó voltál a zene témájában. Idegesít ez téged?
-Jó kérdés... nem idegesít... úgy hiszem az Elisit jó elixír volt a dance zenének... (bocs’, ez egy kicsit kemény volt). Mondtam, az sem zavar, ha újrakezdeném az egészet a legelejétől... a mutatás helyett. Utána az “Un giorno credi” az olasz dance-t “szabállyá” tette... ahol az olasz nyelv volt az első. Így vettem fel ezt a dözsölt létet egy megbecsült mozdulatként... ha mindennek a nagy része is, amit csináltam ki nem kerülhető... a kisebbségi komlexus széttépi...
-Jó a kapcsolatod a DJ kollégákkal? Van valaki, akivel rendszeresen beszélsz?
-Itt van a nyelvem hegyén... ha eszembe jut, elmondom.
-A hangzás, amit csináltál és a prépost tovább veszi fel a beleegyezést. Gondolod, hogy 2004 stílusa így alakul?
-Szép lenne, ha így folytatódna 2004, de jó lenne egy mágus, aki meg tudná mondani, hogy mi fog történni jövőre.
-Gondolod, hogy Olaszországban még mindig kevés a tisztelet a külföldi zenei szinthez?
-Olaszországnak ott van a spagetti és a pizza... de egyszer minden továbbmegy... a nápolyi zene az egész világot megtanította... használhatnak kemény rock-ot, trance-t, pop-ot, technot... és így tovább... de a mediterrán harmónia mindent felülmúl...
-Mik a terveid a jövőre?
-A jövő tervei...
-Beszéljünk a jól ismert programodról a RIN-en (meghatározott időben), ami szerintem sajátos a maga műfajában. Ugyanígy vélekedsz róla?
-Igen... mindenekfelett nem egy zenei faj... nincs programozva... ezért nem is egy program... viszont egy szálló mozgás... egy pontból egy irány felé haladás... és ez miután minden újraindul fejből és más irányba megy... egy pontból sokat beszélek... és bár nem beszélek semmit egy másik pontból... nem is tudom hogy mondani... összefüggéstelen a tisztaságban. Általában keresek egy “fonalat”, amit követhetek... hogy megtaláljak egy biztos “pseudonyugalmat”. Ez nem mindig sikerül... például... ha meghallgatsz kétszer egy rádióadást... és az adás mid a kétszer rock-kal kezdődik... a harmadik hallgatásnál azt várod, hogy az is rock-kal kezdődik... és ha nem így lesz, el lesz terelve a figyelmed az “elterelt léted” felé, és ledöbbensz a változástól...
-DJ és producer. Két elfoglaltság gyakori a dance-ben karonfogva mennek. Szerinted mi az igazi különbség a két dolog között, melyiket szereted jobban?
-Nem tudok erre neked logikus magyarázatot adni... mindkettőt szeretem csinálni... és hiszem, hogy egyik a másik nélkül nem tud élni... vagy talán igen, de akkor teljesen másképp... szerintem nincs csak olyan, hogy “lemezrakó”, aki csak táncoltatja az embereket. Egy DJ nem csak egy “lemezrakó”, aki csak táncoltat... neki kell lennie magának a zenének...
-Internet korszak. Gondolod, hogy az mp3-ak tényleg eluralkodnak, és ez a krízis becsípi a többi diszkográfiát?
-A krízis, ami becsípi a diszkográfiát a a központi hallgatást blokkolja több zenei előadóknál, akik a pézt üldözik. Nézd... valaki nyitni akar egy éttermet, hogy megindítsa a többieket és nyilván sokat keressen... ez az ember aggódni fog, hogy minden ízlésnek eleget tegyen.... ellentétben, ha valaki nyitni akar egy éttermet “csak azért”, hogy keressen, elkezd aggódni , és mindet olcsón vesz meg, eltekintve az ízlésektől... mert már arra sokat költött, hogy reklámozzon. Összegezve, szerintem túl sok zenét csinálnak “klasszikus mértékkel”... és ezek “fontosak”... ha erre vezetik a közönéget... ha a piac folytatást akar látni... üldöznie kell a varázst... a pénz a következményekhez vezet... elköltöd a pénzt olyasvalamire, ami nem nyűgöz le? Biztosan nem... és ezért valami mással próbálnak előrukkolni...
-Mit tanácsolsz mindazoknak, akik bele akarnak kezdeni egy DJ- és producerkarrierbe és példaképük olyan, mint Gigi D’Agostino?
-Egy tanácsot, amit sms-ben küldtem még egy DJ barátomnak az első fellépése előtt... “nem” zenélni, hogy megmutassuk a barátokat, vagy a munkához való köt#337;dést, ha sikeres vagy... “nem” zenélni, ha meg akarjod mutatni, hogy tudod... “nem” zenélni, hogy jó jegyet szerezz... “nem” zenélni, hogy elmondhasd “ezt én játszottam”... “nem” gondolni az ottlétre, és zeneórákat adni... “nem” próbálni rátenni... próbálj meg egy pontot nézni, ahonnan ők visszanéznek rád... “ne” akadályozd meg őket...Végezetül üzenj valamit a rajongóidnak.
-Közönöm, Gigi, majd leközelebb!
-Mindenek előtt neked, amiért szakítottál rám időt a beszélgetésre... és mindazoknak, akik hagyják, hogy tovább szóljon a zene... ők az igazi főszereplők, mindazokkal, akik csak lesznek főszereplők... Köszönöm mindezért!

© Lil'Dash fordítása