Hátvédek (guards)

• Gary Payton (1990-2003): Levegővétel helyett is a száját jártatta, de a 90-es években nem csak verbálisan terrorizálta a mezőnyt. Akadtak nála jobban passzoló játékmesterek, de egy az egyben játszi könnyedséggel oktatta az emberét. Ha az edző őt állította valakire, azt 48 perc erejéig nyugodtan lehetett eltűntnek nyilvánítani.
• Dennis Johnson (1976-1981): Még egy védekezőspecialista, aki ugyan Bostonban nőtte ki magát legendává, de a Szuperszónikusok egyetlen bajnoki címe megszerzésének talán legkézenfekvőbb okát DJ-ben találhatjuk. Középtávolról biztos kezű, önzetlen játékmester, aki ha a pályán kívül teszi azt, amit a védekezésének hívtak, lopás és testi sértés miatt több évet csücsülhetett volna a rácsok mögött.

Csatárok (forwards)

• Shawn Kemp (1989-1997): Seattle-i korszakában valódi fitneszreklám, Paytonnal párban állandó kedvence volt minden sportfotósnak. Ruganyosságát egy szöcske megirigyelhette volna. A 90-es évek közepén úgy tűnt, ő lesz az erőcsatárok között Karl Malone utóda, aztán egy elbaltázott szerződés és a drog mindent tönkretett.
• Spencer Haywood (1970-1975): A Seattle legjobb bedobóinak nincs szerencséje a drogokkal. Haywood első öt NBA idényében a liga legprímább erőcsatára volt, aztán túlságosan sokszor szippantotta fel a fehér port.

Középjátékos (center)

• Jack Sikma (1977-1986): Egy hormonzavarosnak tűnő nyakigláb fehér fickó antisportos alkattal. Ne ítéljünk túl korán, mert ha Jack labdát kapott, kevesen tudtak mit kezdeni az alaposan iskolázott támadó mozdulatokkal, váratlan furfanggal. Keménykedni sem nagyon lehetett vele, mert Sikma volt minden idők legprímábban büntetőző centere.