Állatkísérletek: a tudomány szégyene
Az állatkísérleteket ellenző orvosok és kutatók abból az egyszerű és
objektív megállapításból indulnak ki, hogy az állatok nem alkalmazhatók
emberi modellként, mert a különböző fajok között túl nagy az eltérés.
Minden egyes faj biológiailag, fizikailag, genetikailag és
anantómiailag is jelentősen eltér a többitől, ezért lehetetlen
messzemenő következtetéseket levonni egy-egy kísérleti eredményből.
Napjainkban mind több orvos vonja kétségbe az állatkísérletek
eredményeit és véli úgy, hogy azok a tudomány zsákutcáját jelentik.
Egy-egy kísérleti eredmény valójában nem bizonyítja az adott
anyag /pl. egy gyógyszer/ mérgező voltát vagy káros mellékhatásait,
mert a kísérletben résztvevő két állatfaj kétféleképpen reagálhat.
Állatkísérletek
igazolják /!/, hogy egy adott anyagra az egerek 60 %-a másképpen
reagál, mint a patkányok, holott az egér és a patkány biológiailag igen
hasonlóak. Ha az elért eredmény egerek esetében más, mint macskák,
kutyák vagy patkányok esetében, akkor az ember vajon hogyan fog
reagálni a szóban forgó vegyi anyagra? Úgy, mint a macska, vagy úgy,
mint a patkány? Valójában senki sem tudja; erre az állatkísérletekből
nem lehet következtetni. Akkor lehet majd összehasonlítani az
eredményeket, ha a tesztelést embereken is elvégzik.
Ebből következik, hogy az állatkísérletek veszélyesek az emberre nézve,
hiszen emberi tesztelésre kerülhetnek olyan mérgező szerek, amelyek az
állatokra nem voltak káros hatással. Ennek az ellenkezője is igaz.
Számos az emberre esetleg pozitív hatású szer tesztelését leállították,
mert az állatkísérletek során nem váltak be.
A kísérletező orvosok is tudják, hogy egy-egy eredmény a többi fajnál
nem mérvadó, ezért mégis megtörténik, hogy olyan anyagokat tesztelnek
embereken, amelyek egy bizonyos állatfajra nézve mérgezőek voltak.
Ez az ellentmondás lehetőséget ad arra, hogy a gyógyszergyárak
bebiztosítsák magukat minden eshetőségre. Így kerülnek kereskedelmi
forgalomba veszélyes, sőt mérgező "gyógyszerek" is. A világon kb. 20
000 fajta gyógyszer kapható a patikákban, míg az Egészségügyi
Világszervezet csak 300-400-at tart valóban gyógyító hatásúnak.
Az is előfordul, hogy egy anyagra nemcsak, hogy nem ragálnak azonos
módon a különböző állatfajok, hanem pontosan ellenkező hatást vált ki
náluk.
Nézzünk erre néhány példát: az inzulin a humán gyógyászatban
nélkülözhetetlen gyógyszer, de a kísérletek során tyúkoknál, nyulaknál
és patkányoknál magzati fejlődési rendellenességet okozott.
Az arzén közismert méreg az emberre, de a sün vagy a juh szervezete
immunis rá. A sztrichnin semmilyen káros hatással nincs a
tengerimalacra vagy a majmokra, de méreg a kutyának vagy az embernek.
A gyilkos galóca néhány grammja akár egy egész család halálát okozhatja, de teljesen veszélytelen a nyúlnak vagy a macskának.
A sort hosszasan folytathatnánk; utoljára említsük meg a penicillint,
ami a kísérletek során azonnali halált okozott az állatoknak, mégis
továbbengedték emberi tesztelésre és így válhatott életmentő
gyógyszerré.
Hogyan is zajlik egy kutatás?
A nagy felfedezések mindig egy egyszerű klinikai megfigyeléssel
kezdődnek. Egy embercsoporton /járványügyi kutatás/ vagy egyénen
bizonyos ismeretlen tüneteket fedeznek fel. A kutatás első lépése, hogy
ezeket a tüneteket megpróbálják mesterséges úton állatokon is
előidézni.
Különböző fajokkal próbálkoznak mindaddig, míg sikerül az ember
tüneteit a lehető legpontosabban utánozni.
 Ezután
megkezdődik az ellenszer, az új gyógyszer kikísérletezése. Akkor
kezdődhet meg a tesztelés önkénteseken, ha újabb kísérletek
bizonyítják, hogy a gyógyszer gyógyítólag hatott az állatokra.
Mire
erre a pontra eljut a kutatás már számtalan állaton végeztek el
különböző fájdalmas kísérleteket, amelyekből nem következik semmi. Az
új gyógyszernek ugyanis háromféle hatása lehet az emberi betegségre:
javít vagy ront rajta illetve változatlan marad.
Számos tudós azért is tartja az állatkísérleteket a tudomány
zsákutcájának, mert hosszú évekig nem tudták elfogadtatni a világgal
pl. az alkohol vagy a dohányzás nyilvánvalóan mérgező ill. rákkeltő
hatását azért, mert állatokon nem sikerült reprodukálni a megfelelő
tüneteket. /A mesterségesen előidézett tüdőrák egy egérnél sohasem lesz
olyan, mint egy negyven éve napi három doboz füstszűrő nélküli
cigarettát elszívó embernél kialakult tüdőrák. (Nem beszélve arról,
hogy az összes kísérleti állatfaj jóval rövidebb ideig él, mint az
ember, ezért a krónikus betegségek vizsgálatára tökéletesen
alkalmatlanok - a szerk.)/
Akkor hát miért alkalmazzák még mindig az állatkísérleteket?
 Természetesen
érdekből. A kutatónak a karrierje szempontjából fontos, hogy minél több
"kutatási eredménye" legyen; az sem baj, ha az adott kísérletet őelőtte
már ezerszer elvégezték. A gyógyszergyárak pedig abban érdekeltek, hogy
állatkísérletekkel tudják igazolni az újabb és újabb gyógyszerek
hatékonyságát.
Ennek némileg ellentmond, hogy pl. Olaszországban az utóbbi tíz évben
több, mint 22 000 /!/ gyógyszerfajtát vontak be alkalmatlanságuk miatt,
holott az állatkísérletek a gyógyszerek pozitív hatását illetve
veszélytelenségét bizonyították.
Említsünk egy másik példát is: az USA-ban a General Accounting
Office 1976 és 1985 között a kereskedelmi forgalomba került 209 új
gyógyszer közül 198-at bevizsgálva arra az eredményre jutott, hogy azok
52 %-át kockázatos lenne gyógyítás céljára felhasználni.
 Természetesen
ezek a gyógyszerek is kiállták az állatkísérletek próbáját. Ezek után
nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban az ötödik vezető halálok a
gyógyszerek által okozott megbetegedések. /ún. iatogén betegségek/
Sokan érvelnek azzal, hogy az állatkísérletekre szükség van a súlyos,
ezideig gyógyíthatatlan betegségek kutatása miatt. Természetesen
egyetlen állatvédő sem vonja kétségbe a rákkutatás fontosságát, azonban
az egyre-másra felröppenő híresztelések a legújabb csodaszerekről
megalapozatlan reményt keltenek a betegekben.
A mai napig kereskedelmi forgalomba került, a rák kezelésére
használt gyógyszer patkányokon vizsgált gyógyító hatása és az embereken
klinikailag igazolt pozitív hatása közötti arány 10:1-hez. Ez az
alacsony szám a már korábban említett két megállapításhoz vezet,
vagyis, hogyha egy szer a patkányok állapotán javít még nem jelenti
azt, hogy az embert is gyógyítani fogja.
Másrészt pedig nem tudható, hogy hány - esetleg kiváló -
gyógyszert tettek félre azért, mert a kísérleti állatokra nem volt
gyógyító hatással. Végeredményben az állatkísérletek a rákkutatásban
csakúgy, mint a kutatás egyéb területén inkább hátráltatják, mintsem
elősegítik az igazi eredmények megszületését.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
