Good morning! 2001. tavasz
Get up! Get up, here is the morning!
Don’t sleep! Don’t sleep, the sun is shining!
You must get up as fast as you can,
Walk a bit and go to the graden.
You have to feed the hens and watering.
Get up! Get up, the sun is shining!
A Dunánál 2005/2006. tél
Te bölcs, öreg, drága Duna,
Segíts most, hogy válasz leljek!
Mondd! A szavad olyan tiszta,
Én hallgatlak majd, mint gyermek.
Máskor rohansz, most rám figyelsz,
Rám kacsintasz, játszani hívsz,
Zúgsz, locsogsz… mit mondasz? Szeretsz?
Én is téged, isteni Víz!
Nincs már kérdés, baj, se bánat,
Elmostad mind, nagy óriás,
Átsuhansz a Lánchíd alatt,
Búcsút intesz: Holnap! Viszlát!
Viszlát! Igen, holnap jövök!
Újra látlak, s boldog leszek,
Szebbé teszel múltat, jövőt,
Fényed győz az árnyak felett.
Arrivederci(1)! 2005/2006. tél
Azt mondod: „Viszlát,
Arrivederci(1), kislány!
Holnap más jön el,
Karom nem téged ölel.
Szeress mást, ne várj
Rám; a csalódás fáj!”
Csönd! Ne szólj, ne menj!
Maradj enyém ma, ölelj!
Ne szólj, szavad éget és fáj!
Hadd higgyem még: jó a világ.
(1) Ejtsd: árrivedercsi (viszontlátásra)
Hallom, hogy szól… 2005/2006. tél
Hallom, hogy szól még dalod,
De szíved ma másnak adod.
Azt mondod neki: szeretlek nagyon!
Mint tegnap nekem; s kié holnapod?
Azt mondod, hogy őrült dolog,
Ha csak veled vagyok boldog.
De mit tegyek, Drága? Ha itt vagyok,
Szívem csak neked, csak érted dobog.
Kérlek, hagyd még, hogy álmodjak,
Hogy karjaidban aludjak,
Ilyenkor enyém, csak az enyém vagy.
Ne ébressz fel, fájni fog a holnap.
Szerelem in italiano 2005/2006. tél
(Szerelem olaszul)
Azt mondod: ti amo tanto(1),
Hogy: ti prego, non andare(2),
S ma este sotto le stelle(3)
Te enyém, s én tiéd leszek.
Che bella canzone(4), Drága!
De hogy che sará, chi lo sá(5)?
Nem tudom, a fontos csak az:
Ölelj, csókolj… felicitá(6)!
(1) Ejtsd: ti ámo tánto (szeretlek nagyon)
(2) Ejtsd: ti prégo, non ándáre (kérlek, ne menj)
(3) Ejtsd: szotto le sztelle (a csillagok alatt)
(4) Ejtsd: ke bellá kánczone (milyen szép dal)
(5) Ejsd: ke szárá, ki lo szá (mi lesz, ki tudja)
(6) Ejtsd: felicsitá (boldogság)
R.G. rózsái 2005/2006. tél
Aludnék már, de nem jön az álom,
Két rózsádat magam előtt látom,
Hogy állnak a réten rendületlen,
Törékeny virágok tüskés testben.
Bár nem árthat nekik szél, se vihar,
A félelem néha beléjük mar:
Mi lesz, ha egyszer majd el kell menni,
Egymástól örökre fájó búcsút venni?
Akkor egy dalt dúdol talán a szél:
„Légy jó Drága, úgy fáj, hogy elmentél.
Néha gondolj majd a múltra és rám,
S jusson eszedbe: szívem visszavár.”
Játék 2006. tavasz
Te csak játszol velem,
Játék neked az élet,
S úgy tűnnek el az évek,
Hogy észre sem veszed.
Talán ha egyedül
Maradsz, s nem lesz, ki enni
Ád, hogy mi bánt, nem kérdi,
S csak a tücsök hegedül:
Az éjjel megérted
Mit jelent, hogy szeretlek,
Hogy lennék most melletted,
De te nem ezt kérted:
Sok nő hű szerelme,
Ölelése és csókja,
Erre vágytál, mióta
Csak megismertelek.
Ébredj, kérlek, Drága!
Romlott ajkak rebegnek,
Csak hazudják: szeretnek…
Én tényleg. Hiába?
Andrea A. 2006. tavasz
Nézem a csillagokat, talán Te is…
Anconában is fényesen ragyognak?
S a tenger hullámai mit suttognak?
A Duna még emlékszik, talán Te is…
A Lánchídra gondolok, talán Te is…
De ma az oroszlán, nézd, nem nevet rám.
Neki is hiányzol, ő is téged vár.
Szép este volt, emlékszem. Talán Te is…
Sokat gondolok rád, rám talán Te is…
Mikor a Szigeten fogtad a kezem,
Ahogy a tiéddel együtt vert szívem,
Hittem: örökké tart majd. Talán Te is…
Futnék most feléd, jönnél talán Te is…
Mondtad, hogy a szerelmünk véget nem ér,
Mégsincs már, csak pár öreg fotó, levél.
Ma még rólunk álmodom, talán Te is…
Magányos este 2006. tavasz
Fáj.
Hiányzol.
Szeretsz?
Már alszol?
Látlak?
Holnap?
Nem jössz…
Hiányzol.
Fáj.
Nézd, sírok… 2006. tavasz
Nézd, sírok még utánad,
Szívemben itt ül a bánat:
Elmentél. Ma is visszavárlak.
Búcsú 2006. tavasz
Régen csak te meg én.
Most én másé,
S te nem enyém.
Szeretlek még nagyon,
Senkit úgy sosem,
De örökre búcsúzom.
Raffael 2006. tavasz
Zene, Raffael, az életed. Játék.
Gyere, Raffael, táncoljunk! Csak játssz még…
Nevess, Raffael: az Élet csak árnyék,
De te, Raffael, legyőzted őt már rég.
Kékeszöld 2006. tavasz
Kék és szürke
a gondolat…
Fény a fűbe
beleharap:
zöld béke.
Apa 2006. tavasz
Én Apám, ki vagy a Mennyekben,
Kegyelemmel, jósággal teljes,
Aki ételt adtál s életet,
Tudnod kell: soha sem feledlek.
Bocsásd meg az én vétkeimet,
Miképpen én is tettem veled.
Gyere vissza, szeress, nevess rám!
Ott, hol te vagy, ott az én hazám.
Mert végül mind együtt leszünk ám,
S nem lesz baj, fájdalom, sem halál…
Hol oroszlán s bárány együtt hál,
Ott várj ránk! Ott lesz az új hazánk.
Nyári éj a Ponte Vecchio-n 2006. tavasz
Nekünk zenél az Öreg Híd,
Firenze ma is minket hív:
Jazz-t énekel s „Favola blues”-t
Az olasz éj ránk fátylat húz…
Azt a forró nyáréjszakát
nem felejtem. Lesz még új nyár?
Ki tudja, meddig… 2006. tavasz
Írj, ki tudja
meddig írhatod
a gondolatod.
Sírj, ki tudja
meddig sírhatod
el a bánatod.
Akarj, ki tudja
meddig akarhatod
a célokat.
Szólj, ki tudja
meddig mondhatod
a szavakat.
És szeress, mert ki tudja,
mikor lesz egyszer vége,
mikor jön el az ismeretlen:
a semmi, vagy pokol,
vagy örök béke,
mit szimplán talán csak
mennynek hívsz;
mert akkor már hiába
szeretsz, szólsz, akarsz,
sírsz vagy írsz…
A Gellért hegyhez 2006. tavasz
Egykedvűen nézed a várost,
Nézted, hogy a ló patája sáros,
Hogy rohan utána pompás hintó,
Gazdag főurat, tán grófot vidító.
S ma mit látsz? Autókat, villamost…
Fiú pirosnál szélvédőt mos,
Zajos a város, mint egy bisztró,
Hol van már a tegnap látott hintó?
Ma is ott van köveid között,
Bár pár már belőlük letörött:
A Duna rejti kincseidet,
Rejtekén a múltat megleled.
Tudósok mondják: beleugrasz
Egy nap, mikor tán beleunsz majd,
Hogy múlt s jelen nyugszik válladon.
Lenn, mélyen majd a jövőt álmodod.
Emlékezés 2006. tavasz
Egy lány mellettem egy másikat kérdez:
„Eltörölnéd-e mind a jó emléket,
Ha tehetnéd, a rossz emlékek végett;
Ha adna az Ég arra képességet,
Hogy elfelejts minden régmúlt emléket?”
Nem hozzám szól, de lelkembe hatol…
Lehet-e még az élet szép attól
A szívben lakozó sok bánattól,
A múltban történt, jelenben valót
S tán jövőben jövőt rontó rossztól?
De mondd, te lány, mik a szép emlékek?
És ha emlékszünk, ugyan mi végett
Mondjuk a fájó emléket szépnek?
Fájnak, mert elmúltak, vissza sosem térnek,
Adjuk hát át mindet a feledésnek!
„Sei gelosa?” 2006. tavasz
Már csak néhány óra, és kel a nap,
Szívembe hoz majd új fájdalmakat.
Tudod, mire gondolok, Kedvesem?
Hogy ha ránézel, csillog majd szemed?
És ha ránevetsz, sír-e majd az ég?
Drágának hívod-e, vagy az csak enyém?
Féltékenység ez, vagy csak fájdalom?
Nem tudom, de félek, és fáj nagyon.
Mi lesz aztán másnap? Hogy lesz tovább?
Lesz utána másnap…?
Jó éjszakát!
Titkolt szerelem 2006. tavasz
Eldobjam-e a szerelmed?
Vagy szenvedjek még, s hazudjunk?
Azt mondtad,
attól szép,hogy
titokban szeretsz,
hogy titkos éjek után
reggel velem ébredsz.
De hazug napok ölik,
fojtják szenvedélyünk,
mert fontos, hogy a Múzsák
ne hallják meg léptünk;
ne hallják a sóhajt,
a halkan súgott szókat…
Visszaadlak, Drága, a
Tündérednek holnap.
AJÁNLOM AZ OLDALT
