2005. december 2. | 15:12

Mike Newell-lel, a Négy esküvő és egy temetés, a Fedőneve: Donnie Brasco vagy a Mona Lisa mosolya című filmek rendezőjével legújabb alkotása, a hazánkban december 1-én bemutatott Harry Potter és a Tűz Serlege kapcsán a Dark Horizons munkatársa, Paul Fischer beszélgetett.

P. F.:Amikor utoljára, a Mona Lisa mosolya sajtótájékoztatóján találkoztunk, már szó volt róla, hogy esetleg Ön rendezi a soron következő Harry Potter epizódot. Számomra nagyon meglepő volt, hogy egy olyan rendező, aki főként kisebb, karakterközpontú vígjátékokat és drámákat gyárt, egy ekkora produkcióba vág bele. Mi motiválta e döntésben? 
 
M. N.: A döntésem mögött személyes és szakmai tényezők egyaránt meghúzódtak. Ha belegondolunk, azon a bizonyos képzeletbeli ranglétrán mindenki szeretne feljebb jutni, nem vagyok ezzel egyedül; csak vigyázni kell, nehogy leesünk a magasból. Én még sosem vettem részt ekkora, sőt még egy negyed ennyire nagy produkcióban, és hát valójában ki ne vágyna egy ilyen felkérésre. A Harry Potter az egyik leghíresebb és legnagyobb franchise a világon, aminek én most úgymond részese lehettem. Arról nem is beszélve, hogy van egy tíz éves kisfiam, és bizony nagyon érdekes volt olyan filmet csinálni, ami - többek között - ennek a korosztálynak is szól.

A szakmai oldalról nézve hatalmas kihívás volt elkészíteni ezt az EGY filmet a 760 oldalas forgatókönyvből, mivel a Harry Potter és a Tűz Serlege kétszer annyira hosszú, mint a harmadik rész, ami szintén kétszer hosszabb volt, mint az azt megelőző bármelyik epizód. Eleinte szó volt róla, hogy két film készüljön, ám a Warner Bros. kerek perec megmondta, hogy ha nem tudok vágni a sztoriból, rögvest keresnek mást helyettem, illetve én is úgy gondoltam, hogy a történet nem bír ki két filmet. Miután elolvastam a könyvet, egy klasszikus thriller bontakozott ki a szemem előtt, akár az Észak-Északnyugat Cary Grant-tel. Harry Potter, akárcsak Grant eleinte semmit sem tudnak, hogy mibe csöppentek, milyen furcsa dolgok történnek majd velük, de a közönség persze már tisztában van azzal, hogy mindezek mögött Ralph Fiennes (James Mason) áll. A hős persze idővel ráébred, hogy mekkora bajban van, és mindent elkövet, hogy kimásszon belőle. Tehát valójában egy klasszikus thrillert kellett forgatnom, ez volt elrejtve a könyvben is.
 
Ez elég jól hangzik, de azért gondolom nagyon oda kellett figyelnie a rajongók reakcióira is - akik ugye nagyon kíméletlenek tudnak lenni-, hogy mit szólnak majd ehhez a krimis-thrilleres vonalhoz. Mennyire volt elővigyázatos?
 
M. N.: Természetesen nagyon odafigyeltünk. Számtalanszor láttam, hogy a rajongók chat-oldalakon vitatták meg a már kiszivárgott, vagy a neten esetleg látott részleteket a filmből. Ilyen volt például, amikor Hermione ruhájának színét megváltoztattuk kékről rózsaszínre. Hát mit mondjak, volt felháborodás…
 

Nagyon furcsának találom, hogy ennyi év és rész elteltével Ön az első angol rendező, aki lehetőséget kapott egy Harry Potter-könyv adaptálására. Mit gondol, az Ön "vezénylete" ad valami újat, fel lehet fedezni valami újdonságot a korábbi részekhez képest?
 
M. N.: Ez természetesen összehasonlítás kérdése, de nem hiszem, hogy én lennék a megfelelő személy ennek elvégzésére. Ha a véleményemet kérdezi, természetesen én úgy érzem, hogy változott a film azáltal, hogy én rendeztem. Egy korábbi rendezőnek, így Chris-nek vagy Alfonso-nak sem lehet képe arról, hogy mi zajlik az angol bentlakásos iskolákban, amely képére a varázsló iskola született. Én magam sem ilyen típusú iskolában tanultam, de kis koromtól fogva teljes rálátásom volt ezekre, illetve arra, ami ott folyik. Ennyi pluszt már biztosan hozzá tudtam tenni a filmemhez.
 
Mit gondol a film humoráról? A Harry Potter és a Tűz Serlegében sokkal inkább észrevehető a humor, mint a korábbi részkben. Ez is belejátszhat abba, hogy egy kicsit másfajta Harry Pottert láthatunk a mozikban?
 
M. N.: Úgy gondolom, igen. Emlékszem, amikor a Warner Bros. főnökével, Alan Horn-nal találkoztam és megkérdezte, hogy hogyan képzelem el az új Pottert, elkezdtem mesélni a thriller vonulatomról, mire ő csak annyit mondott, hogy rendben, de ne feledkezzek meg a humorról, hiszen pont ezért kértek fel engem. Természetesen nem vígjátékot akartam készíteni, de szerintem megtaláltam az arany középutat. Ha gyerekekkel dolgozol együtt, akkor amúgy is jön minden magától.
 
Meglepte Önt, hogy milyen professzionális játszanak ezek a gyerekek?
 
M. N.: Bevallom őszintén, hogy igen. A Harry Potter nem olyan, mint a többi gyerekfilm; ez nem Mary Poppins, ami végülis a gyerekeknek szól, de nem gyerekekről, hanem felnőttekről. A Tűz Serlegében gyerekek játszanak gyerekeknek, és a történet is róluk szól. Valószínűleg ezt a film szereplői is átérzik. Arról nem is beszélve, hogy ők már most sztárok, nézd csak meg a mai nap interjútervét: elsőnek megy Daniel Radcliffe, második Emma Watson, harmadik Rupert Grint, és csak után jövök én, a rendező... Összességében kellemes meglepetés és nagy öröm volt számomra velük dolgozni.
 
Mi lesz a következő terve, mihez fog legközelebb?
 
M. N.: Egészen biztos valami kisebb, vizuális trükköket mellőző alkotást készítek, karakterekre épülő mozit, ám konkrétumot nem tudok mondani.
 
Vállalná egy újabb Harry Potter rész rendezését?
 
M. N.: Még jó hogy! Szerintem az utolsó rész rendezésért öldöklő csata megy majd, és egészen biztosan én is ott leszek!