Július 20-án este 9-kor elindultunk álmaink nyaralására, Bibionéba. Felfokozott hangulatban telt az út első része, nagy-nagy nevetések, éneklések közepette. Aztán a lányokat elnyomta az álom, éjfél után elszenderedtek. Én próbáltam nem elaludni, hogy Apának ne egyedül kelljen vezetnie. Róttuk a kilométereket, számoltuk a rengeteg alagutat, a tájban csak hajnal tájban tudtunk gyönyörködni, mire kivilágosodott.
Reggelre végre megérkeztünkJ. Első útunk természetesen a tengerpartra vezetett. Alig bírtam tartani az iramot, úgy siettek a lányok, hogy végre megpillantsák, és belevessék magukat… Elmondhatatlan látvány tárult elénk, csodálatos a tenger, leírhatatlan…mindannyiónkat letaglózott…
Fürdés után elfoglaltuk az apartmanunkat. Egy kis lakás volt a miénk, mintha egy társasházba érkeztünk volna. A balkonunkról leláttunk az udvaron lévő medencére, ami megint felspanolt minket.
 
 
Nagyon meg voltunk elégedve mindennel. Nagyjából kipakoltunk, majd felfedeztük a várost. Megvettük az első pizzát, este pedig nagyon boldogan tértünk nyugovóra, mert az első benyomások mindenről nagyszerűek voltak.
Másnap egész nap fürdéssel telt, a medencében, a tengerparton, ja, és persze a tusolóbanJ
 
 
Este bevetettük magunkat a sétáló utcába, és háááát Edudus, igazad volt, az a sok-sok fenománális fagyihegyek…………….jesszusooooom, tudtam, hogy ez lesz itt a végzetemJ
Nem telt el úgy a nap ( egy kivételével ), hogy ne együnk:p:p:p
 
Hétfőn GulliverlandiA-ba mentünk, nagyon szuper délelőttöt töltöttünk el. Így jellemzik a neten:
„Gulliverlandia kalandos utazás térben és időben.
Világ körüli utat lehet tenni "nyolcvan percben", az Aquariumban cápákat és színes halakat lehet látni mindenféle tengerből, fel lehet menni a 60 méter magas Panoráma toronyba, dinoszauruszok közé lehet kerülni, maja romok közt lehet sétálni, középkori lovagi küzdelmen lehet részt venni és még sok más van itt.” Úgyhogy mi is világkörüli utat tettünk.
 
Következett egy fürdős, napozós, pihenős nap, majd kedden kirándulni mentünk Triestbe. Útközben csak ámultunk- bámultunk milyen gyönyörű a táj, és körbesétáltunk a Miramare kastélyban is.
 
A kirándulásból hazaérve hivatalosak voltunk egy európai táncos estre, amit az utazási iroda szervezett. Kapott mindegyikőnk egy tányér spagettit, és egy pohár italt ajándékba, valamint zenével szórakoztatták a vendégeket.
 
Szerda fürdős, napozós, csütörtökön pedig végre elindultunk álmaim városába, Velencébe. És mit ne mondjak, eddig csak sejtettem, hogy a világ egyik csodája, de mostmár biztosan tudom is! És azt is, hogy egyszer szeretnék visszamenni, de az éjszakai Velencébe, kivilágítva is megcsodálni….talán gondolázni…..édes kettesben……J
 
 
 
 
Az elkövetkezö 5 napban teljes mértékben átadtuk magunkat a tenger, a napfény, élvezeteinek napközben( napozás, vizibiciklizés, kagylógyűjtés, matracozás, menekülés a bőrünket csípő szél-homokvihar elől, homokszobrok építése),
esténként pedig hol Bibionéban, hol pedig a környező városok sétálóutcáin fedeztük fel a kulináris élvezeteket illetve a bazározás örömeit. Étlapunkon első helyen a pizza és a fagyi szerepelt, de helyet kapott a spagetti, grillcsirke, sültkrumpli és kebab is.
 
Reggelenként azért egy kis hazai betevő is jutott, franciapirítós, rántotta, lecsó formájában. Egyik délelőtt hajókiránduláson is voltunk a lagunákban, megnéztük a Hemingway házat, és halkóstolót is kaptunk.
 
 
Szerda délutánig minden rendben volt, minden úgy történt, ahogy megálmodtuk, míg nem az én kis családom arra nem vetemedett, hogy felülnek egy bizonyos felfújhatós banánra, amit motorcsónak húzott. Vidáman elindultak, aztán a csónak olyan éles szögben fordult egy kanyarban, hogy beborult az egész csapattal a tengerbe. Ez a dolog végződhetett volna úgy, hogy jó kis hecc volt, csak a bibi ott volt, hogy Dorka nagyon beütötte a fejét, és egy kis mértékű agyrázkódást kapott. Pár napig fájt a feje, de végül is hála az égnek ennyivel megúszta a nagy beborulást.
Csütörtökön délután már azt mondtuk, hogy sajna holnapután megyünk haza, tervezgettük az utolsó esténket, egy utolsó sétát, egy repisebb vacsorát, nagy fagyikelyhet, koktélokat, mikor is Apa egyre rosszabbul érezte magát, és egyre másra a toalettre járva, hasfogót kellett bevennie, és a láza is felment. Megijedtünk, hogy fogunk így hazautazni, de hála péntek estére már egész jól érezte magát, és szomorúan, de elindultunk hazafelé. Kis hazánkba érve egyre hevesebben vert a szívünk, ahogy közeledtünk városunk felé. És igaz, hogy csodálatos két hetet töltöttünk a tengerparton, fantasztikus helyeken, különleges programokkal, de azért nagy igazság az a mondás, hogy: Mindenütt jó, de legjobb itthon!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
