A néni fát vett,
egy apró, zöld fenyőt
Úgy vitte karjában,
mint egy csecsemőt

Feldíszítette, tett rá
almát, DIOT
s hogy zene is szóljon,
bekapcsolta a Petőfi rádiót

Ez az utolsó Karácsony egyedül,
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd újra együtt leszünk

Megterített egy személyre
csupasz asztalon az
Ma kivételesen két fogás volt,
hisz 'ez nagy alkalom

A fotelban ült,
kezében a bácsi fényképe
Mióta elment, sokadszor,
legfontosabb az, megígérte, hogy

Ez az utolsó Karácsony egyedül.
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd együtt ünnepelünk
ott fenn ...

Lassan eljön a tél
s majd összebújva szipogunk
és mosolygunk, ha észrevesszük,
hogy mi már csak együtt változunk

Ha eljön a tél
elkel majd a nagykabát
de az igazán nagy zimankót
csak egymás forró ölelésében
vészeljük át

Lassan eljön a tél
s csak rágcsáljuk a gesztenyéket,
Nem szól a Szank,
de jól halljuk a szívzenéket

A tél eljön
Tán lesz és fehér Karácsonyunk,
ami elfeledteti,
hogy annyi figyelem mellett még mi is
hibázhatunk

Csak kint van hideg, mert belül ott a szív!
Csak kint van hideg - ugye, tudod?

Csak kint van hideg, mert belül ég a szív!
csak kint van hideg - ugye, tudod?

Lassan eljön a tél
s majd vörösre fagy az orrunk
és minden boldog nevetésünkbe
belefájdul az arcunk

Eljön a tél,
hisz 'az utcákon már erre jár
de nem fázunk, mert felmelegít
minden emlék, mit zsebünkbe gyűrt
- Nyár

Juhász Gyula,

SZERELEM?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl Derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme Szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem.

Ady Endre: Karácsony