Shetland Sheepdog (Sheltie)

AJÁNLOM AZ OLDALT

Bemutatkozás

Haza várják

Gazdát kereső Brit Pásztorkutyák

Kutyakiképzés alapmódjai

A Sheltie kialakulása

A Sheltie jelleme és tulajdonsága

Szavazás

Szavazás állásaLezárt szavazások

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Búcsú Carlostól

Búcsú Carlostól!!!

Nem hittem volna, hogy ez az idő ilyen hamar el fog jönni. Carloska 2008.03.31-én elhunyt.

Hogy mi történt? Elmesélem-e rövid kis történetet. Sajnos az én kis kutyámnak rejtett heréje volt és mindenki akivel csak beszéltem azt ajánlotta, hogy műtessem meg, nehogy később baj legyen belőle és elrákosodjon. Sok időbe telt még összejött a dolog (bejelentettem és előjegyezték műtétre).

2008.03.28-án délután 4 órakor elkezdődött a műtét. Halálra aggódtam magam, de tudtam ez csak egy rutin műtét semmi gond nem történhet. Eltelt másfél óra behívtak minket és közölték: minden a legnagyobb rendben van, kicsit még álmos, de estére rendbe jön. Gyorsan hívtunk taxit ne kelljen pesten utaznia. Miután hazaértünk lefeküdt és pihent. 2 óra múlva már felébredt, de eléggé megviselte a dolog. Levittük pisilni, de már akkor észrevettem, hogy nem nagyon akar ez összejönni neki. Este felhívtam az orvost, hogy nem érzi jól magát. Mondták, hogy fáj neki a műtét helye ezért nem pisil. 1 fájdalomcsillapítót adjak neki és rendben lesz. Így is történt. Este simogattam, puszilgattam és nyugtattam, hogy nem kell félni a mami itt van és te meg fogsz gyógyulni. Fel keltem mellőle és akkor vakkantott egyet (jól ismertem azt a vakkantást, a megsértődött Carlos hangja volt....mi az, hogy én ott hagytam). Evett és ivott utána pedig lefeküdt. Sajnos este amit megevett mind kihányta.

Másnap egész nap aludt. Láza nem volt és kézből megint evett. Kisebb falatokat adtam neki, nehogy megint kihányja, mint előző este. Elérkezett a pisilés ideje...próbálkozott, de nem jött neki össze. Ha kutyával találkoztunk nagyon boldog volt, ha pedig szuka jött velünk szembe máris kihúzta magát és adta a domináns hímet. Evett és megint lefeküdt aludni.

Vasárnap nagyon aggódtam az miatt, hogy nem tud pisilni. Mivel az orvos vasárnap nem fogad nem tudtam mit tenni. Ismerem az orvosokat...gyűlülik, ha nem oda viszem a kutyust mindig. Ajánlották és én is úgy gondoltam, hogy bízhatok a saját orvosunkba, aki azt mondta: vasárnap van nem tudunk vele ma mit tenni, hétfőn reggel azonnal nála kezdjek.

Szegénykém nem evett már aznap és a gyógyszert sem tudtam neki beadni, de teljesen nyugodtan aludt. Megengedtük neki, hogy most velünk aludjon.

Másnap fél ötkór ébresztőt fújtunk és elindultunk a dokihoz. 8 órakor kezdődött a rendelés, de mi már jóval előtte ott voltunk. Behívtak minket és pont bennt volt egy kis bulldog (Carlos egyből tette az agyát), a doktornéni pedig: nincs is baja, milyen kis eleven. Elmondtam a panaszokat. Kapni fog egy kis adag bódítót és megkatéterezik. Addig fáradjunk ki, pár perc az egész. kb. 20 perc múlva kijött az orvos, hogy sajnos nem tudja mi lehet a gond, mert nem tudja felhelyezni a katétert és hiába nyomkodja úgy sem jön neki pisi. Lehet ödéma vagy gyulladás, mindjárt jön a másik orvos és majd megnézik együtt. Valószínűleg újra meg kell majd műteni. Megkérdeztem, hogy mégis mekkora a gond??? "nem tudom"!!!

A párom próbált vígasztalni és mondta, hogy addig meghív egy kávéra. Menet közben bementünk egy kutyás boltba és kiválasztottunk Carlosnak egy új kanapét. Hogy fog neki örülni stb. Kb. 1 óra múlva visszamentünk és pont akkor jött ki a doktornő, hogy fáradjunk be. Már akkor kapcsolhattam volna, mert könnyes volt a szeme. De én bementem és láttam az én kis lökött kölkömet feküdni az asztalon. Odamentem és össze-vissza puszilgattam, hogy jól van pucika itt van a mami. Óh alszol szívem. És akkor azt mondta a doktornő. "Volt egy kis gond. Kiderült, hogy mi okozta a problémát, hogy nem tud pisilni. Veseköve volt, ami a pénteki műtétnek köszönhetően valószínűleg megmozdult és lecsúszott a húgycsőbe. Ezt a követ az altatás során újabb műtéttel sikerült eltávolítani, de sajnos a szíve nem bírta az újabb altatást" BBUUMM!! Azt hittem, hogy fejbelőtek, de hogy szíven az biztos. Onnantól kezdve nem emlékszem semmire. Annyit mondtak, hogy így is úgy is meghalt volna, mert nem tudott volna pisilni és újabb műtétet nem viselt el. Este írtam a fórumra, ahol sokan mellettem álltak (persze olyan is akadt, aki azt gondolja, hogy én öltem meg). A családból mindenki sírva hívott fel, mert mindenki nagyon szerette.

Az életemben eddig 2 igaz szerelmem volt. Az egyik a mostani a párom, a másik pedig akire a párom mindig féltékeny volt Carloska. Sokat harcoltunk egymással és sok időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy rájöjjön mennyire jó, ha a gazdi szereti. Eleinte nem szerette a simogatást, de rájött ő is, hogy ember és kutya barátság örökké tart. Carloska Ócsán fekszik örök nyugalomba, ott ahová ő mindig is vágyott kinnt a szabadban.Mindig eszembe jut az első találkozásunk, az első ugatása, az első puszija. Az első komolyabb vitánk és még sok minden. Hogy mennyire hülyének tudott engem nézni a kutyasuliban a vizsgán. (de végül csak meglett az engedelmességi vizsgája)! Az első szerelme, az első verekedése(egy palotapicsivel...komoly harc volt) és Istenem annyi minden, hogy nem lehet leírni. Mindenki vígasztal, amit köszönök is. Aki ismer tudja, hogy én mindent megtettem érte és mindentől óvtam, Ő volt az én első gyerekem.

Carlos!

Köszönöm, hogy megmutattad nekem milyen érzés valóban szeretni és gondoskodni. Köszönöm, hogy szerettél. Én nem akartam, hogy ez történjen. Tudom, hogy te nem hibáztatsz semmiért, de, ha mégis úgy kérlek!: BOCSÁSS MEG!! SZERETLEK!!!

mami

Éjjelente, amikor nem tudok aludni,

azt képzelem, hogy újra meg újra megsimogatlak

S együtt ugrándozunk a holdfényben.

Újra meg újra látom bánatos szemed,

mintha tudnád, fájni fog ha már nem leszel.

És eljött a búcsúperc, épphogy hozzád értem

te megnyaltad a két kezem,

És úgy néztél rám, mintha tudnád

utoljára látjuk egymást.

Én felkeltem és otthagytalak, pedig nem így akartam.

Hiányzol nagyon-nagyon

bár tudom, hogy jobb neked ott

hol angyalok keze simogatja a bundád

és arany kefével fésülik,

Hol boldogan szaladgálsz

és némán vágyakozva gondolsz rám.