Őnök (Aspius)
2006.02.05. 12:25
Az őnök nemzetségébe megnyúlt testű, oldalról kissé lapos halak tartoznak. Két sorban álló torokfogaik kúposak, kampóshegyűek. A külsőben 3, a belső sorban pedig 5 garatfoguk van, hátúszójuk rövid, szájnyílásuk hosszú. Kevésszámú faja közül nálunk csak egy él. Bár a pontyfélék jámbor és veszedelmesnek éppen nem mondható fajok, egyes rablóhalak mégis akadnak közöttük.
Őnök (Aspius)
A balin Aspius aspius *Tilalmi idővel védett
Az utóbbi években aTisza és a Körösök vidékén már ritka fajnak számít.
Történelem, a régi magyar és latin elnevezésekkel. Dr. Hankó Béla és Dr. Leidenfrost Gyula után ©
Magyar nevei; mábalin, nyílkeszeg, őn, őny, őnhal, őnborjú, bálint, bálind, balling, balin, baksa, bolyin, pólind, vadász keszeg, fenekeszeg, kapókeszeg, torzsáskeszeg, villámkeszeg, ragadozó küsz, ragadozó őn, vezérhal, nagypénteki hal, vízenjáró hal. Teste megnyúlt, oldalt kissé lapított, szája ferdén felfelé nyíló, előreugró alsó állkapcsa, amely mint a küsznél, a felső állkapocs megfelelő mélyedésébe illik bele. A hasúszó mögött eredő hátúszó rövid, a pikkelyei aprók, garatfogai kétsorban, mégpedig három és öt fog alakjában helyezkednek el, amelyeknek kampósan visszahajló simaszélű koronájuk van. A ragadozó őn eléri a 60-70 cm-es hosszúságot és a 6 kg-os súlyt. A hátúszót 3 és 8, a mellúszót 1 és 16, a has úszót 2 és 8-9, az alsóúszót 3 és 14, végül a farok úszót 19 sugár tartja kifeszítve. Ez a faj Közép-Európától a Lappföldig minden nagyobb folyóban, vagy tóban honos. Angliából és Franciaországból azonban, úgy látszik, teljesen hiányzik. Gyakori a bajor és osztrák tavakban, a Dunában és a Balatonban. Előfordul egész Észak-Németországban, és ettől Kelet felé egészen Kelet-Oroszországig, amelynek folyóiban néha óriási nagyságot és 30 kg súlyt is elér.
A Kaszpi-tenger déli részének vízgyűjtő területén az A. a. taniatus, az Aral-tóba torkolló folyókban az A. a. ibloides alfaj él.
|