Zsuppo bokatöréssel fenyegető gyorsasággal rohant le a lépcsőn. Menet közben kapta magára vastag szürke dzsekijét, kötött sapkáját és a sötétzöld kesztyűket. Sietett, mert késésben volt a próbáról. Nem először. A többiek eléggé unták már, hogy fél órákat órákat elmarad, alig figyel oda, máson jár az esze. Az iskolán. A téliszünet után kiderült, közeledvén a félév, hogy nem is fenékig tejfel a művészdiák élete. Rengeteg pályázat, kétszer annyi házi, és még ott volt a BloodGang, az osztálytársai...

A focipályán átnyargalva Zafírba botlott. A lány sírt.
-Veled meg mi történ?- Nem kapott rögtön válasz, előbb pzs- t kellett előkotornia a táskája legmélyéről. Hosszú orrfújás, könnytörölgetés.- Na most már elmondod, hogy mi van?
-Anyuval veszekedtünk, semmi komoly.
-Aha. Azért akarod lefölözni a Niagarát.

Zafír halkan, röviden felnevetett.

- És miért veszekedtetek?
-Nem nehéz kitalálni.- Pedig az volt. A suli jól ment a lánynak, attól függetlenül, hogy angolból közepesre állt és a legtöbb tanárnak az idegein rohangászott néha. Hirtelen bepattant az isteni szikra.- Vámpír miatt?- A lány bólintott.- De hát nem értem. Tök jól elvagytok.
-Hát épp ez az. Anya féltékenységi jeleneteket rendezett nem egyszer, hogy miért vagyok többet Vámpírral, mint vele.
-Na igen. TE vagy az egyetlen lánya nem?
-Ott van még a bátyám, de ő apuval külföldön van.
-Értem.- mormogta Zsuppo. Vívódott magában, hogy maradjon a lánnyal vagy sem, de elkésni elkésett, az biztos.- Nem jössz velem próbára? Hátha te kenyérre tudod majd kenni a többieket.
-Már megint késtél?

Zsuppo felmutatta az óráját.
-Hú hallod ezt, hogy csináltad?
-Ahogy szoktam.- vigyorogta a srác. Zafír névnapi bulijáról is elkésett nemrég.
-Na megyek és kimentelek a szarból.

Legalább ketten késtek el a próbáról, úgy nem volt olyan kínos. Főleg miután Zafír bedobtam mágát és elterelte a banda figyelmét Zsuppóról, így a fiú megúszhatta a szokásossá váló szapulást. Végül a próba fergetegesre sikerült és felmerült egy kisebb koncert ötlete a RockKlub- ban. Ennek hallatán mindenkiben felment az adrenalin; újfent felkerült Zsuppo berögzült késése.
-Nem hagynátok már békén csesszétek meg!- duzzogta a fiú. Egy ideig még jogosnak érezte a szapulást, de az, hogy már mindent az ő hibájának róttak fel erősen elkedvtelenítette.
-Most mé?!- Háborgott a banda énekese, a Hollós beütésű Zickra. Zafírnak ismeretségük kezdeti szakaszában igen tetszett, lévén tényleg hasonlított Eric Dravenre, de Vámpír bizonyult hosszabb távra győztesnek. - Az a fél óra is fontos, amiket ellógsz.
-Nem lógom el, egyszerűen sok a dolgom.
-Na ne mosd már azt, hogy sokat kell fircikálnod*!- verte vállon Zsuppót a dobos, David, aki pankrátori testalkattal bírt. A fircikálást azonban már Zafír sem hagyhatta szó nélkül.
-Ide figyeljt te kétlábon járó tank, abban az iskolában művészetet okatatnak! Szerinted ki fogja megtervezni az albumotok borítóját, ha majd lesz olyan? Hát mi, akik fircikálunk egész nap! És ha ez még nem tűnt volna fel a zene és a rajz igen is kapcsolódik egymáshoz, szóval, ha Zsuppó és én is fircikálunk akkor ti meg csak kornyikáltok.- A banda meg se tudott szólalni a döbbenettől.

Zafír diadalittasan magasodott a színpad szélén ücsörgő sráctömeg fölő. Végre valami sikerélménye is volt a mai napban. Elvégre sírásig veszekedett az anyjával, aki el akarja tiltani őt- Zafír érzése szerint- élete egyik legnagyobb szerelmétől és mindezt pedig azért, mert az anyjával is ugyan ezt tette az ő anyja. De miért kell neki is tönkremennie?! Azt hitte újra sírva fakad, de ekkor észrevette, hogy Zickra elég érdekesen néz rá. Sőt egyenesen gyanúsan. A lány apró léptekkel a szélen ülő Zsuppóhoz araszolt és finoman bokán rugta.
-Menni kéne Zsupp.

A srác értetlenül meresztette egy darabig a semmibe fura színű szemeit, majd kapcsolván nyögvenyelősen feltápászkodott.
-Tényleg, még holnapra van betűrajz is. Most nem kéne az ablakkal csalni, hanem megszerkeszteni.- sóhajtotta mártír módon.
-Na persze.- hHorkantotta Zafír.- Ilyenkor neked még van kedved méregetni?!

Hazafelé ezen vitatkoztak. Annyira belefeledkeztek az érvelésbe, hogy mindkettejük megfeledkezett, amúgy égető problémáiról. Zsuppo a hobbyja és az iskola összeegyeztetésével, míg Zafír anyja lelki kilengéséről, és Zickra furcsa nézéséről. Vámpírról persze nem feledkezett meg, lévén a srácot sokszor felemlegették a betűrajz taglalása házi közben. Igaz nem volt olyan jó benne, mint Zsuppo, aki vitte a prímet az egész osztályban. Vámpír inkább az alaposságával és a szabályszerűségével aratott köztük sikert, na meg a tanároknál is. Hiába volt rocker, vámpírmániás és egyebek, attól még gondosan megcsinálta a kiadott feladatokat. Ellenben Zsuppoval, aki időhiánya miatt egyre linkebb lett. Ez bántotta is az önérzetét, de tenni nem tudott ellene. Azt tudta, hogy döntést kell hoznia- más szóval válsághelyzetbe került, de nem érezte még magát eléggé tapasztaltnak magához a döntéshez.
A lépcsőházig kísérte Zafírt.
-Na most mi lesz?- kérdezte óvatosan. A lány nagyot sóhajtva a lift felé tekintett.
-Nem tudom. Lehet, hogy kivágom magam azzal, hogy tanulnom kell, de Vámpírt semmiféleképpen se fogom felemlegetni.
-Szegény Fogszívó, most biztos halálra csuklik.

Zafír felnevetett.
-Még jó, hogy a vámpírok halhatatlanok.- A lány vonásai hirtelen megkeseredtek.- Nem akarom, hogy vége legyen. Tudom ezzel nem téged kéne traktáljalak...
-Ide figyelj.- fogott bele nagy komolyan Zsuppo.- Merd azt mondani, hogy van nálam jobb barátod is, menten megsértődöm. És egyébként is az ilyet nem a legjobb barátokkal szokás megbeszélni? Itt a vállam, kisírhatod magad rajta.
-Bocs, nekem nem elég széles.

Zsuppo homlokkal az üvegajtónak dőlt.

-Jajj te, gyere ide!