Egyszer minden vámpír számára eljön az a pillanat, mikor az örökkévalóság gondolata elviselhetetlenné válik.
Árnyak közt élni, a Sötétség leple alatt, csakis a magunk fajták társaságában, a magány mocsarába süllyedve.
A halhatatlanság remek ötletnek tűnik, míg rá nem jössz, hogy magadra maradtál.
Végül abban a reményben merültem álomba, hogy az idő majd elszáll fölöttem, s nem veszek tudomást róla.
Ám miközben ott feküdtem, a Világ valahogy megváltozott… valahogy más lett. … Izgalmasabb.
Érdemse volt megjelenni a színen, hiszen új istenek születek, és uralkodtak; sem éjjel, sem nappal, sosem voltak egyedül; És én egy lettem közülük…
***
Vagy az első étkezés tette, vagy a több száz évnyi pihenés, nem tudom, de hirtelen jobban éreztem magam, mint valaha.
Kiélesedett érzékeim révén tévedhetetlenül jutottam el újjászületésem eszközéhez.
Ösztönöm a régi házamhoz vezetett.
T.C.- Jesszus!
Balhés Baby- A hangod….
James- Ki a nyavalya vagy?
Ellenállhatatlan késztetés fogott el…
–Én vagyok Lestat, a vámpír.
A szavak maguktól törtek elő, egyetlen egyszerű mondattal elárultam a fajtám. Megszegtem a titoktartás törvényét.
Balhés Baby-Vámpír lelnél? Hát röhejes.
- Valóban. Mulattató. Itt mindenki olyan gyönyörű…
Balhés Baby-A kezed hideg!
- Mint a Halál?
James - Megölsz minket?
-Dehogy. Mindaz, amiről álmodtatok, most valóra válhat. Megfogtátok az Isten lábát.
Belátom meggondolatlanság volt, de attól a perctől fogva a barátaim lettek, a zenekarom.
Új istent adtunk a világnak.
Engem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
