A Csizovszky-ház előtt, a MAGIRUS mellett mentőautó parkolt.

Aranka észrevette a lepedővel letakart hordágyat, melyet a mentősök kihoztak, és vigyázva becsúsztattak a mentő hátuljába.

Aranka letette az ülésre az ölében alvó Riát, és lemászott a fülkéből. Megérintette a mentős karját, aki már becsapta az ajtó egyik szárnyát.

- Hát maga mit akar itt? - fordult meg a férfi. - Nincs itt látnivaló.

- A szomszéd utcában lakunk, ismertem Csizovszky bácsit. Szeretnék elbúcsúzni tőle.

A mentős nyilván jajveszékeléstől tartott:

- A ravatalozóban majd elbúcsúzhat tőle - mondta türelmetlenül.

Fügedy némány figyelte a jelenetet. Megállt a lány mögött, s két kezét a vállára téve odaszólt a mentősnek:

- Engedje meg neki! Őt is meg a kistestvéreit is úgy szerette ez az ember, mintha a nagyapjuk lenne!

A mentős némi habozás után félreállt a félig nyitott ajtóból:

- No jó, bújjon be! - intett fejével. Odakint várt az öt férfi, félve a gyász zokogásától, de a kocsiból nem szűrődött ki hang.

Aranka könnytől fénylő arccal jelent meg.

- Köszönöm - suttogta fejet hajtva, és visszasietett a MERCEDES-hez. Fölkapaszkodott a fülkébe, ölbe vette alvó húgát, aki elfintorította arcocskáját megzavart álmában, de békésen szuszogott tovább.

Fügedy fölszállt és becsapta az ajtót. Aranka kérdőn nézett rá:

- Hova visz minket? Nem maradhatunk a nagymamánál?

- Nem - rázta fejét a sofőr. - Medve nem bízik többé ebben a faluban. Az apátok bármikor rátok találhat.

- A holmijaink a nagymamánál meg Balatin mamánál maradtak, mihez kezdünk nélkülük?

Fügedy lekapcsolta a belső világítást és indított:

- Fölviszlek benneteket Pestre, ahogy Medvével megbeszéltük. Az ő lakásában biztonságban lesztek.

- Dehát ő Ausztriában van!

- Már hazafelé tart...

- Miattunk visszamondja a külföldi fuvart? - a lány döbbenten gondolt bele a Csizovszky pénztárcáját nyilván jelentősen érintő dologba. Fügedy furcsa mosollyal vont vállat, mint aki titkot tud, de nem meri gyerekre bízni:

- Hát... ő nyilván jobban tudja, mennyit értek neki.

- És Lillát itthagyjuk? Ő még apám kezében van! Mi lesz vele?

- Azt nem tudom. A társaim délnek mentek, mi északnak fordulunk Halasig, onnan Kiskőrösön át Soltig, ott rátérünk az 51-esre és irány Pest. Ha azt a zöldmetált beérjük Halasig, talán tudok tenni valamit.

- Csak talán? - hangsúlyozta Aranka élesen.

A férfi fogást váltott a kormányon:

- Van konkrét ötleted?

- Hát persze! Leszorítja a padkára, keresztbefordul előtte az úton, kirángatja apámat, meg azt a szatírt, kirázza őket a bőrükből, azalatt én kihozom Lillát és Fannyt a kocsiból!

- Túl sokat videózol - vetette oda a kamionsofőr.

- Még tévénk sincs, nemhogy videónk!

- Akkor is nonszensz az elképzelésed.

- Nem érti, milyen sors vár Lillára?! Meg kell állítania azt a kocsit!

- Normális sofőr húsz tonnával a háta mögött nem akrobatikázik az országúton.

- És ha nincs más lehetőség?

- Nem hiszem, hogy meg tudnám tenni. Többet mondok, Medve se tenné meg, ha százszor szerelmes is! Mert egy rosszul sikerült manőverrel Lillát is megölheti! Láttál te fölborult kamiont elszabaduló rakománnyal?

- Sali biztos megtenné! - vágta ki a tromfot Aranka.

Fügedy nevetett:

- Dejszen, az tényleg megtenné! - visszakomolyodott. - Csakhogy a te Salid nem is normális!

A lány visszavonult, ahogy a csiga húzódik a házába, Fürkészte az utat, ameddig a MERCEDES lámpái elhordtak, de egyetlen árva kocsi sem haladt előttük.

- Mi a szösz - dünnyögött Fügedy. - Tán nem is Halasra mennek?

Tehát mégis izgatja Lilla sorsa! Aranka ezen felbátorodott:

- Lehet, hogy már hazaértek. Maguk időt veszítettek a keresésünkkel. Nem lehetne elmenni a házunkhoz? Én emlékszem rá, merre laktunk.

A kamionsofőr furcsa tekintete elárulta, hogy őrültnek nézi a lányt:

- Mit keresnék én egy idegen házában?

- A nevelőanyámat!

- Csakhogy én nem vagyok hatósági személy. Még a zsaruknak is engedély kell ahhoz, hogy házkutatást tartsanak.

Aranka jó úton látva terve végrehajtását, megcsöndesedve folytatta:

- Nekem jogom van hozzá, hogy átlépjem azt a küszöböt. De a maga segítsége nélkül nem tudok tenni semmit...

- Te megháborodtál! - fortyant föl Fügedy. - Téged is veszítselek el? Nem állok meg Sali előtt, ha apád meg a haverja rádteszik a mancsukat! Ne alkudozz velem! Pestre viszlek és Medvére bízlak benneteket!

Aranka valahol mélyen érezte, hogy a kamionosnak igaza van, hisz felelősséget vállat őérte és a húgáért, nem utolsósorban a rakományért. Meg volt győződve arról, hogy Csizo nem nyugodna bele a vereségbe. Salit is rá lehetne venni, hogy Lilláért kockázatot vállaljon, sőt talán azt a szőke kamionost is harcba lehetne küldeni egy csábító mosollyal...

Beértek Halasra. A tábla után Fügedy megállította a MERCEDES-t, keze a sebváltón nyugodott. A lányra nézett:

- No mutasd, merre laktatok!

Csizovszky a speditőr által küldött váltósofőrrel a határon találkozott. A papírokon átjavították a két sofőr nevét, valamint a DAF rendszámát a MAN rendszámára, aztán Csizovszky kiállt traktorjával a doboz alól, a MAN traktorja betolatott, azzal elváltak útjaik.

A DAF a rakománytól megszabadulva, sofőrje viszont annál nehezebb szívvel indult hazafelé, míg a MAN továbbgurult a távoli Belgium felé.

Csizovszky jobban hajtotta a DAF-ot, mint rendes körülmények között, és teher nélkül a traktornak nagyobb sebességet diktálhatott. Míg elérte Pestet, három ízben haladt el igazoltató rendőrök mellett, de nem állították meg. Rakomány nélkül érdektelen volt számukra.

A fővárosba érve fölkereste a speditőrt. Az pizsamában fogadta:

- Zolikám, te aztán tudsz hajtani, az istenedet! Piszok fáradt lehetsz! Jó lenne, ha otthon ledőlnél! Várj csak! Ezt vidd magaddal! Rád fér. És fogadd részvétemet! Apád helyre kis ember volt.

Csizovszky bólintott, és keze fejével megtörölte verejtékes homlokát:

- Fügedy lejelentkezett?

- Nem. Gondolom, előbb lerakodik.

- És vitte a gyerekeket is? Úgy volt, hogy idejön.

- Úgy volt, de nem jártak még nálam. Várj, ne rohangálj! Odacsörgök, Fügedy begurult-e egyáltalán. Dobd le magad addig!!

- Kösz.

Csizovszky beljebb lépett, és becsukta az ajtót. Leereszkedett a tágas hall fehér pokrócokkal letakart kényelmes foteljainak egyikébe.

- Ferjánc vagyok. Fügedy Jancsi lerakodott?

Zoltán lehunyt szemmel dőlt a fotel támlájának. Jó lenne egy kád forró vízben elnyúlni, majd nyakon ragadni egy hasas butéliát, leöblíteni vele a kiadós vacsorát, bedőlni az ágyba, és két napot átaludni.

Ez most nem megy. Apja halála mélységesen lesújtotta, Lilla elvesztése a kétségbeesés legmélyebb szakadékába taszította.

Összerezzent a speditőr hangjára:

- Jancsikám, a boldog isten szakassza rád az eget, hol vagy?! Medve halálra idegesíti magát! Oké, megmondom! - letette a kagylót. - Fügedy a házad előtt dekkol, és minden szépet kíván neked, amiért kikapcsoltad a rádiótelefonodat...

Csizovszky beparkolt a MERCEDES mögé.

- Hogy egy Medve ne találjon haza a barlangjába! - nyújtott kezet Fügedy. - Idestova egy órája itt vagyok, de hiába hívtalak, nyilván bedugult a távrecsegőd.

- Ferjáncnál kerestelek. Úgy beszéltük meg, ott rakod le a gyerekeket.

Fügedy bólintott. Nagyon fáradtnak látszott:

- Igen, ha nincs ez a sárkánykisasszony. Sali felkötheti majd a gatyáját!

- Mi bajod Arankával? Hol van?

- Remélem alszik, de ha fölébred, pórázra kell fogni! És szájkosarat rá, hogy ne tudjon duruzsolni a füledbe, mint egy szirén, hogy a vesztedbe küldjön! Biz’ isten, jobban kellett őriznem, mint a rakományomat! Ezért nem mertem Ferjáncra bízni. Adj egy elismervényt, hogy átvetted őket, aztán elhúzok! - kinyitotta a fülke ajtaját.

Csizovszky az első lépcsőfokról elérte Riát. Kihámozta nővére karjából, és leadta Fügedynek. Egyúttal előkotorta zsebéből lakáskulcsát:

- Az előszoba végén van a háló, oda vidd be! Én hozom a másikat.

Aranka felriadt:

- Csizo - mondta bágyadtan. - Lillát és Fannyt Halasra vitte az apám, a régi házunkba. A barátja nem mert értük bemenni, de engem se engedett be. Megijedt az apámtól... - elmotyogta a címet. - Menjünk, mutatom, merre kell menni... - megfordult, hogy fölkapaszkodjon a lépcsőn, de nekiszédült a kamion oldalának. A szemét is alig bírta nyitva tartani.

- Tudom az utat - kapta föl Csizovszky, és bevitte a házba. Mire letette az ágyra Ria mellé, Aranka már aludt.

A kamionos rájuk terített egy pokrócot, és becsukta az ajtót.

Fügedy a bejáratnál ásítozott. Csizovszky a vállára tette kezét:

- Bementetek Halasra?

- Haragszik rám a sárkánykisasszony? Persze azt nem mondta el, hogy az a Balatin egy közveszélyes, részeg állat! Ott állt az ajtóban véres szemekkel... Akart vele a rosseb összeakaszkodni!

Csizovszky szeme alatt elmélyültek a sötét karikák. Talán, mert az arca fehérebb lett...

- Elhoztad a gyerekeket. Köszönöm. Ha bármikor szükséged lenne...

- Elmégy te a fenébe! - mordult rá Fügedy. - Nem viszontszolgálatért tettem. De adhatnál egy jó erős néger löttyöt.

- Úgyis akartam főzni... - Zoltán elharapta a mondatot. Fügedy csak ránézett, és mindent tudott.

- Megyek, megnézem addig, nem kerülgetik-e a masinámat.

Az utcán ejtette a lezser figurát. Sietősen kapaszkodott föl, és hívta a speditőrt:

- Te figyelj, Medve megőrült! Negyvennyolc órája talpon van, ebből levezetett cirka huszat, most meg eldafozik Lilláért Halasra! A pasas, aki őrzi a nőt, egy veszett állat! Küldj ide valakit, hogy Medvének legalább vezetnie ne kelljen, mert hullafáradt, de nekivág, az hétszentség! Ahogy én leléptem. Nincs sok időd...

Világosodott.

A pompás ital a hosszú nyelű kiöntőben gőzölgött, Csizovszky pedig az asztalon nyugvó két öklére hajtva fejét aludt.

Jó, gondolta Fügedy és mindkét adagot felhörpintette.

Csendben távozott, az ajtót betette maga mögött. Még a MERCEDES felbrummogó motorjára is rápisszegett, amikor elgördült a ház elől. Rövidesen egy csinos, piros autó gurult az indulásra kész DAF mellé...

Csizovszky kinézett a letekert ablakon. Amikor felismerte, sóhajtva dőlt hátra, két kezét keresztberakta a kormányon.

A speditőr tanulmányozta a sofőr nyúzott arcát, aztán intett a fejével:

- Na gyere, az enyémmel hamarabb odaérünk! De az úton végig ki se nyitod a szemedet! Csak alszol, alszol, alszol...