A kamion leparkolt, de el sem halt a motorzaj, mikor Aranka kiszaladt utcára. A DAF fényei égtek, de kivágódott a fülkeajtó és Sali leugrott az úttestre. Fölkapta a karjába röppenő lányt:

- Aranyom, édes szép cicuskám, hát megvagy?

- Megvagyok - mosolygott Aranka. - Végre hazaértél! Éhes vagy?

- Hát persze. Rád! - bekapta a lány egyik formás fülcimpáját.

- Én úgy gondoltam, a gyomroddal éhes vagy-e. Mert összeszedtem a főzőtudományomat, és alkottam egy nagy lábas csirkepaprikást.

- Pazar! Arra kíváncsi vagyok. De meg ne feledkezzek a pilácsokról. Medve nem lesz oltári boldog ha lemerítem az aksiját. Ha megbocsátasz, jóéjtpuszit adok a DAF-nak, aztán bemegyünk.... Várjunk csak! - letette a lányt. - Ez így nem lesz jó.

- Miért nem? Lezárod, ahogy Csizo szokta. Majd észrevesszük, ha el akarják lopni.

- Nekem más a problémám, szép kicsikém.

- Nem tudom, mi a gond. Bejössz, megvacsorázol, és lepihensz.

- Stop! - állította meg Sali. - Én nem alszom itt. Hazamegyek...

Aranka arcából villanás alatt futott ki a vér:

- Hazamégy? Hát persze. Hazamégy - mondta nagy önuralommal. - De megmelegítem a vacsorát, hogy ehess, hátha otthon mégse főztek...

- Várj csak! - komolyodott el a kamionos. - Nem tudod, miről van szó.

- De igen, Sali. Ennyi volt velem... Megértettem.

Most nem szabad sírni. Annál büszkébb volt. Majd ha a férfi elment.

Sali lehajolt hozzá, orra hegyét kedveskedve dörzsölte a lányéhoz, két tenyerével átfogta Aranka vékony derekát:

- Ugye mondtam. Te érzékeny kis mimóza. Otthon csak rendetlenség vár, nyolc-tíz bent rekedt legyecske, meg egy-két pók a sarokban, más egyéb élő személy nem. A vacsora oké, de aztán megszorultam. Mert van egy egyezségünk Medvével. Egymás otthonába nem hurcolunk föl női személyt. Kezd összeállni a kép?

- Miféle női személyről beszélsz?

- Hát rólad, bogaram! Igaz, hogy kutyafáradt vagyok, de mit gondolsz, aludni fogok én, ha te a közelemben vagy? Igaz, Medve most nincs itthon, lehet, hogy sose tudná meg, mit műveltem a házában, de tisztelem őt annyira, hogy nem szegem meg az egyezségünket. Ő se nyit bordélyt a lakásomban, ha teszem azt Patagónia legdélibb csücskén járok is. Hát ez a bajom. Otthon egyedül jobb híján kénytelen leszek bevágni a szundit, ha viszont magammal viszlek téged, akkor Lilla kölykei felügyelet nélkül maradnak itt. Segíts kis vadmacskám, próbáljuk kiókumulálni, hogy lehet kimászni ebből a kutyaszorítóból!

Aranka fellélegzett:

- Menj haza aludni! A kislányokat nem hagyom itt egyedül. Holnap találkozunk. Bár holnap Lilla és Csizo hazajön.

- Nem baj. Az üdvözlési ceremónia után átadjuk nekik a bikficeket és lelépünk. Néhány napot lazítok, azalatt ismerkedünk a várossal. Meg egymással - szorította magához. - Öt teljes napot nélkülöztem, pedig nem lett volna szükségszerű! De tudtam, hogy te hűségesen vársz rám, ezért minden illegető-billegető éjszakai tipusú pillangót eltanácsoltam. Jól tettem cicuskám? Kapok érte legalább egy dícsérő puszit?

A lány átkarolta a nyakát, felágaskodott, és nyelve hegyével megérintette a férfi ajkát, ahogy tanulta tőle. Sali teste megfeszült:

- Az istenit, hát hogy lehet ezt kibírni...

Sehogy.

Körülpillantott a kihalt utcán. De ha fél Pest itt tolong, ő már akkor is befelé tessékelte Arankát a kamionba:

- A DAF-ra nem vonatkozik az egyezség, Medve! - vigyorgott komisz örömmel, és sietve behúzta a fülke sötétítő függönyeit.

Beült az utasülésbe, és szembefordítva magával a lányt, az ölébe ültette:

- Hiányoztam neked? - túrt selymes hajába erős ujjaival, és szájához húzta a lány arcát.

- Hiányoztál. Nem láttad, hogy szaladtam ki hozzád?

- Hogyne láttam volna - cirógatta Sali. - El is vártam, hogy várj. Hisz tudtad, mikor érek ide.

- És mit csináltál volna, ha nem várlak?

- Ó, az nagyon komoly következményekkel járt volna!

- Például mivel? - érintette meg Aranka az ajkát.

- Hogy csak holnap jutok hozzád... - gyorsult fel Sali lélegzése, és gomb repült, kapocs görbült, varrás engedett...

- Sali, ez az egyetlen ruhám itt Pesten, ne szaggasd szét!

- Ne törődj vele, holnap veszek neked új ruhákat, pici cicácskám, de most engedj oda... szépséges Aranyom...

A DAF szélvédőjén megcsillant a napsugár, amikor a kamionos ölében alvó lány fölijedt, és igyekezett kiszabadulni az izmos karok közül:

- Sali! - rázta a vállát. - Reggel van!

- Na és? - ásított a sofőr. - Lesz ma még este is. Ami azt illeti, jelesre oldottuk meg a feladványt. Mégiscsak veled aludtam, Medve szentélye meg ártatlan maradt.

- Nem úgy a DAF-ja - Aranka hiábavaló kísérletet tett, hogy öltözéket varázsoljon a Sali keze nyomát viselő foszlányokból.

A sofőr vállat vont:

- Ugyan már! Ez a truck különb dolgoknak is tanúja volt már. Ne nézz rám ilyen csúnyán, nemcsak Medve meg én hajtottuk eddig! Azzal a rongycsomóval meg ne fáraszd magad, úgyse használhatod ruhának! Drágám, éjjel csirkepaprikást emlegettél, legalábbis annak a nevét őrzi az emlékezetem.

- Jól őrzi. Az ajánlat még mindig áll. Még jó, hogy nem tettem föl a gázra melegedni. Képzeld, mi maradt volna belőle mostanra.

- Úgyse ettem még paprikásból égetett sült húst - nevetett Sali. - Na, kászálódjunk ki ebből a pléhdobozból, mielőtt a környék idetódul. Örülök, hogy nem modellnek készülsz, így nem kell osztozkodnom más rámenős hímekkel még a látványodon sem, hogy az egyebekről ne is beszéljek.

Aranka zavarbajött:

- Attól rettegtem, hogy amint elválunk, elfelejtesz, te meg így bókolsz nekem...

- Nagyon helyes. Addig vagyok biztonságban, amíg ettől rettegsz.

- Te kamionos, mondták már neked, hogy beképzelt egoista vagy?

- Ojjé! Különbeket is! Te magad is pesti tahónak címeztél az első nap, emlékszel? És hogy villogott hozzá a szemed! Megörültem; micsoda élvezet lesz ezt a pompás zsákmányt becserkészni, aki a szememet is kikaparná! Már persze, ha elbírna velem.

- Hogy is bírtam volna veled! - Aranka az ujjára csavarta a kamionos egyik hullámos fürtjét.

- Még szép. A férfi nadrágot hordjon, az asszony szoknyát. Meg ami alatta van, ugye cicám?

- Engedj Sali! Ne légy telhetetlen! Nem kezdhetjük elölről...

- Akkor kezdjük hátulról! Én benne vagyok...

- Sali...

- Oké, oké. Rendes fiú leszek. Estig.

Kinyitotta a kesztyűtartót és kisebb-nagyobb dobozokat varázsolt a lány ölébe.

- Várj csillagom, van még, de ki kell kászálódnunk, hogy kirámoljak!

- Mi van ezekben a dobozokban?

- Ajándék. Lillának, a kölyköknek. Többsége a tiéd. Odaadhattam volna éjjel, de leteszteltelek, érdemes volt-e ennyit költenem rád...

Aranka lesöpörte öléből a dobozokat, arca kigyúlt, szeme szikrát szórt:

- A pimaszságod túlmegy minden határon!

- Ez ám a bestia! - csettintett Sali. - Hát komolyan azt hiszed, hogy csak akkor adom ezeket a cuccokat, ha előbb lefekszel velem? Sok mindent csináltam már, de nem vagyok strici. Mondd, mi a rossebet csinálnék ezekkel, ha egyszer úgyis neked hoztam? Te vagy a fő attrakció szívem porondján...

- Nem vágyom cirkuszi pályafutásra - a lány kinyitotta a fülke ajtaját.

Bement a házba, leült a konyhában, és tenyerébe hajtotta fejét. Hallotta a felrobajló DAF-ot. Sali elment.

Csizovszky vitt magával fekete öltönyt és fehér inget, de nem hallgatott Lillára, aki szülei temetésén viselt gyászruháját még őrizte. Ragaszkodott ahhoz, hogy hosszú fekete selyemszoknyát, fekete selyemblúzt, fekete harisnyát és fekete bársonycipőt vegyen neki.

- Sajnálom, hogy épp gyászruhát kaptál tőlem először - simogatta meg a haját. - De legközelebb fehérbe öltöztetlek, szívem!

Lilla és nagymama rendbetették a temetés napjára a házat, szendvicsekről és italról gondoskodtak a gyászoló ismerősök fogadására.

Zoltánt riasztotta az üres ház idegensége. Éjjelente a szemét se tudta volna lehunyni, ha nem érzi maga mellett az alvó Lilla testét, melynek már érintése is megnyugtatta; és nem hallja csöndes lélegzését, mely biztonsággal töltötte el.

Ez az asszony volt most a menedéke, és mindenhova magával hurcolta. Percekre sem tudott megválni tőle.

Nagymama nem is hagyta szó nélkül:

- Jaj, Zolikám, a jó istenke áldjon meg, hát hova tetted az eszedet, hogy csak úgy egy szál pöndölben e’vitted innen Licikét, az egész falu errű beszél, most meg még ott akarod a’tatni apád házába, hát nem való az, gyerekem, így is megszó’ták szegénykémet...

- Ne törődjön vele Borka néni, mit mondanak! Lilla velem marad éjjel is. Akinek kifogása van ellene, azt küldje csak hozzám, majd én megmagyarázom neki, amit nem ért. Aki meg annyira gyáva, hogy csak távolról mer megugatni, annak a véleménye egyáltalán nem érdekel.

- Zolikám, a is Balatinné szégyelli, hogy a menye veled alszik...

Csizovszky megszorította Lilla kezét, ajka megvetően lebiggyedt:

- Szégyelli? Soha nagyobb szégyent ne kelljen megérnie, mint hogy a menye velem alszik! A temetés után meglátogatom. Most más dolgom van. Az apám végső nyugalmának a megteremtése fontosabb, mint az any... mint Lilla anyósa.

A falubeliek közt gyorsan terjedt a temetés időpontjának híre. Zoltán nem tudott vidéki rokonságról. Jónéhány kollégája azonban megjelent a telefonos értesítésre, többek közt Fügedy, Bendzsó és Bánfy, akik azon a szörnyű éjszakán oly sokat segítettek.

De eljött Langaléta és Pilóta, akik Ausztriában fültanúi voltak Fanny beszámolójából a tragédiának. És sok más sofőr.

Az ő kedvükért rendezte Csizovszky a halotti tort. Halkan, tisztelettel jártak - keltek az öreg házban. Nagymama ott sürgölődött körülöttük, kínálgatta őket, és sóhajtva mesélgette, milyen áldott jó szomszéd volt Laci bácsi.

Az apró kis öregasszony tüneményes gyorsasággal bukkant fel hol itt, hol ott. A kamionosok állandóan szemmel tartották a körútjait, nehogy fellökjék vagy rálépjenek.

Lilla nem akarta zavarni Zoltánt, akit kollégái körülvettek, de a férfi sasszeme fölkutatta. Kinyúlt a kamionosgyűrűből, és csuklójánál fogva magához húzta. Úgy mutatta be, mint menyasszonyát.

Lilla zavara percek alatt oldódott. Befogadták és körüludvarolták.

- No mit mondtam - mosolygott Csizovszky. - Meghódítottad őket.

A menet a temető felé indult, mikor Ferjánc beesett. Egy új, sötét Mazdával jött.

A szertartás alatt Csizovszky az apját bámulta a nyitott koporsóban és szorította Lilla kezét. Nem tudott sírni. A bent rekedt könnyek égették a szemét és a szívét.

Nézte, hogyan tűnik el a koporsó a mélyben, s hogyan tornyosul apja végső lakhelye fölé koszorú-és virágözön.

A részvétnyilvánító falubeliek zöme nem, vagy alig ismerte Zoltánt, olyan ritkán fordult meg idehaza. A múlt hétvégi cukrászdai kaland híre elárasztotta a falut. Széltében-hosszában másról se lehetett hallani, mint Lilla és Aranka botrányos viselkedéséről Zoltán meg a másik idegen férfi társaságában. Voltak, akik arra használták a temetői szertartást, hogy informálják a gyászoló gyülekezetet, vagy ők maguk informálódjanak a szégyentelen asszonyról, aki nem restell odaállni a szeretője mellé a nyilvánosság előtt, hogy a tömeget megbotránkoztassa.

Minden szem Lillát bámulta Csizovszky mellett.

Azok is elítélték, akik gyermekkora óta ismerték. Félrelépése az idegen férfival megbocsáthatalan volt.

Ha özvegy lenne, vagy törvényesen elvált, az más. De így! Teljesen nyilvánvaló, miért zavarta el a férje otthonról. A felháborodást persze Balatinné szította, aki hírül adta, hogy az ő áldott kisfia, az a sose volt Gyurika mekkora áldozatot vállalt. Eljött ezért a kikapós asszonyért és hazavitte. A gyerekekkel együtt visszafogadta.

Erre ez a parázna asszony elszökik tőle, és visszajön ide falu csúfjára a szeretőjével, persze a gyerekei nélkül.

Lilla negyedóra leforgása alatt összeomlott. Kísértetként hatott fehér arcával az elegáns gyászruhában.

Lenézett a sírra. Ez a halott volt az egyetlen, aki nem ítélte el. És persze a kamionostársak, akik tudták, mi történt azon az éjjelen. Nem találtak kivetnivalót abban, hogy Medve kivetette hálóját erre a csinos, kedves asszonykára.

Este hat órára Csizovszky magára maradt Lillával. Körüljárta a kiürült házat, melyet ezután hosszú időre a csönd vesz birtokába.

- Ide akartam lejönni új életet kezdeni. És most kénytelen leszek eladni a pesti helyett. Mi a véleményed, szívem?

- Tedd, amit jónak látsz! Ez a te otthonod.

- Az. Volt. De már csak annak látom, ami valójában. Düledező, öreg vályogépület. Én már nem dolgozom rajta. Rendbehozatom és eladom - nézte a megfakult képeket a falon. - Lezárjuk a házat. Megvárjuk a hagyatéki tárgyalást. Most van egy fontos elintéznivalóm. Szeretném, ha velem jönnél, de nagymamánál is megvárhatsz.

- Veled megyek.- mondta az asszony azonnal és határozottan.

Csizovszky a szemébe nézett:

- Akkor is, ha...őhozzá megyek?

Lilla arcából kifutott a vér:

- Akkor is - mondta szilárdan.

A kamionos a tenyerébe vette és tisztelettel emelte ajkához Lilla kezét.