Később a férfi két kávét hozatott.

- Sali én nem kávézom.

- De most kávézol, mert ébren kell maradnod! Nehogy nekem tánc közben elaludj. És a jókedvhez pezsgőt kérsz, vagy csokilikőrt?

- Köszönöm, elég volt a szeszből.

- Azt majd én döntöm el! Dina, kérünk még egy csokilikőrt meg egy sherryt.

- Hozom.

Sali hátradőlt székén:

- Hogy vagy cicám? Volna kedved megint kocsi elé ugrani?

- Jól érzem magam veled - mondta Aranka őszintén.

- Mennyei muzsika füleimnek.

- Sali, kérdezni szeretnék valamit.

- Ki vele! Most jó passzban vagyok.

- Az édesanyád... most miért lakik nálad?

- Felemelőbb kérdésre számítottam - savanyodott el a kamionos. - Nincs hova mennie és beteg.

- Eddig is lakott valahol, nem?

- De. Valamelyik stricijénél, vagy mit tudom én! Nem volt gusztusom faggatni róla. Egyébként sincs rendben agyilag, éppúgy mondhat igazat, mint marhaságot.

- Milyen betegsége van?

- Cicám én csak egyetlen kérdésre ígértem választ, te meg folyamatosn bombázol velük, pedig egyikre se tudom igazán a választ. Méhrákja van, meg egy csomó förmedvénye, ami a szakmájával jár.

- Méhrák? - rázkódott meg Aranka. - Az gyógyíthatatlan. Mit fogsz csinálni anyukáddal?

- Kórházba vitetem, mert ha lenne is hozzá szakértelmem és gusztusom, akkor se vállalnám az otthoni ápolását. Az Anyák napi műsorok mindig kiborítottak. Olyan felemelő dolgokért kellett kicsi hálás szívecskémmel köszönetet mondanom, amiket sose tapasztaltam. Kipottyantott ebbe a züllött hideg világba, ezzel letette rólam a gondot. Ha meggondolom, a részeges apám többet törődött velem. Amíg el nem maradozott mellőlem ő is. Csak az első tíz év volt fogcsikorgatóan nehéz, mikor többnyire az utcán éltem. Aztán összefutottam Medvével, aki kemény kézzel fogott. Ő meg az öreg Csizovszky nem kis munkával valahogy megszelidítettek. Mint az ábra mutatja, nem teljes a siker. Aztán megismertelek, de nem tudok bánni veled, ahogy az első éjszakán tapasztaltad is, szegénykém. Álmodozó, gyenge kis virág vagy, és én félek, hogy összeroppantalak.

Fölhajtotta a shery maradékát, és letéve az üres poharat, a pult felé nézett. Aranka most profilból látta Sali domború homlokát, egyenes orrát, szépmetszésű száját, határozott vonalú állát.

Szép férfi. Erős.

Büszkeséget érzett. És fölmelegedett a szíve. Lassan hajolt Salihoz, s mikor az a mozdulatot érzékelve visszafordult, Aranka szája elérte, és megérintette az ajkát.

Csizovszky a konyhaasztalnál ült. Előtte menetlevelek, fuvarlevelek.

- Aranka megjött már? - jelent meg Lilla az ajtóban.

A sofőr bólintott.

- Kint vannak a DAF-ban. Beszéltem Salival. Az anyját kórházba viszi, aztán nekiesnek a háznak. A kislány egyelőre odaköltözik. Sali tervbe vette a nősülést is. Mit szólsz?

- Láttam, mennyire odavannak egymásért. Még fiatalok.

Csizovszky figyelmesen nézte Lillát:

- Fiatalok, azt mondod. És te a huszonhat éveddel mi vagy?

Lilla az ajkába harapott:

- De örökös rettegésben fogok élni, hogy Európában cirkáló párom mikor dob el egy fiatalabb nő miatt...

A kamionos megfogta a csuklóját, és magához húzta:

- Gyere csak ide te vénasszony! Azért olyan könnyen nem szabadulsz tőlem. Az a szerencséd, hogy én már lusta vagyok az udvarláshoz, te meg néhány kedvesebb szóval beérted. Hosszabb távú terveim vannak veled, és azok itt kezdődnek - arcát Lilla hasához szorította.

Az asszony szemét elfutották a könnyek. A kamionos az ölébe ültette:

- Amíg Csizovszky Flóra vagy Csizovszky József - vagy akár mind a kettő - föl nem cseperedik, ami ugye cirka húsz év, addig te biztonságban vagy az én hűségemet illetően. Akkor én már hatvanéves leszek, te meg csak negyvenhat. Szerinted melyikünknek lesz több félnivalója a másik hűtlenségétől? Látod, ugye te is mosolyogsz a saját butaságodon! Kicsit későn kaptuk a lehetőséget a boldogsághoz, éppen ezért fogjuk tudni megbecsülni. Ami Salit illeti, nincs vesztenivalója. Együtt fognak élni, de azt akarja, hogy Aranka befejezze a középiskolát. Egészen beleveszett abba a kislányba. Végre megállapodik. Talán meg is komolyodik, bár neki ahhoz talán mégegyszer kellene születnie. De mellettetek nincs lehetetlen. Én is most vagyok újjászületőben.

Éjfél körül felütötte fejét. Kellemetlen érzés borzongatta meg. Félretette papírjait. Csendben kiment a folyosóra. A gyerekszoba ajtaja résnyire nyitva, bentről fény szűrődött ki. A kamionos kitárta az ajtót és benézett. Anna franciaágyának jobb oldalán Ria és Fanny szuszogott.

Aranka az ágy bal felén aludt, kezében könyv. Szerelmes versek gyűjteménye. Lilla hozta el neki nagymamától. Selymes haja szétterült a feje körül. Halkan, nyugodtan lélegzett.

Ma még gondtalan gyermek, holnaptól egy férfi társa. Gyönyörben és küzdelmekben. Egy kamionsofőr társának lenni nem irigylésre méltó. Pedig Sali imádja ezt a lányt. Fanny beszámolója hallatán azonnal visszafordult ő is, Medvének valósággal úgy kellett továbbrugdosnia Belgium felé, hogy legalább az ő pénze és ideje ne vesszen kárba.

Zoltán elgyönyörködött a három gyermekben, aztán az Aranka mellett álló lámpához lépett és lekapcsolta.

Becsukta az ajtót, és megállt a folyosón. A kellemetlen érzés azonnal megrohanta. Fölemelte fejét, és belehallgatott az éjbe.

Csak a másodperceket jelző halk kattogás az öreg falióra felől. Árnyak bújtak meg a sarkokban. Ismerte őket. Csak vannak. Nem fenyegetnek.

Nincs veszély. Miért akkor ez a nyugtalanság?

Saját szobája felé indult. A hold behajolt az ablakon, lágy fényével előzékenyen öntötte el az ágyat, hogy a férfi láthassa az alvó Lillát. Életének megtestesült álmát. A beteljesült valóságot.

Leereszkedett mellé. Elnézte az arcát. Egy gyönyörű asszony, aki menedéket kért, és ezért a menedékért oly lobogó szerelemmel fizetett, hogy a férfi az emlékek hatására máris rohanni érezte vérét ereiben.

Érintésétől Lilla felébredt és mocorogni kezdett:

- Édes kedves Medvém - suttogta álomittasan, karjait a kamionos nyaka köré fűzte. - Mit akarsz tőlem éjnek évadján?

A kérdés már a félreérthetetlen szándék végrehajtása közben lepte meg a betolakodót.

- A te Medvéd fázik. Sürgősen szüksége van egy meleg barlangra, és ő a tiédet választotta. Beengeded?

- Már bent vagy... most kérsz rá engedélyt?

- De kértem, nem? Értékeld a gesztust...

- Értékelem...

Lecsapta a paírokat. Képtelen dolgozni! Újra körüljárt a házban.

A gyerekek alszanak, Lilla is elaludt. Megnyugtatott, lecsendesített, hát mi van még mindig veled?

Valami az ablak felé vonzotta a tekintetét. Ott kint vár. Valami. Valaki.

Les. Figyel. A Féltékenység. A Düh. A Veszettség!

Elfordította a kulcsot, kilépett az udvarra. A DAF a kapu előtt pihent. Egy árnyék vált el tőle. A Bosszú!

Csizovszky keményen nézett vele szembe:

- A papírokat hoztad? Anyánktól jössz?

- Ahogy vesszük. Engem csak egy üzenet várt.

- Nem beszéltél vele?

- Nem. Magasan hordta az orrát. Úgy a... gerenda magasságában...

Csizovszky hatalmas ütést érzett a mellében:

- Megölted az anyádat?! Aki szeretett téged?

- Ölte a rossznyavalya. Felkötötte magát a padláson. Ő tudja, hogyan. Biztos kedveseket mondhattál neki, mikor legutóbb ott jártál.

- Nem bántottam őt.

- Ez engem nem érdekel. Más miatt jöttem el hozzád. Először is itt a paksaméta a váláshoz. Az anyagiak rendezése a te dolgod, mert neked volt olyan sürgős. És az öregasszony temetése is rád marad. Hullák pátyolgatása nem az én műfajom. Menj le és intézkedj, ahogy akarsz! A temetésre se megyek el, ne is hívogass! Halason se keress ezután, mert nem fogsz megtalálni! Újra indítom az életemet, azt is megsúgom neked, hogy külföldön. Dolgoztam kint a szakmámban, vannak kapcsolataim, elhiheted! És most jöjjön az utolsó felvonás. Rohadt érzés, hogy elvetted tőlem Lillát! Igaz, hogy előtte, mellette és utána is voltak csajaim, mert ebben a rohadt világban csak a nők miatt érdemes élni. Te nyilván csendesebb vérű vagy, ezért elégszel meg egyetlen asszonnyal. Az én Lillámmal. Megértelek. Ugye tapasztaltad már, hogy mindent megenged neked, ha a kölykei bántalmazásával fenyegeted...

- Ezt talán ne tárgyaljuk ki! - mondta a kamionos hidegen. - Nincs szükségem Lillához a használati utasításodra.

- Te tudod, testvérkém! Szóval mivel Lilla nem bírta a tempómat, arra kényszerültem, hogy tartsak mellette valakit, így került az utamba egy istennő, a földi gyönyörök kiapadhatatlan tárháza, akivel még én is alig bírtam az iramot. Intelligens, független és gazdag nő. De évek múlásával ő is gyereket akart, mielőtt kifut az időből, és a nők megbolondulnak, ha kölyök után vágynak. Nekem volt már három, a rosseb se akart többet. Ezért ő keresett egy csöndes, dolgos kamionsofőrt. Erő, nyugalom és biztonság jellemezte a fickót, ahogy mesélt nekem róla...

Csizovszky szívébe jeges ujjak vájtak.

- Szóval odaköltözött a sofőrhöz, de nem bírtuk ki egymás nélkül. Tudod, a szokás hatalma... Lilla odalent húzta az igát, Panni a halasi házamat tartotta rendben, én meg a paradicsomban üdültem egy földi istennő luxuslakásában.

A kamionos a kőszobor rettenetes nyugalmával állt a szörnyeteg előtt, aki elvette a gyermekkorát, széttépte illúzióit, aki egy halott és egy sebzett asszonyt lökött a karjába.

Balatin élvezte a helyzetet:

- Anna - ha még jól emlékszem a nevére - játszotta az illedelmes, tartózkodó asszonykát, ami nem is esett nehezére, mert rendszeresen járt hozzám, így el tudta viselni, ha a sofőr éppen nem volt itthon... Tudtam, hol laknak, de Anna soha nem engedte, hogy azt a küszöböt átlépjem. Nem akarta beszennyezni a hitvesi ágyat, ahogy mondta. Micsoda felfogás, mi? Megcsalta a kamionost, de tisztelte! Hallottad ezt a szót? Tisztelte, sőt még szerette is!

Kétségbeesetten igyekezett normális életet élni, és szégyellte, hogy a vágyai mégis mindig hozzám kergetik. Kettős szerepet játszott, de egyre nehezebben viselte. Velem patáliázott, mintha én tehetnék az egészről, és mindent el akart mondani őszintén a kamionosnak, remélve, hogy az megbocsát neki, de a szégyen visszatartotta.

És közbejött valami. A szép és okos nő ugyanolyan egyszerűen esett teherbe, mint akármelyik bamba, ostoba parasztasszony. Csak épp azt nem tudta, melyikünktől. Előtérbe került nála a biztonság vágya, amit csak a kamionostól kaphatott meg, aki babusgatta és kényeztette, és a nevét adta neki, mikor megtudta, hogy készülődik az új nemzedék.

Anna egyszerre rádöbbent, hogy igazán szereti ezt a férfit, és szakított velem. Kirúgott a lakásából, és csak a férjének élt. Megpróbálta elhitetni magával, hogy a kölyök a kamionosé, de persze egy szál bizonyítéka se volt rá. Csak a hite. Egyre kevésbé viselte, hogy a férje odavan érte, ahelyett, hogy világgá kergetné.

Egyszer megint eljött hozzám, hogy nem bír többé a férje szemébe nézni, elválik tőle, és házasodjunk össze, végülis évekig nem untunk rá egymásra, próbáljunk meg együtt élni rendes családként. Milyen a női logika: engem semmire se becsült, ezért mellettem nem lett volna lelkifurdalása, akármelyikünké is a gyerek. Én persze elküldtem a francba a kölkével együtt. Anna kikészült, és amikor nem bírta tovább elviselni, hogy hazugságban tartja a férjét, egy háborodott pillanatában megoldotta a gondot. Véglegesen.

Nem lepődtem meg rajta különösebben, de a kamionos szélütötten állt, mint most te, és fogalma se lehetett arról, hogy ő csupán hátországa volt az asszonya és a köztem dúló szenvedélyes csatának.

Elhallgatott, kifújta magát, majd befejezte a történetet, biztos akarván lenni abban, hogy végérvényesen padlóra küldte ezt a fickót.

- Ez volt a te egyetlen Annád, Csizovszky Zoltán, az egyetlened, akin velem kellett osztozkodnod. Az isten se gondolta volna, hogy tudtodon kívül úgy állsz bosszút rajtam, hogy elveszed tőlem a feleségemet. Nem kapcsoltam, mikor anyám először említette a nevedet. Anna halálával együtt rólad is megfeledkeztem. Aztán odaevett hozzám a fene Lilláért, és akkor leesett a tantusz. Lehet, hogy azt hitted, megijedtem tőled, azért engedem, hogy elvidd Lillát. Egy frászt! Nőkért nem verekszem. Van belőlük épp elég, akiket remekül be lehet idomítani, nem ez Lilláról a tapasztalatod?

Egy dolog azért feldühített. Odaadtad a lányomat annak a Salinak, én meg lecsúsztam a maniról, amit a haverom ígért érte. Mindegy. Szolgáljon vigaszodra, hogy Anna tisztelt és szeretett téged, és hogy Lilla a tiéd. Sok örömöd legyen a kölykeim nevelésében, és abban biztos lehetsz, hogy valóban saját kölyköd lesz, ha Lillát használod föl anya céljára. Hűséges kis teremtés, nem olyan csapodár, mint kettőnk Annája volt.

Megfordult és fütyörészve ment a fehér Wartburghoz.

Világi jókedve volt. Eleinte tartott ettől a pasastól. Félt? Micsoda hülyeség! Ez a jámbor fickó a légynek se tud véteni. Egy békés Medve. A neve telitalálat!

Maga mögött hagyta a szigetszentmiklósi elágazást, és ráfordult az 51-es útra. Elégedetten dőlt hátra.

A visszapillantóból látta a veszett gyorsasággal mind óriásibbá növő lámpákat.

Hülye barom! Reflektorral jön, és elvakítja a tükröket!

Le akart húzódni, hogy eleressze, hadd menjen az állatja, mikor meghallotta a kamion őrült dudálását.

Úristen, ez Medve!

Ez bekattant! Ez nem akar megelőzni, ez el akar taposni!

A gázra lépett, idegei pattanásig feszültek, igyekezett a maximumot kipréselni a Wartburgból, de mi volt ez a 36o-as DAF teljesítményéhez képest, mely nem teherrel száguldott mögötte, csupán maga a traktor üldözte!

Újra és újra hátrafordult, de csak a vakító reflektorokat látta, az őrjítő, szakadatlan dudálást hallotta, míg végül elveszett előle az út és többé semmit nem látott...

             -----------------------                           ----------------------------

- Egy Csizovszky nevű kamionos beszólt, hogy egy lökött pasas a Wartburgjával fölcsavarodott a fára. Azt mondja, mögötte jött, és egyszerre a pasas mintha megbolondult volna, elkezdett veszettül hajtani. Mire a kamionos odaért, a pasasnak vége volt. A sofőr azt mondja, ronda látvány. Mert hajtanak, mint a meszes...