[Későbbi] [2-1]
*Kryshna a szobája ablakán kémlelt ki éppen. A ház gyönyörű volt a maga ódon szépségében, de a kilátás még jobban lenyűgözte. A saját otthonában sosem látott ekkora mélységeket, magasságokat, az égbe nyúló hegyeket... megborzongott a látványtól. Nemrég érkezett, s még csak a két családfőnél tett látogatást, új családtaghoz illően, de mással nem találkozott. Kilépett a szobából, és lassan lesétált a hallba. Ott, immár a Trenoir családfa hatalmas képe mellett az Avernoir családfa is fel volt téve. Mindkettő szerteágazó, hosszú-hosszú évekbe visszanyúló, festménynek is beillő képekkel felszerelt mű volt. Kryshna hosszan nézte* " Mennyi gyűlölet van bennük egymás iránt... " *tűnödött, elgondolkodva a két családfővel való beszélgetésén* " Amikor csak megemlítettem a másik nevét, árny suhant át a szemükön... "
|
*A különleges relytéjt felölelő erdő mélyében csak az éjszaka szokásos hangjait lehet hallani: tücskök ciripelését, néhány kisebb állat matatását. Meglepő módon, az örök éj erdelye igencsak csendesnek mondható, a ragadozók mozgolódására semmijen jel nem utal, de ez még nem azt jelenti, hogy nem bukkanhatnak fel egyik pillanatról a másikba. A levegő kellemes, egy kis szellő olykor olykor megcirógatja a fák levelét, de nem túl feltünően. A növények fényei teljesen beleolvad a smaragd színő kövekkel. Ezek a kövek meg meg mozdulnak. A sötétben nehezen, de jobban odafigyelve ki lehet venni egy női alakot a fa tövénél. Felső testével a fának dőlve, egyik térdét felhúzva tartja, amire jobb kezét rakta. Szemeivel a környéket pásztázta, végül lehunyta és gondolataiba merült*
|
[Későbbi] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés