Bevezetés

Az a macska... ifjonti korában gyors,hajlékony,vidám és minden dolgokra reá veti magát,amit madzagra köténk és elé veténk,és azzal játszódik kedvére .Felnőtt korára érvén azonban megsúlyosbodik,felette sokat durmol,és lesből vadászik ama egerekre...és amikor sikerülvén elfognia ama egeret,játszék vele,és játszás után bekebelezi…és visszataszító, undormányos hangokat hallat,amikor egy másik macskával küzd. (Bartholomew Glanvil,1389)

 A macska kedvenccé válását nagyban elősegítette az,hogy a XIX. Században egyik macskakiállítást a másik után rendezték.Házi kedvencként való elfogadása további változásokat eredményezett a macska életében,megnövelte egyes emberekben a vágyat egy nagyobb függőséget mutató állat iránt.Ez maga után vonta a macska ragadozó mivoltában történő korlátozását.Ausztrália egyes részein nemrégiben meg is hozták az erre vonatkozó törvényeket, az Egyesült Államok egyes területein pedig javaslatott tettek rá.Erre a félelemre pedig a macska vadászképességei nem adnak okot. A macska ugyanis nem azért „játszik˝ a zsákmányával,mert kegyetlen és az örömét leli a kínzásban,hanem mert mint óvatos és elővigyázatos állat,tökéletesíteni akarja a vadásztechnikáit. Az állat ösztönös  viselkedésének első igazi kísérleti úron történő megfigyelését Galen végezte majdnem 2000 évvel ezelőtt. Aztán Descartes XVII. Századi és Voltaire meg Rousseau XVIII. Századi ösztönnel kapcsolatos elméleti vizsgálódásai után XX. Század elején újabb kísérletekre került sor. A viselkedéstani kutatások főként a rangra irányultak- csak az állatközösségekben fennálló hierarchikus viszonyokat nézték. Sajnálatos módon a macskát laboratóriumokban vizsgálták,amelyeket az ilyen mesterséges körülmények idéznek elő az állatokban. Így valóban rá is mutattak egyfajta hierarchikus tagozódásra a macskatársadalomban. Bizonyos tekintetben ez antropomorf (emberi tulajdonságokkal felruházó) szemléletet tükrözött,és mint ilyen nem számolt olyan fontos tényezőkkel,mint a vadászterületek.