Bűbájos Mary - Farkasszem:
Matthew Hopkins, az önjelölt "boszorkányvadász" szolgált alapul Obadiah Wilson figurájának megalkotásához. Hopkins 1645-1647 között Essexben, Anglia keleti részén tevékenykedett, és ez idő alatt 200 nőt juttatott bitófára. Hopkins 20 shilling fizetséget kapott minden falutól, amit megtisztított a boszorkányoktól. Akkoriban ez jelentős összegnek számított. Karrierje 1647-ben groteszk fordulatot vett, mert őt magát is "boszorkánymesternek" találták - és felakasztották.
Hová menekülhetne Mary, mikor a Matthew Hopkinshoz hasonló bírák miatt árvaságra jut? Kihez fordulhatna? Védelmezőre lenne szüksége. Egy nemes asszonyra talán, aki gazdag és befolyásos, de akinek alakját beárnyékolják férje tettei. Mintának Lucy Hutchinson figuráját választottam, aki John Hutchinson parlamentarista ezredes, Cromwell hadseregének parancsnokának felesége volt. Férje egyike volt azoknak, akik aláírták I. Károly halálos ítéletét. Lucy Hutchinson bátor volt, erős és leleményes, "különb a többi asszonynál". Kiállt férje mellett hadjárataiban, vele együtt állta a támadásokat, és végül megmentette őt a kivégzéstől is. De a Bűbájos Mary kitalált történet, aminek témája nem az, ami megtörtént, hanem az, ami történhetett volna. Lucy Hutchinson történelmi alakja csak alapul szolgált. Semmilyen történelmi bizonyosság nincs arra, hogy törvénytelen lánya született volna, vagy hogy ő maga gyakorolta volna a boszorkánymesterséget.
Matthew Hopkins és a hozzá hasonlók tevékenységének dacára Angliában nem volt annyira heves a boszorkányüldözés. Egyes vélemények szerint 1550 és 1685 között alig 1000 embert (főleg nőket) akasztottak fel boszorkányságért. A skót asszonyok nem voltak ilyen szerencsések. Skóciában 4000-re becsülik a boszorkányságért elítélt és élve elégetett emberek számát. Európa többi részében az üldözés még véresebben zajlott. Az 1560 és 1632 közötti időszakban 30 000 és 100 000 közé tehető a máglyán elégetett "boszorkányok" száma. Többségében ők is nők voltak. Quedingburg német városkában egyetlen nap alatt 133 nőt vetettek máglyára, néhány városban és faluban pedig egyetlen felnőtt nő sem maradt.
Az üldözések Amerikában is folytatódtak, a telepesek ingóságaik és jószágaik mellett félelmeiket, babonáikat és előítéleteiket is magukkal vitték. Az első akasztásra 1647-ben, Connecticutban került sor, amit a tárgyalások egész sora követett. A legtöbbet New Englandban folytatták, egészen a híres salemi boszorkányperig. Ez volt az utolsó említésre méltó boszorkányper az Atlanti-óceán partjain. Az utolsó fellángolás alig egy évig tartott, de mire a hisztéria lecsendesedett, 160 embert vádoltak meg boszorkánysággal, huszonhetet találtak bűnösnek és tizenkilencet fel is akasztottak.
Mary naplót ír mindarról, ami vele történik. Az ő korában ez szokványos dolog volt, sok akkoriban élőtől maradtak fenn naplók, az övé azonban más, az övé veszélyes és pusztító erejű. El kell rejtenie, ezért egy paplanba varrja. A paplan pedig átvészeli a történelem viharait, és megőrzi a történetet a mai kor olvasói számára. (http://www.vmig.sulinet.hu/tanulok/11c/radimszkya/bbjosmar.htm)
Bűbájos Mary Farkasszem |