A perzsa büszke megjelenését és intelligens természetét ismerve nem csoda, hogy Jean Cocteau csak a "macskák királyaként" emlegette ezt a fajtát. A perzsa a XVI. században jelent meg először Európában, amikor egy olasz felfedező Ázsiából hozott néhány példányt. Az egzotikus külsejű perzsa kényelmes lakásban szeret leginkább élni, hűséges, nyugodt és kedves társ. Ugyanakkor nagyon lusta is tud lenni, és a saját kényelmét mindennél és mindenkiénél többre tartja. Rossz tulajdonságait azonban feledteti velünk a szerencsés kiválasztottak iránti odaadása. Legnagyobb büszkesége klasszikus, hosszú szőrzete, melyet hihetetlen türelemmel és kitartással ápol.